Aki szeret, az jelen akar lenni
Vannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass továbbVannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass továbbMindenkinek azt kellene csinálnia, amitől boldog. Ha mernénk boldogok lenni akkor vagy így vagy úgy sikerülne. Mert az élet csodás. Minden pillanata amiben hiszünk, hogy szép lehet. Imádni kell az apró semmiségeket, hogy van akire számíthatsz. Minden napot imádni kell, amiben érezzük, hogy önmagunk vagyunk.
olvass továbbSok nőtársam nevében beszélhetek szerintem, amikor arról a férfitípusról írok, aki mindig kritizál. Mindig talál valamit a beszédedben, a ruhaviseletedben, a szokásaidban vagy csak szimplán benned, amibe beleköthet, vagy amit kritikával illethet. Nos, Hölgyeim, ez az a férfitípus, akit messziről kerüljetek el.
olvass továbbÚjra, és újra, ugyanaz a régi történet. Sok embertől azt hallom, hogy túl sokat várok el, és nem tudom ésszerűen nézni a dolgokat, ezért meg kell tanulnom, hogy valaki csak „elég jó”. Azonban úgy tűnik, hogy ezek az emberek nem értik, hogy nálam ez nem a tökéletességről szól. Soha nem is volt ilyen. Nincs szükségem tökéletességre. Nem kell, hogy valaki tökéletes legyen számomra, annyi is elég lenne, hogy mellettem legyen.
olvass továbbElfáradtam! Nem tudok tovább azért harcolni, hogy meggyőzzelek. Hogy folyamatosan biztosítsalak arról, jó döntés mellettem maradni. És ha igazán őszinte akarok lenni, talán kissé durván fog hangzani, de meguntam. Meguntam a folytonos harcot...
olvass továbbPapírra vetődtem, egyszerű, ki nem forrott pálcika emberként. Semmilyen árnyékolástechnika, vagy erős, pompázó szín. Csak az alap vonalak.
olvass továbbEzeket a sorokat azoknak írom, akik miatt sok szempontból peremre kerültünk. Peremre, mi, azok a Nők, akik valami másra vágyunk. Mi vagyunk, azok a nők, akik többek között azért is futunk bele borzalmas történetekbe, mert Ti elfelejtettétek azt, hogy mit is jelent valóban Nőnek lenni.
olvass továbbEgy kapcsolat végét nem a viták jelzik, és nem a konfliktus egy romló kapcsolat első számú ismérve. Az érvek ütköztetése nem halálos, és nem ördögtől való ártalom, sőt ha kulturált hangnemben, érett személyiségek között zajlik, még pozitív értelemben lehengerlő is. A megoldatlan, kezeletlen, rákos sejtként burjánzó problémák, és a gyermekded, ügyetlen konfliktuskezelés vezetnek a kapcsolat hanyatlásához.
olvass továbbEgy ideális kapcsolatban megszűnik a „te” meg „én”, és „mi” válik belőlünk. A hosszan tartó, jóban, rosszban egyaránt kiállunk egymásért „mi”. Egymás részeivé, szokásaivá és életévé válunk. Ennek jó dolognak kellene lennie, ahogy két ember kapcsolódik egymáshoz, egymásért élnek és együtt alkotnak újra valamit.
olvass továbbMár amikor megláttalak és elpirultam, ahogy megszólítottál, pontosan tudtam, hogy végem. Tudtam, hogy besétáltam a csapdába és minden ott talált csali falatot szépen, módszeresen, komótosan megettem. Mivel én tudtam, te is tudtad, a csapdádban vagyok, ott létezem és ez az első fázisban olyan jó volt és biztonságot adó.
olvass továbbNem te vagy túlérzékeny, hanem mások nem veszik figyelembe a határaidat, ami valljuk be furcsa és kellemetlen szituációkat eredményezhetnek az élet bármely területén, de főleg a magánéletben és a munkahelyeken. Hiszen még te érzed magad furcsán, hogy te viselkedsz nem megfelelően egy olyan társadalomban, ahol még a többségnek tanulnia kell a privátszféra és a személyes határok tiszteletben tartását.
olvass továbbMindig mondtam, hogy egyszer szívesen belebújnék egy napra egy férfi bőrébe, hogy megtapasztalhassam, átérezhessem, mikor mit gondol, hogyan is érez valójában, miért rejti el az érzéseit.
olvass továbbBár sokszor hangoztatom, milyen veszélyes, amikor valami folyton visszahúz minket, de beismerem, félek. Leginkább akkor, amikor a lelkem legmélyén megbúvó dolgokkal nézek szembe.
olvass továbbEz annak az embernek szól, aki miatt megsérült a lelkem, amikor túl elfoglalt volt, ahhoz, hogy foglalkozzon vele. Köszönöm, hogy feladtad, mert így lehetőséget adtál nekem arra, hogy megtanuljam, mire van szükségem valójában az életben, és hogy megérdemlem, hogy egy kapcsolatban tiszteljenek mint nőt, és úgy bánjanak velem, ahogy kell. Te erre piszkosul ráébresztettél.
olvass tovább„Ahol tűz volt, ott maradt parázs is.”- szerintem mindenkinek ismerősen cseng. Ez amolyan általános igazságnak számít, akit szerettünk azt újra képesek lennénk szeretni. A parázs mindig megmarad, lehetséges, hogy ezen gondolat mentén születik meg az is, hogy az ex nem léphet át a barátság zónájába.
olvass továbbTalán azt akarom, hogy minden reggel, ha a tükörbe nézel, lásd az arcodon az összes mosoly nyomát, amit én hagytam. Lásd a homlokráncolást is.
olvass továbbSokszor felmerülhet különböző kapcsolatok során is (akár szerelmi, akár baráti), hogy vajon érdemes e második esélyt adnunk? Tudnak-e vele élni vagy csupán kétszer megyünk keresztül ugyanazokon a forgatókönyveken minimális változtatással? Egyáltalán mi tudunk igazi, tiszta lappal induló második esélyt adni?
olvass továbbElindultál. Már elméddel tudod, hogy rabságban vagy, tenni is kész vagy szabadságodért, ami érzelmi és függőségi viszonyod megmásíthatatlan létének megszűntét kívánja, de még nem vagy rá kész. Nem megy az elengedés. Még érintett vagy. Egyre csak kínlódsz, vergődsz, átpréselnéd magad bármi áron fogva tartó szikláid szűk repedésén, de hiába a fény, szűk még az átjáró. Nem megy. Tudod, merre a jó út, ám minden igyekezeted ellenére is rettenetesen lassan haladsz. Nem baj. Most legyen elég, hogy tudod, mit akarsz.
olvass továbbA húszas, harmincas évei során annyi randin vesz részt a legtöbb nő, hogy gyakorlatilag már az első randi végén kitalálható, hogy mit akar a férfi, milyen személyiségű, lesz-e folytatás, és van-e reális esélye, hogy ő lesz a gyerekeink apja. A rutin meg az évek sokat segítenek átvészelni a randiakadályokat, vannak azonban olyan mondatok, amik még a legtapasztaltabb párkeresők száján is kicsúsznak időnként. Akár még a randik, vagy már a járás során. Pedig nagyon nem kéne!
olvass továbbVilágéletemben hittem az igaz szerelemben, amely soha nem szűnik meg létezni, ami átível téren és időn. Hittem abban a varázslatos kapocsban, ami két embert a végtelenségig összetart jóban, rosszban.
olvass tovább