Kedvesnek lenni menő!
Emlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass továbbEmlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass továbbA szó, amit sokszor annyira nehéz kimondani. Pedig annyi – de annyi helyzetben jelentene ez megoldást az adott problémára. Bocsánat!
olvass továbbNem olyan fából faragtak, aki bármit is könnyen feladna és az élet folyamatosan tanít az alázatra és a türelemre. Megértettem ezeknek a fogalmaknak is a szükségszerűséget és megtapasztaltam már jótékony hatását is.
olvass továbbIdegeskedünk, szorongunk, bánkódunk olyan dolgokon és dolgokért, amiknek az égvilágon semmi jelentőségük ahhoz az aprócska tényhez képest, hogy az időnk véges.
olvass továbbKomolyan mondom, néha legszívesebben megráznám az embereket a fülüknél fogva…Elsősorban persze magamat, de magamon kívül még sokakkal vagyok így. Azt tapasztalom, hogy annyira nem hiszünk magunkban, annyira nem látjuk a saját értékeinket, hogy az katasztrofális! Nem ismerjük el az erőnket, nem ismerjük el a képességeinket, nem ismerjük el a szépségünket!
olvass továbbNem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe. Igazából mindig úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy kellő intelligenciával rendelkezem mind érzelmileg mint egyébként, és ezáltal alapvető, hogy van értékrendem is.
olvass továbbSzeresd őt a megfelelő módon és életed hátralévő részében boldogsággal tölti majd meg napjaidat. Mert amikor úgy érzi, szeretik, vágyik rá, hogy felfedje előtted a legjobb oldalát. És amikor megadják neki a szabadságot, hogy megmutathassa valódi színeit, különleges eufóriát hordoz majd magában, ami elég ahhoz, hogy téged is mindig felvidítson, és bebizonyítsa neked azt, hogy semmi sem lehetetlen.
olvass továbbNem csapod be az ajtót egy jelentéktelen vita után, azt kiáltva az érzelmeidnek, hogy „gyertek srácok, költözünk!”. Ha szeretsz valakit, nem sétálsz el az első konfliktusnál, mondvánTe nem erre fizettél be.
olvass továbbBár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass továbbVolt idő, mikor még nem tudtam, hogy amit rólam mondanak, az nem lehet mind igaz rám, hogy vannak, akik azért bántanak, mert őket is bántották és mindezt így kompenzálják.
olvass továbbSokadszorra futok bele a „mi nők már jó úton járunk, de szegény férfiak eléggé le vannak maradva” típusú beszélgetésekbe, cikkekbe, kommentekbe. Panaszkodunk rájuk…
olvass továbbTalán mindig is ez hiányzott. Az, hogy azt érezzem, valakinek én vagyok az az egy! Az, akit minden nap újra és újra választana. Még akkor is, amikor a legsárkányosabb énem ébred fel reggel az ágyból.
olvass továbbSzerelemből élni olyan, mint örökké remélni. Bizakodni, hogy folytatódik egy történet vagy épp ellenkezőleg – méltón befejeződik. Vakon táncolni, s hinni, hogy nem lép a lábunkra az élet. Talán őrülten forgat, szenvedélyesen ringat, de nem csinál olyat, ami igazán fáj. Azért néha mégis fáj.
olvass továbbBizonyított tény, hogy kétségtelenül összefüggés van a toxikus kapcsolatok, valamint a szorongás és a rossz egészségi állapot között. Olykor a szeretetünk ereje miatt, észre sem vesszük, hogy egy mérgező kapcsolatban vergődünk hosszú ideje. Vannak azonban égbekiáltó jelek, melyeket érdemes olykor megfigyelni.
olvass továbbRégebben már gondolkoztam azon, hogy lehetséges egy embernek csak bizonyos számú szerelme lehet. Van egy limit, ahonnan már akár fejre is állhat, soha többé nem tudja azt érezni, mint azelőtt.
olvass továbbSokan küzdenek azzal, hogy bár van édesanyjuk, ott volt mellettük fizikailag, de érzelmileg mindvégig távol volt. Nem nyújtott igazi megnyugvást, vigaszt, védelmet, biztonságot, melegséget, nem tudott ráhangolódni a gyermeke valódi szükségleteire.
olvass továbbMegszámlálhatatlan önfejlesztő könyv elolvasása, és terapeutánál töltött óra után, mindig rettentő határozottan eldöntöttem, hogy: A saját lelki békém a legfontosabb. Becsülettel követtem a leírt – elmondott utasításokat, és - esküszöm – még dolgoztam is magamon.
olvass továbbA csalódások és a pofonok bár fájdalmasak mégis tanulságot hordoznak magukban és szinte minden ember életében eljön egyszer az a pont, amikor rádöbben, hogy mi is az, amit valójában megérdemel.
olvass továbbNincs olyan, hogy fekete vagy fehér. Erre hidd el, nekem is rá kellett jönnöm. Számtalan árnyalat létezik, hát légy elfogadó és válaszd azt, ami hozzád a legjobban illik. Minden kapcsolat tiszta lap. Viszont nem véletlenül az a párod most, aki. Valamire szövetkeztetek, vagy akivel nem vállaltad ezt a szövetséget, az a távolból a hiányával tanít.
olvass továbbA megbocsátás szerintem egy végtelenül félreértett dolog. Amolyan emelkedett pátosz, hogy attól leszel jó ember, ha olyanoknak is megbocsátasz, akik nem érdemlik meg azt.
olvass tovább