Nem figyelsz már rám
Kalapáló szívvel várok rád a kávézó előtt, pedig tudom, nem figyelsz rám. Azt mondod pár perc és indulunk haza, de előbb elszívsz egy cigarettát és a csikket unottan nyomod el.
olvass továbbKalapáló szívvel várok rád a kávézó előtt, pedig tudom, nem figyelsz rám. Azt mondod pár perc és indulunk haza, de előbb elszívsz egy cigarettát és a csikket unottan nyomod el.
olvass továbbA nem tudás és a nem tudni akarás lehet az egyetlen, ami szerencsétlenné tesz. A legtöbb félreértés és szenvedés abból adódik, hogy a másiknak mit kellene megtennie nekem. Értem. Semmit! Bosszant, hogy se nem gondolatolvasó, se nem tudom kézi vezérlésre rakni. Hogy nem tudja, mit, hogyan tegyen, hogy szerethessem és cserébe végre én is szeretve érezzem magam? Mit nem lehet ezen megérteni? Hát erről van szó! Ismerős, ugye? Ha igen, gyorsan hagyd abba, mert a legnagyobb szenvedést épp ez az érzelmi hozzáállás okozza. Amíg állítólag szeretsz. Állítólag.
olvass továbbA fizikailag elérhetetlen férfinek nincs különösebb ismertetőjegye. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai. A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit.
olvass továbbKell neki a homlokcsók, a „meg tudod csinálni”. Kell a kézszorítás és a rajta felejtett büszke tekintet. Szüksége van a kedves szavakra, hiszen legbelül ő is törékeny.
olvass továbbAz emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.
olvass továbbValahol mélyen mindannyian a lelki közelségre vágyunk. Arra a pillanatra, amikor egyszer csak megérezzük a másik ember szívét. Egészen közel a miénkhez.
olvass továbbAz élet olyan kegyetlenül tud bántani. Megannyi teherrel szór meg, ami alatt roskadoznak az acél lábaink. Szívós, erős, kitartó lábak ezek. Bírják a strapát, egészen addig, amíg a lélek fel nem adja. Mert a lélek a hajtóerő, amit ha támadás ér, hiába vannak acélból a lábak, elgyengülten vonszolják csak a testet.
olvass továbbBizalom...Azt mondják bizalom nélkül semmilyen emberi kapcsolat nem tud működni. És igaz is. Ahogyan az is igaz, hogy a bizalomhoz két ember kell.
olvass továbbTudod, hogy nem kéne. Nem kellene felvenned, ha hív, nem kellene gyomorremegve várnod, hogy mikor bukkan újra fel és mikor vetheted majd magad megint úgy az ölelésébe, hogy ne számítson semmi más. Nem kellene, ezt tudja az agyad. De a szíved egészen másról győzködi.
olvass továbbMajdnem 4 napja sírok…….többnyire befelé. Minden egyes alkalommal, mikor kívül mosolyra húzom a szám, bent egy könnycsepp gurul le a torkomon. Hullámonként tör rám a megsemmisülés érzése, siratom azt a nőt, akivé válhattam volna melletted. Nem voltam elég kitartó, hogy mikor távolodtál várjak rád türelemmel, mikor eltoltál, visszahúzzalak, mikor elfordultál, eléd álljak. Ez is feladatom lett volna, hisz ezt vállaltam, mikor társamul fogadtalak.
olvass továbbAmikor a szívünk vágyódik valaki után, akkor nehéz megemészteni azt a tényt, hogy sajnos benne van a pakliban, hogy nem lesztek egymáséi. De hiába klisé, mégis igaz, hogy a Sors útjai kifürkészhetetlenek, ellenben az, akit neked szántak, maradni fog.
olvass továbbBenned is születik, ugye tudod? Vagy, ha férfi vagy, akkor vonzz az újfajta nőiesség…Különben nem olvasnád ezt. Még nem vagyunk sokan, de érezhető a változás. Ez az új nőtípus nem illeszthető bele az eddigi kategóriákba.
olvass továbbNagyon sok téves cucc van itt azzal kapcsolatban, hogy hogy változtasd meg az életed...Az a baj, hogy többnyire ezek a félművelt tanok, nincsenek képben, hogy is működünk mi, mint teljes szerkezet, ezért bár ígérnek mindent, csak kárt okoznak. Nagyon nehéz kérdés és nagy felelősség szerintem, hogy újabb illúziókba kergetsz-e valakit, vagy segítesz megérteni a dolgok valós működését.
olvass továbbTalán az egyik legmélyebbre süllyedni az életben egy ilyen találkozás által lehet, még a pszichopata sem tud olyan kínkeserves lelki fájdalmakat okozni, mint a szadista rejtett nárcisztikus. Azonban nem ritka, hogy a kettő kombinált változatát kapjuk, hiszen a legtöbb személyiségzavar mellé társbetegségek is társulhatnak.
olvass továbbEgyszer csak felébredek. Kinyitom a szemeimet, és hirtelen az egész környezet megváltozik. Az álomból a valóságba csöppenek. Már rég nem vagy velem, már rég nem alszol mellettem, és nem élem át ezeket az élményeket, legfeljebb az álomvilágban találkozom velük. De még mindig szorongok, átélem a múltat újra és újra. Még mindig rettegek az érzéstől, amikor reggelig kell várni, hogy hazaérj, és nem tudom, hol és kivel vagy. Félek, hogy ez sosem múlik el.
olvass továbbA bizalomnak ereje, hatalma van. Hatással van ránk, emberekre. Befolyásol. Sajnos sokszor megtörténik, hogy egy hosszú ideig tartó kapcsolat egyszer csak véget ér, mert a pár valamelyik tagjánál elszakad az a bizonyos cérna.
olvass továbbLassan megtanulom, hogy hogyan fogadjam el a törött darabkáimat. Lassan megtanulom, hogyan békéljek meg azokkal a részeimmel, amik még mindig utolérnek.
olvass továbbMi lenne, ha nem hinnél el mindent, mit gondolsz? A kérdés nagyon megfogott. Nem is sejtjük, mekkora hatalma van gondolatainknak felettünk. Csak figyeld meg, mit érzel most, majd csípd fülön az előtte lévő gondolatot. Az érzelem a lélek nyelve.
olvass továbbHihetetlen számomra, még talán fel sem fogtam teljesen, hogy végleg vége van, elmentél. És veled együtt ment az a rengeteg sok rossz, káosz, könny, a napokig, hetekig, hónapokig tartó sírás, a pokol, az idegösszeroppanás, a lelkileg kimerülés, a fizikai-szellemi leépülés, az éjszakákon át tartó gyomorideg, a rengeteg sok csalódás, a hazug emberek, és az arcomat, szívemet forrón perzselő pokol, amit kaptam tőled, ami miatt oly sokszor a padlóra kerültem, mert egy idő után már elhagyott az erőm, és ami ahhoz vezetett, hogy feladjam.
olvass továbbTalán már nem izzik úgy a szemünk mikor tekintetünk egymásra talál. Talán már nem röpködnek a gyomrodban pillangók mikor rám gondolsz és nem szédülsz a találkozókon. Nem remeg a hangod a magadról szóló mondatoknál és nem bókolsz olyan félve.
olvass tovább