2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Emberek? Vagy inkább csak tárgyak?

Próbálunk elevickélni ebben az életnek nevezett sűrűben. Előfordul, hogy olykor teljesen értelmetlennek látjuk a sajátunkat, de azért mindig igyekszünk egy fényszerű csóvába kapaszkodni, ami erőt ad a következő naphoz. És persze próbáljuk a másikat tiszteletben tartani, szeretni, támogatni, amennyire csak lehet.

olvass tovább

A béke szigete – ez vagy nekem

Szerintem mindannyiunk életében volt már olyan periódus, amelyben, ha nem is hosszú ideig, de rövidtávon több olyan ember mellett állomásoztunk, akik nem érintették meg a lelkünket teljes mértékben. Vagy talán egyáltalán nem. Akik mellett inkább a konstans gyomorideg dúlt bennünk, mintsem a biztonság és a nyugalom érzése.

olvass tovább

'Megbocsátunk, mert el akarjuk engedni a bennünk lévő haragot.' - A Dalai Láma gondolatai, az elengedésről és a megbocsátásról

  • 2024. április 11.

Kedvesnek lenni. Ez egy alapvető dolognak kellene, hogy legyen. A kedvesség ugyanis felszabadít és összekapcsol másokkal. Az élet néha kegyetlen, és sokszor nem azt kapjuk másoktól, amit remélünk. Ezért néha magunknak kell törekednünk a lezárásra és a megbocsátásra, a belső lelki békénk érdekében. Függetlenül attól, hogy a másik fél megadja-e nekünk ezt vagy sem.

olvass tovább

Ha a bizalom elvész

A szerelem egy törékeny csoda, amelynek alapja a bizalom. Egy kapcsolaton folyton dolgozni kell, szorgos kis hangyaként kell tenni minden egyes nap azért, hogy működjön. Nem elég életben tartani, jól kell működtetni. De minden erőfeszítés hiába, ha a bizalom elveszett, ha elnyelte a kételyek örvénye.

olvass tovább

Este, amikor hozzám bújsz

Vannak pillanatok az életben, amelyek a mindennapos, sokszor idegőrlő folyamatok során nem tűnnek fel, csak akkor abban a minutumban ébredünk rá, milyen fontosak ezek az életmorzsák, amikor végre átéljük őket.

olvass tovább

A lábtörlő-szindróma 4 biztos jele

Aranyfüstben, hamis pénzért játszunk, - írja Márai Sándor- mert talán fogalmunk sincs, hogy tele van a zsebünk színarannyal. Miért nem vagyunk tisztában az értékeinkkel? Miért herdáljuk el azokat aprópénzért, és tesszük magunkat hiába-emberekké, akik mindig csalódnak, mert hiába intelligensek, hiába szépek, hiába odaadók?

olvass tovább

A tükör előtt állva

Mintha mindig várnánk valamire. Belekerültünk egy állandó jelleggel váltakozó maszlagba. Egyszerre túl gyors és túl lassú. A peremen járkálok folyton ügyetlenül, hiszen nem mindig sikerül pontosan kicentizni a lépéseket.

olvass tovább

Az újrakezdésről

Életünk válságai már egész fiatalon elérnek minket. Kamaszként minden probléma pont ugyanolyan jelentőségű, mint egy atomtámadás drámája, és ahogy öregszünk, úgy emelkednek a tétek.

olvass tovább

Az emberi méltóságról

Hibáktól mentesen, szeplőtelenül tekintünk a világba. Meggyőződéssel élünk abban a hitben, hogy nem ártunk senkinek és jóságunk felkent tudatosságával tekintünk másokra. Azokra is, akik lecsúsztak, függőségbe ereszkedtek, a fekete bárányokra, azokra, akik mellett elmegyünk minden pillantás nélkül az utcán. Legyen szó az idős emberről, vagy egy hajléktalanról, egyszerűen tőlünk idegen, jelentéktelenné szürkült elemek a mi pörgős, 21. századi „csak élj a mának” attitűdnek.

olvass tovább