KERESD A NŐT / Lélekhangok


A férfi is ugyanúgy küzd

Nem vagyok kibékülve a mai világ sztereotípiáival. Sőt, a női feminista téma sem tetszik, mert teljesen eltolódnak a lélek szerepek az emberek között. Nőként fel akarunk zárkózni egy patriarchális világhoz, és közben a saját női szerepünkről feledkezünk meg. És a férfiak?

olvass tovább

Mire vársz?

A minap, főzés közben, beállítottam egy időzítőt, hogy figyelmeztessen, amikor ki kell vennem az ételt a sütőből. Elindítottam az időzítőt, és hirtelen elfogott egy mellbevágó érzés, ahogy a visszaszámlálás elindult. A lelkemig hatott rám, ahogy néztem egy darabig a másodpercek szapora lépteit jelezve, hogyan fogyatkozik a beprogramozott idő.

olvass tovább

Egy időrablót szerettem

Egy időrablóval az élet csupa nyugtalanságot hozó kérdőjel. Egy időrabló, ha nem figyelek, szorosan körém tekeri ragaszkodása súlyosan nehéz, láthatatlan selyemszálait, de kiderül, csak fojtó, rusnya gumikötél az, amivel magához láncol. Minél távolabbra menekülnék, annál nagyobb erővel, és fájdalommal ránt vissza magához.

olvass tovább

Az érzéki férfi és nő

Tudtad, hogy az emberek többsége öt erotikus "típusba" sorolható? Olyan ez, mintha minden ember rendelkezne egyfajta „erotikus ujjlenyomattal” is, amelynek a segítségével szexuális értelemben „azonosítható”.

olvass tovább

A romlott fánkon is cukros a máz

Mi, vagyis inkább általában minden ember, itt illik megtisztelni a kivételeket, eszméletlenül megkajál mindent, ami tökéletes. Meg sem fordul a fejekben, hogy amit tökéletesnek látunk, az soha nem az. A tökély utáni ácsingózás a lehető legtermészetellenesebb dolog a világon.

olvass tovább

A feltétel nélküli szeretetről

A szeretetet pici korunktól szívjuk magunkba a külvilágból. Kicsiként még tisztán és romlatlanul fordulunk a világ felé. Aztán ahogy öregszünk, és fejlődünk szociálisan, úgy változik a szeretet fogalma számunkra.

olvass tovább

Egyedülálló vagyok, nem magányos. Nőknek, akik kiléptek saját börtönükből

Egyedülálló. Ez azt jelenti, hogy egyedül állok a világban, magamra hagyatkozom, a saját támaszom, társam, barátom vagyok. A legnagyobb bizalmasom. Nem verem át magam, csak néha, de később biztosan őszintén beismerem a lelkemnek, ha hibáztam. Ha jól nézek ki, minden hátsó szándék nélkül megdicsérem a külsőm, nem akarom saját magam átlátszó indokokkal ágyba vinni. Azt és akkor csinálok, amit, és amikor szeretnék, nem kell elnézést kérnem, nem kell szabadkoznom.

olvass tovább