Boldogság minden áron?
Boldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass továbbBoldognak kell lenni, és pont. Gyöngyöző homlokkal loholunk a boldogság nyomában, izzadt kezünkben görcsösen szorítva a lyukacsos lepkehálónk.
olvass továbbSosem szerettem gyengének érezni magam – így azt sem tűrtem jól, ha ezt meg kellett osztanom másokkal. Valahogy mindig elintéztem, hogy egyedül maradhassak ilyenkor, mert meggyőződésem volt: ez a módja.
olvass továbbOlyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja megélni önmaga teljességét.
olvass továbbHa találkoztál egy szép Nővel, aki megfogott, és meg akarod őt tartani, akkor tudnod kell, a logika nem vezet sehová. Ugyanis, ha a férfiak és nők kapcsolatának dinamikájáról beszélünk, a logika az utolsó dolog, amire támaszkodni tudunk. Talán ennek oka az, hogy sajnos, vagy nem sajnos, de a szép lányok nem a kedves fiúkhoz vonzódnak. Ehelyett a rosszfiúkhoz annál inkább…
olvass továbbAz életben a legnagyobb dolog, ha tudjuk, hogy önmagunkért szeretnek. Pontosabban annak ellenére, hogy önmagunk vagyunk. Mert ha van egy gyáva, félős, semmire sem jó, de szép kutyád, akit házőrzőnek szántál, de őt kell védened, akkor is szereted. Sőt, annak ellenére. Szóval szeresd, vagy engedd el. Mi az, hogy jól szeretni? A szeretet az szeretet, nem?
olvass továbbÉletünk körforgásában semmi sem állandó, csupán a változás. Minden és mindenki változik körülöttünk, és ezzel együtt mi magunk is. Sokszor nehéz lehet elfogadni ezt, nehéz megérteni, hogy semmi sem állandó, és bizony rengeteg tényező vagy akár személy csupán időleges.
olvass továbbVajon tényleg arra, hogy egész életében az ő vállát nyomják a nehéz kérdések, döntések, a felelősség, az irányítás kiváltsága? Arra, hogy mindig ő vezessen, egyedül lehessen a falkavezér, és egy olyan nőt tudhasson maga mellett, aki mindig mindenkor bálványozza, és gyengéden omlik mellé? Ez az, amitől igazán férfi tud lenni a férfi?
olvass továbbA szerelem, és a szeretet két külön érzelem. „Szeretlek, de nem vagyok beléd szerelmes, sajnálom”. Rengetegszer láthatjuk ezt filmekben, olvashatjuk könyvekben, hallhatjuk az életben.
olvass továbbHa valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.
olvass továbbÉn nem leszek a következő, az aktuális vagy az előkapható játékszered. Nem, Én vihart fogok kavarni a tengereden,ott ahol egy csomó törött hajó van és sziklák. De, ha időben rájövünk, hogy ez nem fog így működni, Te akkor is mindig emlékezni fogsz rám!
olvass továbbVannak, akik az életet bátortalanul és passzívan élik, mintha kívülről amatőr színtársulat játékát néznék. Lenyűgöz a színészi játék és a rengeteg improvizáció, a színpad forog, változnak a helyszínek, és mi is kedvet kapunk a játékhoz, félve kérdezzük, csatlakozhatunk-e. De bármennyire próbálkozunk, nem megy ez nekünk, görcsösen és gyáván játszunk, a szerepeinkbe belezavarodunk, nem éljük át, csak élettelen, fahangon felolvassuk, nem varázsoljuk bele a személyiségünket, nem a szívünkkel vagyunk jelen, csak túl akarunk lenni rajta. Csapnivaló ripacsok vagyunk.
olvass továbbÚgy gondoljuk, hogy minden kapcsolat alapja az, hogy a felek egyenlőek és a matek mindig 50-50%-ra jöjjön ki. Azonban lesznek napok, amikor ezek a számok változnak majd.
olvass továbbMinap - női körben - a párkapcsolatok dinamikájára is terelődött a beszélgetés, miközben élveztük a nyári napsugarakat, a virágba borult természet szépségeit.
olvass tovább„Istenem….egy eltévedt kisfiú” Így kiáltott fel nemrégiben egy csodálatos barátnőm, amikor megmutattam neki egy párbeszéd részletét. Ő már tud valamit (nagyon sokat!), ezért nem volt benne ítélkezés és vád. Csak megértés és megengedés…
olvass továbbNehezen fejezzük ki az érzelmeinket. Azt hisszük a lelkünket kell kifordítani, ami aztán visszafordítva már soha nem lesz ugyanaz. Azt gondoljuk, olyan, mint amikor a negatív fényt kap, örökre sérül, és a fénykép soha elő nem hívható, semmi nem őrzi majd emlékeinket. Érzelmeinkről beszélni néha nehezebb, mint bármilyen vizsga, igazi megmérettetés. Pedig az érzelmek feltárása nem egyenlő azzal, hogy valaki lábai elé fekszel, védtelenül, fegyvertelenül, és hagyod, hogy diadalittasan a mellkasodra tegye a lábát.
olvass továbbZaklatottság, félelem, düh – csupán három kiragadott szó megannyi érzés közül, amiket akkor tapasztalhatunk magunkon, ha hatalmába kerít minket a fájdalom. Ugyanakkor ez a testünknek és lelkünknek egyaránt mostoha érzés hasznos is tud lenni nekünk, függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta.
olvass továbbNéha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?
olvass továbbNem a rajongás, a babérokon önelégülten terpeszkedő, a másikat megfojtó és kizáró, a tárgyakat, pozíciókat hajszoló szenvedély. Hanem az, amely kapcsolatokat működtet, biztonságot ad, szelíden nevel, puhán körbeölel és jelen van a jövőben is.
olvass továbbSelyempapírba csomagolt bocsánatkérés. Ezt kapta az a nő, akit többször faképnél hagyott és megcsalt a partnere, úgy, hogy ő nem adott rá okot. Aztán mégis megbocsátott neki, és elkezdődött miértek utáni őrült hajsza. De (őszinte) válasz egyetlen kérdésére sem érkezett. A nő és a türelemjáték.
olvass továbbA beismerés és a belátás fájó, de vannak elkerülhetetlen döntések az életben, amiket meg kell hoznunk. Csak és kizárólag azt remélve, hogy később majd megjutalmaz minket az élet. Vagy csak mert egyszerűen így helyes.
olvass tovább