KERESD A NŐT / Lélekhangok


Nem figyelsz már rám

Kalapáló szívvel várok rád a kávézó előtt, pedig tudom, nem figyelsz rám. Azt mondod pár perc és indulunk haza, de előbb elszívsz egy cigarettát és a csikket unottan nyomod el.

olvass tovább

Egy kapcsolat újrarendezésében a legnagyobb építőerő kimondani azt, hogy 'tévedtem'

A nem tudás és a nem tudni akarás lehet az egyetlen, ami szerencsétlenné tesz. A legtöbb félreértés és szenvedés abból adódik, hogy a másiknak mit kellene megtennie nekem. Értem. Semmit! Bosszant, hogy se nem gondolatolvasó, se nem tudom kézi vezérlésre rakni. Hogy nem tudja, mit, hogyan tegyen, hogy szerethessem és cserébe végre én is szeretve érezzem magam? Mit nem lehet ezen megérteni? Hát erről van szó! Ismerős, ugye? Ha igen, gyorsan hagyd abba, mert a legnagyobb szenvedést épp ez az érzelmi hozzáállás okozza. Amíg állítólag szeretsz. Állítólag.

olvass tovább

Egy érzelmileg elérhetetlen férfival kár terveket szövögetni

A fizikailag elérhetetlen férfinek nincs különösebb ismertetőjegye. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai. A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit.

olvass tovább

Az emlékeink rabjai vagyunk

Az emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.

olvass tovább

Te most tényleg hátat fordítasz nekem?

Az élet olyan kegyetlenül tud bántani. Megannyi teherrel szór meg, ami alatt roskadoznak az acél lábaink. Szívós, erős, kitartó lábak ezek. Bírják a strapát, egészen addig, amíg a lélek fel nem adja. Mert a lélek a hajtóerő, amit ha támadás ér, hiába vannak acélból a lábak, elgyengülten vonszolják csak a testet.

olvass tovább

Csonkig égett érzelmeink

Tudod, hogy nem kéne. Nem kellene felvenned, ha hív, nem kellene gyomorremegve várnod, hogy mikor bukkan újra fel és mikor vetheted majd magad megint úgy az ölelésébe, hogy ne számítson semmi más. Nem kellene, ezt tudja az agyad. De a szíved egészen másról győzködi.

olvass tovább

Az az igazi kihívás, ha arra tudunk vágyni, ami már meg is van nekünk - Félrelépésem története

  • 2021. december 16.

Majdnem 4 napja sírok…….többnyire befelé. Minden egyes alkalommal, mikor kívül mosolyra húzom a szám, bent egy könnycsepp gurul le a torkomon. Hullámonként tör rám a megsemmisülés érzése, siratom azt a nőt, akivé válhattam volna melletted. Nem voltam elég kitartó, hogy mikor távolodtál várjak rád türelemmel, mikor eltoltál, visszahúzzalak, mikor elfordultál, eléd álljak. Ez is feladatom lett volna, hisz ezt vállaltam, mikor társamul fogadtalak.

olvass tovább