Amióta hálásan fekszem le
Nem volt nehéz elkezdeni, beépíteni a mindennapjaimba, és rendszeresen, mint szokás, hálát adni. Annyit elmondhatok, hogy amióta hálásan fekszem, teljesen megváltozott az életem.
olvass továbbNem volt nehéz elkezdeni, beépíteni a mindennapjaimba, és rendszeresen, mint szokás, hálát adni. Annyit elmondhatok, hogy amióta hálásan fekszem, teljesen megváltozott az életem.
olvass továbbHogy az emberiség miért is jutott pontosan abba a fojtogató élethelyzetbe, hogy állandóan felemészti a szorongás, a pánik, és minden “jó”, ami ehhez csak társulhat? Sok okfejtés született már ennek kapcsán. A nagy hajtástól kezdve, a túl szigorú követelményrendszeren át, számos tényezőt említhetünk.
olvass továbbEvidensnek tűnhet, hogy az empátia minden emberben jelen van, azonban ez csak az empatikus emberek számára olyan egyértelmű. Valójában manapság egyre kevesebb emberben található meg ez a fontos képesség. Igen, képesség.
olvass továbbEgy férfinak olykor nehéz, és bonyolult lehet megérteni a női lelket. De hidd el, az az igazság, ha szeretsz egy nőt, fényesebben tud ragyogni, mint az égen a csillag. Saját tapasztalatból beszélek, ezért merem azt mondani, hogy képes vagy férfiként ragyogtatni a szeretett nőt.
olvass továbbEltaknyolsz és mert baromira beverted az akármidet, hát keservesen sírni kezdesz. Az anyád (vagy más elsődleges gondozó személy) azonban azt mondja, ne bömböljél már, nem fájhat az annyira, túlzásba viszed a dolgot.
olvass továbbNagyon gyakori jelenség a párkapcsolatok elején, hogy elindul egy folyamat, majd az egyik fél behúzza a kéziféket és menekülni kezd a kapcsolat elől. Van egy tévhit, ami masszívan tartja magát: nevezetesen az, hogy a szerelem fájdalmas tud lenni. Ez nem igaz. A szerelem sosem fájhat, hisz alapja a szeretet. A szeretet pedig nem fáj. Soha! Mi történik akkor?
olvass továbbOlykor úgy tekintünk az életünkre, mint egy soha véget nem érő utazásra, amelynek minden percéből ki kell nyernünk a boldogság, az élvezet, a szerelem minden létező formáját. Kicsit engedünk a dolce vita érzésnek, az édes életnek, az élvezetek hajszolásának, és nem gondolunk a holnapra, mert a jelent akarjuk a végtelenségig kifacsarni.
olvass továbbEgyre többször találom magam azok között a gondolatsorok között, hogy a kapcsolatok bárcsak olyanok lennének, mint régen. Lássuk be, hogy a mai kapcsolatok bonyolultak. Nagyon ritka, hogy két ember csak úgy összeütközik ebben a világegyetemben és tökéletesen összeolvadnak. Ez egy sor kompromisszum, döntés, interakció, érzelem és kémia. Ha készen állsz olyan tényekre, amelyek nem feltétlenül lesznek azok a tanácsok, amiket hallani szeretnél, akkor ezek neked való tippek.
olvass továbbFáradt vagyok. Testileg és lelkileg egyaránt. A lelkem már jó ideje jelezni próbál nekem különböző testi tünetekkel, hogy az, ahogyan élek nem oké. Valami hibásan működik, és nekem észre kell ezt vennem.
olvass továbbElőfordult már Veled, hogy megbántottak? Vagy az, hogy úgy érezted, túlságosan megszerettél valakit? Éreztél már érdemtelenséget sikerélmény vagy más jó dolgok miatt, ami Veled történt? Féltél már bármitől? Menekültél már gondolván, „ha messze vagyok tőle, akkor talán elmúlik”?
olvass továbbAnnyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének. Én például mindig azt hallgattam gyerek és fiatal felnőtt koromban is, hogy túl érzékeny vagyok. Mélységesen szégyelltem magam emiatt. Pedig legtöbbször olyankor hangzott el ez az érzékenységemet leszóló megjegyzés, amikor megbántott valaki.
olvass továbbSokszor vitatott téma, hogy ki hogy képzeli el az álom pasit, a nagy Ő-t, milyen a férfiideálja. Ilyenkor persze megkezdődik a külső- és belső tulajdonságokat egyaránt tartalmazó felsorolás: legyen jó a humora, legyen kedves, figyelmes, őszinte és intelligens. Külsejét tekintve legyen magas, sportos testalkatú és sokszor még egy ideális szem és hajszín is párosul ehhez.
olvass továbbA veszekedések, civakodások már napi szinten előfordulnak. Az érzelemmentesség szinte tapintható. Általában csak az egyik fél részéről, a másik pedig még jobban megjáratja lelki motorjait hátha vissza tudja még lökni ezt az egészet a medrébe.
olvass továbbAnnak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
olvass továbbSokat írtam már a nőkről. Most szeretnék kicsit a férfi szívekről is írni, amit majdnem mindenki tud, csak már elfelejtettük. Mitől férfi a férfi?
olvass továbbA buszra várok éppen. Én már távolról látlak téged, a jól bevált perifériás szögből. Még csak biccentenem sem kell a fejemet, pontosan tudom, ki, milyen sebességgel halad el előttem, vagy mögöttem. Halvány sminket viselsz, és most barna a hajad színe. Jól áll – mondanám -, de nem mondom, mert már így is olyan elcsépelt az egész helyzet.
olvass továbbTéged is magával ragadott már forgószélre emlékeztető kapcsolat, minek végeztével rájöttél, hogy a partnered nem is az, akinek gondoltad? Te is felruháztad a párod álmaid lovagjának tulajdonságaival, ahelyett, hogy megfejtetted volna, ki is ő valójában? Volt olyan, hogy a kapcsolatod által csak önigazolást akartál nyerni? Ha igen, akkor sajnos könnyen lehet, hogy ez csak az érzelmi függőséged jele.
olvass továbbTudtam, hogy eljön a nap. Sóváran és bizakodva vártam a pillanatot, amikor már nem érdekelsz. Amikor már nem cirkulálsz a gondolataimban, nem ül az emléked a mellkasomra, és nem szorítod össze a szívem. Mindent elvettél tőlem, egészen csontig lecsupaszítottál, miattad kapkodtam levegőért éjjelente, és te raboltad el a díszeimet, a színeimet egy időre, miattad lettem rémült tekintetű, örökké gyanakvó, szürke szorongó, önbecsülést vesztett, sérült túlélő.
olvass továbbAmikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.
olvass továbbAz ember vágyai és a valóság nem mindig találkoznak. Legalábbis előfordult már mindannyiunk életében, hogy az, amit nagyon akartunk, nem jött össze. Pedig mi tényleg, igazán vágytuk azt.
olvass tovább