Én csak az ajtót mutatom meg. Neked kell százszor nekimenned, hogy észrevedd a kilincset
Az, aki nem menekülve az érzései elől önmaga akar lenni, nem félhet a csalódástól.
olvass továbbAz, aki nem menekülve az érzései elől önmaga akar lenni, nem félhet a csalódástól.
olvass továbbAz egyik hozzám legközelebb álló személy sűrűn emlegetett mondása : "Sokan csak az utamhoz tartoztak, nem pedig hozzám." Annyiszor köszönt már vissza rám beszélgetéseink során, hogy elkezdtem megvizsgálni ezt a kijelentést.
olvass továbbVan valami, amit te is biztosan milliószor hallhattál már az emberek szájából. „Légy türelmes, ne idegeskedj, minden meg fog oldódni…” Fogadjunk, hogy legszívesebben kifutottál volna a világból. De aztán, te magad is rájöttél, hogy igazuk van.
olvass továbbAz élet időnként arra kényszerít minket, hogy feszegessük a saját határainkat, amitől reménytelennek és kilátástalannak érezhetjük a helyzetünket. Egyszerűen csak az az érzés kerít hatalmába, hogy túl sok, ami történik, és nem tudnunk mást tenni, mint azt remélni, hogy idővel el fog múlni a fájdalom, vagy a félelmünk, és ismét jól érezhetjük majd magunkat a bőrünkben.
olvass továbbÖnmagam megbecsülése elsősorban az én érdekem, egyben érdemem. Ha csalódottságomban magamra öltöm az áldozat szerepét, legjobb esetben is csak egy csinos kis mártír leszek, a világ áldozata; de életem teljes egységét nem élhetem meg. A tökéletes felszín mögött mindnyájunknak megvan a saját küzdelme.
olvass továbbAnnyira szereti mindenki várni a sült galambot és elhinni, hogy majd a semmiért és a semmiből csak úgy ölünkbe huppan az igazi. Így van ez férfiaknál és nőknél egyaránt.
olvass továbbNem azt mondom, hogy homokba kell dugni a fejünket, de most teljesen őszintén, mit tudunk tenni az elfogadáson kívül? És azon túl, hogy igyekszünk megtalálni az saját örömforrásainkat az élet minden olyan területén, ahol csak lehetőségünk van?
olvass továbbTranszgenerációs minták árnyékában élni, hatalmas veszteség. Az életünk vesztesége. Éppen ezért nagyon fontos velük foglalkozni! Eleinte észre sem vesszük miben élünk, hiszen az a természetes, az a napi rutinunk, úgy nőttünk fel.
olvass továbbVan valami, amiről régebben akarok már írni. Arról, hogy milyen érdekes különbségek vannak a generációk között kapcsolati szinten is. Nyilván nem lehet általánosítani, de elég sokat foglalkoztam ezzel a második könyvemben is, ahol történelmileg és szociológiai szempontból is végigjártuk, hogy miért borultak fel a női- férfi szerepek és miért vadultunk el a kapcsolatainkban.
olvass továbbEgy párkapcsolat varázslatos dolog és amikor két ember kölcsönösen érez bizalmat, szeretetet, szenvedélyt, összetartozást, annál jobbat senki el sem tud képzelni. Azonban előfordulnak olyan helyzetek amikor fel kell mérnünk, hogy mekkora károkkal járhat egy kapcsolat fenntartása és össze kell vetni a kapcsolat elvesztésének káraival.
olvass továbbAz igazán erős nők, ritkaság számba mennek. Kevés van belőlük, de a legnehezebb napon is, smink és cicoma nélkül is világítanak a világra. Célorientáltak, bátrak, magabiztosak, tudják, mit szeretnének az élettől, nem hátrálnak meg az akadálytól. A nő ereje nem a karjaiban és izomkötegeiben rejlik, a lélek, ami megizmosodott bennük,
olvass továbbNehéz voltál. Ne érts félre, nem feltétlen rosszmájúan mondom ezt. Utólag belegondolja többet nyomtál az életszemléletemen, mint a szavaid súlya nyomtak a szívemen. Vagyis inkább a súlytalanságuk.
olvass továbbSosem akartam elbújni a smink mögé, játszmák mögé. Jól érzem magam ezek nélkül. Volt olyan, hogy mindenki másnak megakartam felelni azzal, hogy eljátszom azt ami nem vagyok. Távol áll tőlem a ribancos ruha és a kisestélyi.
olvass továbbAzt hiszem, hogy a legnagyobb vétkünk, elárulni azt, ami tiszta, ami ajándéknak jött, ami tanít. Félreérteni a saját félelmeink és a bennünk dúló kétség miatt, majd félredobni, nem vállalni azt, ami bennünk dúl és módszeresen megölni a hallgatással.
olvass továbbAz egyedül lét homlokot ráncolva nem a legjobb érzés. Ezt az élet szerencsétlen, és magányos szakaszának tekintjük, amelytől távol akarunk maradni. Amikor találunk egy partnert, eltöltünk vele pár csodálatos évet, de egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy megváltozott minden, és már nem tudunk ugyanazon az úton járni.
olvass továbbSzabadidőmben szeretek pszichológiai könyveket olvasni, főként a klinikai pszichológia és viselkedés pszichológia tartozik az érdeklődési körömbe. Ezekben sokszor előjön a párválasztás kérdésköre, illetve az ezekkel kapcsolatos emberi viselkedési minták is. Mostanság gyakran előjön beszélgetések folyamán férfiakkal és nőkkel egyaránt, hogy mennyire nehéz megfelelő embert találni és sok esetben azt választani, aki valóban alkalmas egy harmonikus kapcsolat létrehozására
olvass továbbNem mondta senki, hogy ez ilyen nehéz lesz. Hogyha valamit ennyire nem szeretnél, mégis tudod, hogy az a helyes, felnőtt döntés, hogyha véget vetsz és nem szenvedtek tovább, az sajnos nem validálja az űrt és a fájdalmat, amit maga után követel.
olvass továbbMindamellett, hogy abszolút életpárti vagyok, egyet mindenképp szerettem volna észrevételként elmondani az abortusz témával kapcsolatban újfent lángra kapó szájkaratéról.
olvass továbbHajdanán, amikor az ember kezdi felfedezni önmagát, még nincs tudatában annak, hogy az igazán jó szex, szinteket emel két ember kapcsolatán. Még nem tudjuk azt, hogy van a szexualitásnak egy olyan emelkedett formája, amit egészen addig amíg nem tapasztalsz meg, elképzelni sem tudsz.
olvass továbbErre a kérdésre az egészen rövid válaszom, hogy nem. Sokunkban él egy ideig az a fantázia, hogy majd eljön az az egyvalaki, akit nekünk szánt az ég, akivel tökéletes harmóniában leélhetjük az életünket. Addig pedig, amíg ő el nem jön, addig vagy nem lépünk kapcsolatba, vagy azzal a hittel lépünk bele, hogy bár nem ő az, akire vártunk, de jó lesz egy kis időt együtt tölteni.
olvass tovább