2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Elvesztettük az érzelmek felett az irányítást

Azt gondoltuk, hogy menni fog, ebben az esetben most nem veszítjük el a kontrollt. Mantráztam magunknak és egymásnak, hogy most úgysem ragadnak magukkal az emóciók, hiszen nem olyanok a körülmények, és különben is, nem illünk össze. Aztán egyszer csak arcon csap az igazság: hiába helyeztük racionális alapokra az egészet, mégis sikerült érzelmekkel beleélni magunkat a történetbe. Még akkor is, ha ez csak illúzió volt.

olvass tovább

Szeretnék erős maradni

Életem során bátran mondhatom, hogy sokszor voltam erős. Nagyon erős. De elsősorban nem magam miatt. A körülöttem élőknek. Bárkinek, akinek kellett a támaszt nyújtó kezem. Úgy érzem mindig is és most is olyan vagyok, mint egy hatalmas kő, amit nem lehet olyan könnyen kettétörni. Olyan, mint a tűz, amit nem olyan könnyű eloltani, és olyan, mint a víz, amit nem lehet olyan könnyen elzárni. Soha nem akartam és nem tudtam nemet mondani, senkinek, és semminek…ez sokszor volt hiba…

olvass tovább

Meddig kell gyászolni egy szerelmet?

Egy kapcsolat megszakadása is gyász, veszteség, és ugyanúgy végig kell vánszorognunk a lelki feldolgozás fázisain. A ránk szakadó magány jobban sajog, mint a fizikai érintés hiánya. Önostorozó lélekéheztetésbe kezdünk, ami szomorú, magányos cselekedet, és ha túl sokáig végezzük, életstílussá válhat, zsémbes, irigy, besavanyodott, rosszmájú embert formálva belőlünk. Pedig aki elment, nem vitte magával a napot. Nem kell a tükröket letakarni, és nem kell megállítani az órát az ő kedvéért. Számunkra nem állt meg az idő.

olvass tovább

Kialudnám magamból ezt az évet

  • 2021. december 27.

Ma megint nehéz volt az ébredés. Igazából legszívesebben napokat aludnék végig ilyenkor. Ismerős az érzés, ismerős a testemet átjáró reakció, mégsem lehet megszokni. Ennyi év után még mindig nem tudok komfortosan mozogni a szorongásaimban.

olvass tovább

Mi történik, ha találkozol valakivel, akit nem csak a tündöklésed érdekel?

Ugye, hogy milyen nehéz elmerengeni azon a rengeteg csalódás és vakvágány után, hogy van esetleg valaki, akit érdekel, hogy miért van rossz kedved, napod? Aki végig szeretné hallgatni a sötét gondolataidat, hogy megbeszélje veled azokat, aztán együtt kikászálódjatok a negatív spirálból? Amikor egy ilyen emberrel kerülsz kapcsolatba, hirtelen megtapasztalod azt az ismerős érzést, amit a szüleidtől kaptál mindig: újra megtapasztalod, hogy milyen, ha valaki úgy szeret, ahogy vagy.

olvass tovább

Egy kapcsolat újrarendezésében a legnagyobb építőerő kimondani azt, hogy 'tévedtem'

A nem tudás és a nem tudni akarás lehet az egyetlen, ami szerencsétlenné tesz. A legtöbb félreértés és szenvedés abból adódik, hogy a másiknak mit kellene megtennie nekem. Értem. Semmit! Bosszant, hogy se nem gondolatolvasó, se nem tudom kézi vezérlésre rakni. Hogy nem tudja, mit, hogyan tegyen, hogy szerethessem és cserébe végre én is szeretve érezzem magam? Mit nem lehet ezen megérteni? Hát erről van szó! Ismerős, ugye? Ha igen, gyorsan hagyd abba, mert a legnagyobb szenvedést épp ez az érzelmi hozzáállás okozza. Amíg állítólag szeretsz. Állítólag.

olvass tovább

Egy érzelmileg elérhetetlen férfival kár terveket szövögetni

A fizikailag elérhetetlen férfinek nincs különösebb ismertetőjegye. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai. A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit.

olvass tovább

Az emlékeink rabjai vagyunk

Az emlékeinket gondosan elhelyezve egy zsákban a hátunkon cipeljük. Ragaszkodunk hozzájuk, mert ez az egyetlen dolog ami örökre megmarad a múltunkból és az állandóan változó, múlandó énünkből. Őrizgetjük őket, mert ezekhez tudunk visszasétálni egy önmarcangoló találkozásra amikor csendben elkezd távozni mellőlünk minden. Közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ezeknek a nehezékeknek a súlyai csak megtörnek bennünket.

olvass tovább