Kövess minket Facebookon.
Azt mindannyian tudjuk, hogy a valódi kapcsolódás az emberek között a kommunikációval jön létre. Hiszünk is abban, hogy ez tud kialakítani kötődéseket, mélységeket. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi az oka annak, hogy bizonyos helyzetekben még mindig nem azt mondjuk ki, amit érzünk vagy gondolunk. Feltéve, hogy egyáltalán kimondunk bármit is, mert sok esetben csak hallgatunk.
olvass tovább
Király Eszter
Készen állsz egy új kapcsolatra? Onnan tudod, hogy már nem olyan kínzó az egyedüllét. Lényed már nem vágyik olyan fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért, egésszé váltál. Már nem figyeled sóváran az összekapaszkodó párokat, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni.
olvass tovább2021 márciusában kezdődött minden. Már több mint két éve szingli voltam. Akkor jött ő mikor nem is számítottam rá, csak meglepett és belépett az életembe. Megláttam, megismertem és beleszerettem.
olvass tovább
Varga Emese
Sajnos az a baj, hogy a világ általában csak egy torz tükör. Hogy nem mindig kapjuk vissza azt, amit adunk, hogy nem mindenki értékeli a befektetett energiánk, nem mindenki tudja kezelni azt, ha a változatosság kedvéért mi normálisak vagyunk vele és nem verjük át. Hogy mi nem hazudunk szemrebbenés nélkül, már akkor is, ha kérdezünk. Hogy nem használunk nagy szavakat, amikor egyáltalán nem gondoljuk komolyan őket és nem remegünk, ha cselekedni kell.
olvass tovább
Krausz Dominika
Van a lelkünk meg a sok érzésünk és egyszer csak ezek a dolgok is változni kezdenek. Legyen szó fejlődésről ami pozitív vagy falak építéséről egy negatív érzelmi hullám hatására. Ezek a falak épülnek a veszekedésekből, a bántó szavakból és a sok tiszteletlen viselkedésből. Ezek a falak olyanok, amiket egyszer húznak fel két ember között, mert törékeny anyagból van csak úgy mint mi magunk.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Pedig ez is szépnek indult, sajnos senki nem szólt az elején, hogy már a csomagolás sem stimmel, így nem érdemes bontogatni tovább. Csodaszép tavasz, a világ újjáéled a szívvel együtt, mely újra hevesen ver.
olvass tovább
Mertain Lilla
Egész életedben a kedvesség, és az együttérzés védőszentje voltál. Igazi harcosként soha nem féltél megvédeni azt, akit szerettél. Ez pedig a mai napig megmaradt. Ez a csodálatos jóság azt érzékelteti számodra, hogy az életed során minden emberért érdemes harcolnod. De sajnos a valóságban nem így van. Vannak néhányan, akik nem igazán érdemlik meg az odaadásodat.
olvass tovább
Hári Katalin
Vajon mennyi mindent érezhetünk, amit még elbír a szívünk és lelkünk? Érezhetjük, azt amit nem is lehet? És miért érezzük azt, amit k****ra nem lehet?
olvass tovább
Varga Emese
Néha rájössz. Általában vasárnap este, amikor már második napja vagy otthon, egyedül. Rájössz, hogy jobb ez így. Velem is ez van, sóhajtok, de te már nem vagy az a rezdülés, ami a tüdőmben játszik, mert ki akar törni. Már annyiszor sóhajtottalak ki, hogy köhögnöm kell, mert tüdőm pora lettél csak a megkopott emlékeinken. Már nem akarsz kitörni belőlem, már megnyugodtál. Nem tudom mikor történt ez, talán, amikor legutóbb vért adtam, kikavarogtál a véráramomból, csak hogy kevésbé fájjon. De a nyomod itt maradt.
olvass tovább
Hári Katalin
Azt sulykolják belénk, hogy legyünk különlegesek bármit is csinálunk, legyünk a legjobbak és mindig adjuk meg azt az embereknek amire vágynak. Mindig azt mutassuk, amit látni akarnak belőlünk, és mindig hagyni, hogy „kicsavarjanak”. Utána már senki se leszel a szemükbe. Mert elfáradtál, és már megváltoztál. Én csak kérdezem, megéri ez? Megéri mindenkit szolgálni? Mi annyira fontos, hogy ezt eltűrjük? A pénz? A hatalom? A dicséretek? Az, ha tudják kik vagyunk? Ha uralkodhatunk? Miért ez tesz boldoggá sokunkat? Akkor beszéljünk most erről.
olvass tovább
Varga Andris
A minap egy baráti társaságomban feljött a téma, hogy vajon létezik-e egészséges féltékenység… Szerinted létezik?
olvass tovább
Szabó Alexandra
A mentális fájdalmak közül kevés lehet rosszabb annál, mint amikor valaki a saját elméjének rabja. Értem ezalatt akár a skizofréniát, a bipolaritást, a depressziót vagy csak szimplán a fényes tudatát annak, hogy a külvilág reggel felvértezi magát a verbális és non-verbális fegyverek tárházával, majd egy erőteljes tűzharchoz hasonlóan, egész nap üríti ránk a töltényeit.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Lehet, hogy maradi vagyok, de szeretnék randevúkat, olyan filmeseket. A legelején azért még adjuk meg a módját. Kérlek, írj vagy cetliket vagy sms-t, annak megvan a maga hangulata. Nincs szükségem drága ajándékokra, sem luxusautóra, helyette őszinteségre és megbízhatóságra annál inkább.
olvass tovább
Virág Klaudia
Falakba ütközöm és meghátrálok, vagy legalább is visszavonulót fújok. Két lépés távolságból nézem tovább a történéseket. –’Máshogy is csinálhattam volna! Megmondhattam volna!” – duruzsolom magamnak. Aztán jött egy pont, -Elég! Nem tehetek mindenkit boldoggá, nem akarom azt lesni, kinek mi a jó, megfelelni, igyekezni, kedvére tenni mindenkinek magam körül, miközben szép lassan elfelejtem a legfontosabbat, hogy engem mi tesz igazán boldoggá.
olvass tovább
Róka Fanni
Számtalanszor vagyunk türelmetlenek, és számtalanszor sürgetünk dolgokat, akár magunk, akár mások érdekében. Vajon meddig tartható egy - egy ilyen állapot, és meddig tudjuk húzni, azt, hogy elmondjuk a másiknak érzéseinket, és azt, hogy mi bánt minket legbelül.
olvass tovább
Varga Emese
Nem kellenek az ámításba áztatott szavaid. A szavak, amiket talán otthon, a tükör előtt gyakoroltál, üveges tekintetedhez megnyerő mosolyt öltve, a szavak, melyek oly könnyedén hagyják el ajkaidat, és telepszenek a szívemre, mintha súlyuk egyenlő lenne a jelentőségükkel.
olvass tovább
Mertain Lilla
Hidd el, én is vártam. Nagyon sokáig vártam. Egy idő után azonban már éreztem, hogy kimerülök. Láttam a saját szememben. Éreztem a szívem mélyén. Próbáltam megőrizni ezeket a titkokat, de egy idő után elengedtem. Elengedtem, amikor már a saját hangomban is hallottam a fájdalmamat.
olvass tovább
Kövesfalvi Carmen
Néha mind elszúrjuk. Néha rossz döntéseket hozunk, felelőtlen és visszafordíthatatlan dolgokat teszünk. Beleununk napokba, emberekbe, érzésekbe. Visszafojtunk mondatokat, elmorzsolunk könnyeket, melyeknek patakokban kellene hullaniuk, s olykor csendben maradunk két sikítás között.
olvass tovább
Szabó Alexandra
Talán rosszul teszem, ha megannyi csalódás után még mindig hiszek abban, hogy valakivel egy napon egymásra találunk, és úgy is maradunk? Nem mesébe illő, örökké tökéletes szerelemről álmodozom, hiszen már felnőttem, tudom, hogy ez nem így megy. De még mindig reménykedem benne, hogy azzal a valakivel összesodor minket az élet, és azt fogjuk mondani az idők végezetéig minden nap: itt maradok veled.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Mielőtt még valaki megijedne, hogy egy orákulum képében igyekszem klisészerű szónoklatot tartani arról, mennyire fancy és fontos az „itt és most” alapelve, megnyugtatom, hogy nem, nem ez a terv. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem a jég felszínét szeretném kapargatni. Azzal kapcsolatban sok hamis képet mutató tartalom található.
olvass tovább
