2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Egyedül is végig tudod táncolni

Az élet is egy tánc. Tőlünk függ, hogy merre lépünk benne. Minden lépés más irányba visz. Minden lépés, más érzelmeket válthat ki. A választás, a döntés, maga az irány, mindig a mi kezünkben van, és mindig is a mi kezünkben lesz, bármiről is legyen szó. Mert az életünk alakulását, csakis mi magunk irányíthatjuk, senki más.

olvass tovább

Ne higgy el mindent, amit gondolsz!

Mi lenne, ha nem hinnél el mindent, mit gondolsz? A kérdés nagyon megfogott. Nem is sejtjük, mekkora hatalma van gondolatainknak felettünk. Csak figyeld meg, mit érzel most, majd csípd fülön az előtte lévő gondolatot. Az érzelem a lélek nyelve.

olvass tovább

Neki megadom magam

  • 2024. december 13.

Volt egy olyan pillanat. Amikor odalépett hozzám és kivett a kezemből minden önvédelmi fegyvert. Az önvédelmi fegyvereim jól működtek az elmúlt években, kiválóan forgattam a bizalmatlanság, a félelem, a gyanakvás és a zárkózottság kardját. Szemlesütve, görbült gerinccel álltam ott, és önszántamból adtam oda, beszélnie sem kellett hozzám, sem suttogva, sem meggyőzően, nem kellett kicsavarnia a kezemből, nem kellett, hogy ledobjam a lábai elé.

olvass tovább

Elhulló könnyeimben

Elhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.

olvass tovább

Én nem akarom eladni magam

Túl nehéz és elérhetetlen. Ilyennek látjuk a világot sajnos sokszor, ezt nem tagadhatjuk le. „Mikor érem már el a csillagos eget is?” – kérdezzük magunktól. Pár hónap, pár év? Ugyan… Nincs időnk, mintha sose lett volna.

olvass tovább

Légy szép és tartsd a szád!

Évtizedekig nem tudtam értelmezni ennek a mondatnak a valódi jelentését. Mentségemre legyen, hogy az én családomban nem volt szokás, hogy elhallgattassák a nőket. Az volt a szokás, hogy egy nő legyen művelt, olvasott, tájékozott, tanult és legyen véleménye.

olvass tovább

Elrontottam.. vagy mégsem?

Mindig azt gondoltam, a szeretet a baj. Mert olyan helyzetekbe vezet, amik nagyobbak nálam, amik sokszor nehezek és fájdalmasak. Mivel nem láttam a megfelelő megoldást, s elképzelni sem mertem az igazán méltó végkimenetelt, a szeretetet hibáztattam. Bűnös érzés, gondoltam mindig titkon, szótlan. Most bátran mondom: elrontottam.

olvass tovább