KERESD A NŐT / Lélekhangok


A mai lesz az a nap

Éreztem. Éreztem, hogy amire várok, az már csak hajszálnyira van tőlem. Tudtam, hogy ha kimegyek az utcára, akkor fogalmam sincs hogyan, de beléd botlok majd. Ez volt az a nap, nem téveszthettem el. Szívemmel-lelkemmel éreztem, és mégsem jelentél meg.

olvass tovább

Hová menekülsz az érzéseid elől?

Előfordult már Veled, hogy megbántottak? Vagy az, hogy úgy érezted, túlságosan megszerettél valakit? Éreztél már érdemtelenséget sikerélmény vagy más jó dolgok miatt, ami Veled történt? Féltél már bármitől? Menekültél már gondolván, „ha messze vagyok tőle, akkor talán elmúlik”?

olvass tovább

Néha még várlak

Strukturálatlan a lelked, de nekem azért bejön. Ezt nem mondták még, ugye? Persze, hogy nem, de azt már biztos hallottad, hogy meghalnék érted, hogy te vagy a mindenem, és hogy apám jobban bír téged, mint az előző pasijaimat. Na, igen.

olvass tovább

Mi van az álarcok mögött?

Egy kataklizma becsapódik az életünkbe, és onnantól kezdve más szemmel tekintünk az emberekre. Vagy mindenkiben keressük a jót, és az értékeket, és elkezdünk hinni abban, hogy mindenkiben ott lapul a jó, mint alapvető emberi tulajdonság. Vagy rettegve kémleljük, hogy ki az, aki a valós arcát emeli felénk, és ki az, aki álarc mögül kémleli a világunkban zajló eseményeket.

olvass tovább

Várj még rám, ígérem, megérkezem

Mi nők gyakran panaszkodunk arról, hogy nem tudjuk, mit szeretne a férfi, hogy szerepelünk-e a jövőképében, vagy csak a jelent tesszük együtt tartalmasabbá. Morfondírozunk magunkban, próbáljuk kitalálni a gondolatait, de a bizonytalanság napról napra elveszi belőlünk az életerőt. És van, amikor mindezt a bizonytalan légkört, mi nők teremtjük meg.

olvass tovább

Falakat bontani gyorsan nem tudok

Már azelőtt építem a falakat, hogy megszólaltál volna. Ráérős munkásként, aki néha elciccent egy sört két tégla lerakása közben, amikor azt érzi, hogy most jó, most hátradőlhet picit. De mindig ugyanaz a vége.

olvass tovább