Elhulló könnyeimben
Elhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.
olvass továbbElhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.
olvass továbbKérdezz, minthogy állítanál. Sokszor épp kérdezni nem merünk. Mert nem merünk szembesülni a válasszal. A nem várt igazsággal. Úgy félünk tudni, mint a tűztől. Inkább maradunk hazugságba zárva, félelemben tartva magunkat, döntésképtelenségben vergődve, minthogy biztos tudás birtokában képessé váljunk a változtatásra.
olvass továbbTúl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.
olvass továbbEgy kicsit talán minden nő szeretné tudni, milyen lenne egy napra férfibőrben. Belelátni a fejükbe, megtudni milyen gondolatok cikáznak (vagy inkább lassú tempóban araszolnak) odabent.
olvass továbbHányszor hallottam ezt a mondatot! Ma tudatosult bennem, hogy mit is jelent ez. Ki akar többet?
olvass továbbÉvtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.
olvass továbbMindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.
olvass továbbEgyik este, amikor merengtem otthon egy pohár meleg ital mellett és bámultam ki az ablakon a csillagokat fürkészve, gondolataim tömkelege közben jött egy kérdés: Vajon a nőknél felállítható lehet egy olyan séma, amely alapján kikövetkeztethetjük mi férfiak azt, hogy az az adott nő vajon mit szerethet csinálni, milyen típus lehet?
olvass továbbMa reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.
olvass továbbValahol mindannyian tudjuk, hogy az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy feltétel nélkül kövessük saját belső igazságunkat! Azt a tudást, amit a „szívünk szava”ként szoktunk emlegetni, belső vezetőként vagy esetleg Felsőbbrendű Énként (személy szerint ezt a kifejezést nem igazán szeretem). Én inkább éberségnek hívom, mert nincs olyan színezete, hogy van bennem (pláne felettem!) „valaki”, aki jobban tudja….
olvass továbbNincs ember, akit ne tesztelne le az élet, hogy mennyire hisz magában, mennyire is áll önmaga oldalán. Tudod miről beszélek, ha utasítottak már vissza, aláztak már meg, hagytak már el, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, nem kellesz és nem kell az sem, amit adni tudsz.
olvass továbbA pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass továbbJószívűnek lenni a mai Világban baromi nagy kihívást jelent. Mindenki törtet, a saját érdekeit helyezi előtérbe, és a céljuk elérése érdekében képesek átgázolni akár egymáson is az emberek.
olvass továbbTe számítasz. Az érzéseid validak. Azok az emberek, akik gúnyt űznek belőled, vagy elbagatelizálják a bizonytalanságodat, és alapvetően rád vetítik ki a saját problémáikat, azoknak az embereknek semmi keresnivalója nincs az életedben. Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik motiválnak, akik felemelnek és nem pedig lehúznak, akik inspirálóan hatnak rád.
olvass továbbA gyermekkor nagyon sok mindent meghatározhat a felnőtt életünkben. Még akkor is, ha aktívan dolgozunk magunkon és azon, hogy meggyógyuljunk, nehéz leküzdeni a múltat, és sokszor sajnos a csomag velünk is marad valamilyen formában. Íme néhány jele annak, hogy valakinek valószínűleg nehéz gyerekkora volt:
olvass továbbVágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbGyakran érzed magad kedvetlennek, kimerültnek, tanácstalannak, szétszórtnak és elesettnek? Sokszor úgy tűnik, mintha mások, vagy a körülmények irányítanák az életedet? Előfordul, hogy gondolataid a múltban ragadnak, és képtelen vagy a jelenre koncentrálni, hát még a jövőre? Ha az kérdések bármelyikére igennel felelsz, nagy valószínűséggel te is érzelmi kimerültség valamely válfajától szenvedsz.
olvass továbbVan egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.
olvass továbbMostanában egyre többet kapom meg ezt a kérdést: Ismerősök, rokonok és családtagok is egyaránt kérdezik: Hol van már a nagy Ő? Mi újság ilyen téren? Persze ők ezt nem rosszindulatból teszik, általában mégis balul sül el a számukra.
olvass továbbHiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass tovább