A belső hangod a legjobb barátod
A pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass továbbA pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass továbbJószívűnek lenni a mai Világban baromi nagy kihívást jelent. Mindenki törtet, a saját érdekeit helyezi előtérbe, és a céljuk elérése érdekében képesek átgázolni akár egymáson is az emberek.
olvass továbbTe számítasz. Az érzéseid validak. Azok az emberek, akik gúnyt űznek belőled, vagy elbagatelizálják a bizonytalanságodat, és alapvetően rád vetítik ki a saját problémáikat, azoknak az embereknek semmi keresnivalója nincs az életedben. Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik motiválnak, akik felemelnek és nem pedig lehúznak, akik inspirálóan hatnak rád.
olvass továbbA gyermekkor nagyon sok mindent meghatározhat a felnőtt életünkben. Még akkor is, ha aktívan dolgozunk magunkon és azon, hogy meggyógyuljunk, nehéz leküzdeni a múltat, és sokszor sajnos a csomag velünk is marad valamilyen formában. Íme néhány jele annak, hogy valakinek valószínűleg nehéz gyerekkora volt:
olvass továbbVágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbGyakran érzed magad kedvetlennek, kimerültnek, tanácstalannak, szétszórtnak és elesettnek? Sokszor úgy tűnik, mintha mások, vagy a körülmények irányítanák az életedet? Előfordul, hogy gondolataid a múltban ragadnak, és képtelen vagy a jelenre koncentrálni, hát még a jövőre? Ha az kérdések bármelyikére igennel felelsz, nagy valószínűséggel te is érzelmi kimerültség valamely válfajától szenvedsz.
olvass továbbVan egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá, míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk.
olvass továbbMostanában egyre többet kapom meg ezt a kérdést: Ismerősök, rokonok és családtagok is egyaránt kérdezik: Hol van már a nagy Ő? Mi újság ilyen téren? Persze ők ezt nem rosszindulatból teszik, általában mégis balul sül el a számukra.
olvass továbbHiányzol, annyira hogy nem tudom szavakba önteni. Mégsem kereslek. Büszkeség? Tartás? Talán csak elegem lett a talányokból, és úgy döntöttem elsétálok, amíg még megőrzöm önmagam és az önérzetem sem zúzod szét.
olvass továbbVoltál is, meg nem is. Mindvégig ott voltál velünk, de sokszor mégis eltűntél, időről időre kiléptél a mindennapjainkból. Azt hiszem, hamisíthatatlan az az őszinte, gyermeki reakció, amit ezzel kiváltottál belőlem.
olvass továbbNa ez a nehéz. Gondolkodva nem tudsz érezni és ha érzéseid felett győzedelmeskedik az ész, nem érted, miért nem jutsz sehova. Mert átadtad az irányítást a félelmeidnek és még csak észre sem vetted. Az egód mindig fél. Folyton azt suttogja, vigyázz, ez kockázatos, megégetheted magad, ha az érzéseidnek élsz kihasználhatóvá, irányíthatóvá válsz, mások veszik át feletted a hatalmat, elveszel és a többi hülyeség. Tudod, ha választani kell az érzés és az félelem suttogása között, az érzést válaszd. Az az igaz. Honnan tudhatod?
olvass továbbHa valaki arról beszél, hogy önismeretbe jár/önismereti könyveket olvas, dolgozik önmagával, sokan abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy ez az ember semmi mást nem csinál, csak ücsörög és könyékig dagonyázik a sérelmeiben. Pedig dehogyis.
olvass továbbAz Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.
olvass továbbBoldogtalan szeretnél lenni? Oké, adok neked két szót, használd őket minél sűrűbben és boldogtalanságod garantált! Látszólag ez a két szó teljesen ártalmatlannak látszik, még csak nem is érzelmeket fejeznek ki, nem is túlságosan negatívak. Igazából alapból nincs baj velük, csak, ha nagy jelentőséget teszel rájuk és ha magad is elhiszed a tartalmukat.
olvass továbbOh, hányszor láttunk már elhamarkodott kapcsolatokat, amik pár nap esetleg hét után hatalmas lángoló szerelemmé formálódtak aztán pedig darabokra hullottak. Hány ember adja át magát önzetlenül valakinek, akit még csak nem is ismer.
olvass továbbAlapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass továbbKapcsolatunk négy lábon álló asztala egyszer csak elkezd billegni, és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ebben a lanyhuló melegségű kötelékben, ebben a lazuló szerelemketrecben, ahol egyébként elvagyunk és remekül működünk együtt, de fájón hiányzik a meghittség és a szenvedély.
olvass továbbBelenézek a szemedbe, és tudom, hogy mit érzel. A tekinteted elárul mindent rólad. Arról, amit gondolsz, amit érzel, mindent, ami te vagy. Hiába mosolyog a száj, ha a szem szomorú. Hiába az álarc, a szem megmutatja a valót.
olvass továbbA szó, amit sokszor annyira nehéz kimondani. Pedig annyi – de annyi helyzetben jelentene ez megoldást az adott problémára. Bocsánat!
olvass továbbNem tudom, hogy mindenkinek eljön-e az-az idő, amikor nem akar már az elégnél többet. Akkor sem, ha jön a több. Nem tudom, hogy mindenkinek eljön-e. Nekem eljött.
olvass tovább