Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Nem tudok semmit sem. Talán ez nem is olyan nagy baj – bár irgalmatlan nehéz nem agyalni. Érzem, hogy a mentális teremben vagy száz kérdés lebeg egyszerre, melyek sürgetően, követelőzően várják, hogy sorra kerüljenek. Válaszolj meg!
olvass tovább
Várszegi Réka
Nagyon sokan azt hiszik, ha magukra gondolnak, a saját fejük után mennek, saját értékrendjüket képviselik, és azt teszik, ami nekik jó, akkor önzők lesznek, akik nem gondolnak másokra. De valóban attól válunk önzővé, ha azt az életet éljük, ami számunkra helyes és örömet ad?
olvass tovább
Mertain Lilla
Akkor fog megérkezni, amikor a legkevésbé számítasz rá. A lehető legjobb időzítéssel fog belépni az életedbe, és fogja felfordítani a világot körülötted. Nem lesz időd gondolkodni, mert tudatosan fogsz besétálni a szerelem kapuján, és fogsz beleszeretni ebbe a személybe.
olvass tovább
Hári Katalin
Azt mondják sokan, hogy régen jobb volt, hogy régen több volt. De miből volt több, és miben volt jobb? Nos, én úgy gondolom, hogy igazabb volt minden. Talán jobban bíztunk még másokban, bátrabban nyitottunk, és jobban átéreztük mások bánatát.
olvass tovább
Virág Klaudia
Az egyik gyakori dolog, ami a hosszú távú kapcsolatokban történik az, hogy kialszik az a bizonyos tűz. Sok esetben nem a szeretet múlik el, csak a hétköznap szürkesége telepszik rá a kapcsolatra. Sokszor megesik egy házasságban vagy egy hosszú párkapcsolatban, hogy a felek inkább már csak együtt élnek, mint a lakótársak, eltűnik az intimitás. Hogyan csempészhető ez vissza? Ha igazán fontos nekünk a másik, akkor minden nap tennünk kell azért, hogy a szerelmünk lángja ki ne hunyjon.
olvass tovább
Mertain Lilla
Nem kevés idő telt el azóta. Se üzenet, se hívás, se beszélgetés, se találkozás. Amilyen gyorsan indult, olyan hamar véget is ért. Még mielőtt bármi is lehetett volna. Igazából az okokat már oly fölösleges keresni, hiszen visszafordítani már úgysem lehet semmit, de annyi biztos, hogy ha gondolni nem is gondoltam rád egy ideje, de a múltam része maradtál és tudom, hogy az maradsz is...
olvass tovább
Mertain Lilla
Évezredek óta tudjuk, hogy a szerelem az az érzés, ami a leginkább tudja gazdagítani az életünket, és olyan dolgokat tapasztalhatunk meg közben, amelyekről előtte talán csak álmodhattunk.
olvass tovább
Áhli Mariann
Te milyen ellenparancsokat követsz? Légy tökéletes! Légy erős!/Bírd ki! Tégy erőfeszítéseket! Szerezz örömet! Siess! Nem, nem a fogyasztói társadalom és a reklámok „titkos”, a pszichénkre ható üzenetei ezek. Olyan, a viselkedésünket alapvetően meghatározó úgynevezett ellenparancsokról-tudattalan viselkedési mintázatokról - írok most, amelyeket jó vagy rossz, de sokan követünk a mindennapokban és amelyek a boldogulásunkat szolgálnák. Vagy mégsem? Ennek járunk utána és keressük meg a ránk jellemző ellenparancsot.
olvass tovább
Hári Katalin
Nem rég sokat kellet gondolkoznom egy ügyön, ami rengeteg érzést felszínre hozott bennem. Sokszor egy jó lehetőség mögött nem a jó szándékot látom meg, hanem a rosszat feltételezem és a hátsó szándékot keresem. Sokszor vagyok dühös akkor, ha valaki túl kedves, és el nem tudom képzelni, hogy szívből teszi. Sokszor azt hiszem, ha valakitől elfogadom a segítséget, én eltűnök. De miért is látom ilyen drasztikusan ezt az egészet? Mitől félek valójában? Miért nem látom egyszerűen annak, ami?
olvass továbbAz érzelmileg éretlen szülők szeretete olyan, mint fényképen csodálni a hegyeket - írja Lindsay C.Gibson: Szülősebek című könyvében. Akiknek hasonló élményekben volt részük a családi fészekben, azok pontosan tudják, miről beszél a könyv szerzője. Tudják, milyen érzés magányosnak lenni, megszégyenülni és folyvást abban reménykedni, hogy ha végre sikerül szüleink kedvére változnunk, akkor végre úgy fognak szeretni bennünket, ahogy arra mindig is vágytunk. Akik szeretnék továbbra is homokba dugni a fejüket, azok messzire kerüljék ezt a kötetet. Akik viszont, szeretnék megtudni, hogyan is gyógyíthatják be az érzelmileg éretlen szüleik (és más emberek) által okozott sebeiket, a könyvben választ találhatnak a kérdéseikre.
olvass továbbElérkezett a pont, ahol a nő reflektál a férfi szavára és szívére. Mert valóban létező jelenségről beszélünk. Vannak kapcsolatok, melyek sosem érnek meg a kiteljesedésre. És bár tény, hogy papíron valóban tökéletes, mégsem lehetünk elsők és egyetlenek.
olvass továbbEgyszer megkérdeztem egy ismerősömet, hogy mi a legnagyobb félelme. – Nem, nem kérdezem meg mindenkitől, de a beszélgetés ezt hozta. – Az ismerősöm pedig durván fél másodperc gondolkodás után úgy válaszolt, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. „Attól, hogy egyszer elveszítem a szüleimet.”
olvass tovább
Mertain Lilla
Sajnos megtörténik, hogy a szerelem nem akkor érkezik meg az életünkbe, amikor mi azt szeretnénk. Van, hogy egyszer csak hirtelen betoppan, lecsap, mint a villám, a legváratlanabb, és a legfurcsább helyzetekben, pillanatokban, sokszor, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. És néha olyan embert választ a szívünk, aki nem a legjobb nekünk. Olyan valakit, aki nem úgy szeret minket, ahogy mi szeretjük őt.
olvass tovább
Király Eszter
Olyan ez az élet, mintha a fontos dolgokat valaki szándékosan törékeny dolgokból fűzte volna fel csodaszép lánccá. Mindig eltörik valami. Törik a tányér, egy kristálypohár, egy féltve őrzött váza. És megtörik a lelkesedés, szerteszét törik a remény, valaki megtöri a csendet, és egy öleléssel, érintéssel megtörik a jég közöttünk.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Nekünk egy kicsikével mindig nehezebb volt. És lesz is. Nekünk, akik hajlamosak mindent túlgondolni (bár én magam szerintem klinikai eset lehetek ilyen téren, és bár ez mókásnak tűnhet így elsőre, nem, sajnos nem az), a jövőbe tekinteni és a legvészjóslóbbat latolgatni, jó 5 évre előre.
olvass tovább
Vörös Eszter
Éjszaka van, nem jön álom a szememre. A szívem a torkomban lüktet. Nem hagy pihenőidőt az a sok-sok gondolat, ami a fejemben motoszkál. Lassacskán a végéhez közelít életem nagyon hosszú, egyik legmeghatározóbb fejezete; és egy új veszi kezdetét, ami megrémiszt, amiről még jóformán sejtelmem sincsen.
olvass továbbMegszoktam. Az egyedüllét, amitől olyan sokan félnek. Számomra már nem ijesztő és nem hideg. Pedig volt idő, mikor még legnagyobb ellenségemként néztem rá. Igen, az egyedüllétre. Ami mostanra már tudom nem egyenlő a magánnyal. És mégis, néha kéz a kézben járnak.
olvass tovább
Mertain Lilla
Nem könnyű találni valakit, aki tudja, hogy mikor vagyok frusztrált, mikor szorongok, meg is érti azt, és fel is ismeri. Valakit, aki, ha velem van, a jelenlétével megtud nyugtatni, és aki képes a gondolataimat is jó irányba terelni. Valakit, aki megérti, hogy, ha csendben vagyok, az azt jelenti, hogy nem vagyok jól, épp megfulladni készülök a saját gondolataimban, bánatomban, gondjaimban, és aki azonnal visszahoz a partra, aki megment engem.
olvass tovább
Király Eszter
Az úrinőség fogalma manapság ködös, zavaros terminus a fejekben, és a nőiesség gyakran egybemosódik a férfifantáziát erősen megmozgató, csábos külső jegyekkel, a 90-60-90 mágikus, csalogató számrendszerével. Ahogyan az úriember vonásai a hagyományos férfiszerephez kapcsolódnak, úgy az úrinőség egyes jellemzői is magukban foglalják a nő szerepét. Egy úrinő értékeli az úriember gesztusait, és beleborzong egy kézcsókba, ami mint tudjuk, ma már csak jelképes jelzés, a férfi soha nem érinti ajkaival a nő kézfejét.
olvass tovább
Várszegi Réka
Egy olyan jelenségről szeretnék most írni, ami nagyon általános, de szinte sosem beszélünk róla. Igazából nem is tudom, hogy a férfiak mennyire vannak tisztában ezzel, és nagyon érdekelne az ő véleményük is a témában. A nők közül meg sokan magukra fognak ismerni….Kérdés, hogy ki vállalja be?Akkor nézzük!
olvass tovább
