Kövess minket Facebookon.
Szekeres Fanni
A veszekedések, civakodások már napi szinten előfordulnak. Az érzelemmentesség szinte tapintható. Általában csak az egyik fél részéről, a másik pedig még jobban megjáratja lelki motorjait hátha vissza tudja még lökni ezt az egészet a medrébe.
olvass tovább
Várszegi Réka
Annak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
olvass tovább
Hári Katalin
Sokat írtam már a nőkről. Most szeretnék kicsit a férfi szívekről is írni, amit majdnem mindenki tud, csak már elfelejtettük. Mitől férfi a férfi?
olvass tovább
Szabó Rebeka
A buszra várok éppen. Én már távolról látlak téged, a jól bevált perifériás szögből. Még csak biccentenem sem kell a fejemet, pontosan tudom, ki, milyen sebességgel halad el előttem, vagy mögöttem. Halvány sminket viselsz, és most barna a hajad színe. Jól áll – mondanám -, de nem mondom, mert már így is olyan elcsépelt az egész helyzet.
olvass továbbTéged is magával ragadott már forgószélre emlékeztető kapcsolat, minek végeztével rájöttél, hogy a partnered nem is az, akinek gondoltad? Te is felruháztad a párod álmaid lovagjának tulajdonságaival, ahelyett, hogy megfejtetted volna, ki is ő valójában? Volt olyan, hogy a kapcsolatod által csak önigazolást akartál nyerni? Ha igen, akkor sajnos könnyen lehet, hogy ez csak az érzelmi függőséged jele.
olvass tovább
Király Eszter
Tudtam, hogy eljön a nap. Sóváran és bizakodva vártam a pillanatot, amikor már nem érdekelsz. Amikor már nem cirkulálsz a gondolataimban, nem ül az emléked a mellkasomra, és nem szorítod össze a szívem. Mindent elvettél tőlem, egészen csontig lecsupaszítottál, miattad kapkodtam levegőért éjjelente, és te raboltad el a díszeimet, a színeimet egy időre, miattad lettem rémült tekintetű, örökké gyanakvó, szürke szorongó, önbecsülést vesztett, sérült túlélő.
olvass tovább
Barna Berni
Amikor ránéztél arra a képre, még a gyomrod is összeszorult. Volt benne valami olyan nyilvánvaló hazugság, amelyet még a nem értő szemek is észrevesznek. A nő elfojtott dühvel állt a férfi mellett, közben mosolygott, de jobb lett volna, ha sír. Abban legalább lett volna valami érzelem. A ruhájáról sütött, hogy, bár ad magára, annyi benne a reménytelenség, hogy a divat ellenére sem divatos. Eleganciának nem nevezhető rajta semmi, mert, aki a lelkét nem tudja viselni, az a ruháját sem tudja.
olvass továbbAz ember vágyai és a valóság nem mindig találkoznak. Legalábbis előfordult már mindannyiunk életében, hogy az, amit nagyon akartunk, nem jött össze. Pedig mi tényleg, igazán vágytuk azt.
olvass továbbVannak szerelmek, amik nem tűrik a múltidézést. Talán joggal, sőt igazából, ha érzelmileg elköteleződünk a másik iránt, akkor azon túl, hogy feltárjuk a régi tapasztalatokat és a múltcsomagot, mégsem húzzuk-vonjuk új kapcsolatunkba a múltunk sleppjét.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Lezárult egy korszak. Elengedjük egymás kezét, és ennek valamiért így kellett történnie, ezt mi is tudjuk. Sóhajtunk egyet, de elfogadjuk, hogy az élet már csak ilyen. De mi történik akkor, ha kérdéseink maradnak?
olvass tovább
Várszegi Réka
Akkor vagy erre képes, ha az öröm állapotában vagy. Az öröm állapotában lenni azt jelenti, hogy érzékeled azokat a csodálatos lehetőségeket, melyek előtted állnak és rád várnak. Érzed, hogy van választásod, érzed, hogy neked csak választanod kell.
olvass tovább
Tóth Éva
A bizalom egy sérülékeny hártya az emberek kezében. Állandóan rejtegetjük mindenki elől a belső énünket, mindenki csak a felszínt kapja meg. A bizalomért vérrel kell fizetnünk, míg beérünk a másik körébe.
olvass tovább
Pilát Gábor
Nem az a baj, hogy egyre nagyobb a világ elvárása az egyén felé, hanem az, hogy az egyén “jó” diákként, de rossz tanulóként igyekszik megfelelni ezeknek. Ezért a ma emberének elsődleges drogja a szorongás lett. Az összes többi csak ennek az enyhítésére szolgál.
olvass tovább
Sápi Nikoletta
A kezdetektől fogva el volt várva a nőktől sok minden. Legyenek anyák, legyenek a család lelkei, legyenek háztartásvezetők, legyenek jó feleségek már akár nagyon fiatalként. Ez, az évek és a korszakok előrehaladtával változott, mássá alakult.
olvass tovább
Varga Emese
Ha valamit megtanultam az elmúlt években, az az, hogy a változás valóban a mi érdekünket szolgálja. Hogy hiába gyártunk kifogásokat, hiába hazudunk magunknak, mert van egy olyan erős formáló erő, amit akkor sem tudunk kikerülni, ha a paplan alá dugjuk a fejünk és betapasztjuk a fülünk. Ez pedig a fejlődés.
olvass tovább
Tóth Éva
A nagy szerelmesek egyetértenének velem abban, hogy sokszor várakozásból áll az életünk. Első randi után várom, hogy hívjon, keressen, életjelet adjon. Várom, hogy tetszem, nem tetszem, mit mond és mit nem. Várom a következő randevút, és az az utánit.
olvass tovább
Tóth Éva
Ha azt javasolnám, hogy nevezzünk meg három embert az életünkből, akiknek sosem leszünk megfelelőek, gondolkodás nélkül tudnánk sorolni a neveket. Aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem tud példával szolgálni, ő biztosan olyan szintről nézi az embereket, hogy belelát a másik lelkébe és megérti az indokot, vagy pedig nem foglalkozik vele (ám belül mégis bosszankodik miatta).
olvass tovább
Szekeres Fanni
Ahogy szétnézek már nem is tudom, hogy a mai párkapcsolatok nagy részét egyáltalán szabad-e párkapcsolatnak hívni. "A külső megfog a belső megtart."-ból lett valami elkorcsosult "A külső pont elég, hogy meg se álljunk az ágyadig, a belső meg ezek után nem érdekel"-be és ez még csak a kezdetek kezdete lenne.
olvass tovább
Várszegi Réka
Ki érzi úgy, hogy nincs elég? És mitől lesz? Ugorjunk fejest ebbe a témába, merüljünk le egész mélyre! Elmondom az emberi erő legnagyobb titkát, ami nem más, mint a tudattalan, elfojtott, sötétben lévő Árnyékerők, öntudatlan mechanizmusok tudatossá tétele.
olvass tovább
Mertain Lilla
Ha azt gondolod, amire azt mondják, hogy a mennyben köttetett kapcsolat, és látszólag tökéletesen romantikus, mindig boldog véget ér, akkor el kell, hogy keserítselek, mert sajnos nem. Ha csak reálisan nézzük sem lehetséges. Mert a külső szempontból „tökéletesnek” tekintett kapcsolat általában csak egy egyszerű illúzió, amelynek semmi köze nincs a valósághoz.
olvass tovább
