Kövess minket Facebookon.
Dibáczi Dóra
Emlékszem, amikor a kisfiam óvodás lett, volt egy közös kis mondatunk, amivel mindig reggel elköszöntünk a csoportszoba bejáratánál: "A kedvesség visszajár!”
olvass tovább
Dibáczi Dóra
A szó, amit sokszor annyira nehéz kimondani. Pedig annyi – de annyi helyzetben jelentene ez megoldást az adott problémára. Bocsánat!
olvass továbbLegyünk őszinték magunkkal, az élet néha sz@r. A helyzet az, hogy mindannyian tudjuk, hogy amikor az élet elnehezedik, szinte elviselhetetlenné válik, és úgy érezzük, hogy ebből a spirálból nincs kiút. Reményvesztetté válunk...
olvass tovább
Király Eszter
Az érett szerelem az egyetlen, amiért megéri. Ez nem valami olyasmi, ahová csak meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, és közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezem.
olvass tovább
Virág Klaudia
Nem olyan fából faragtak, aki bármit is könnyen feladna és az élet folyamatosan tanít az alázatra és a türelemre. Megértettem ezeknek a fogalmaknak is a szükségszerűséget és megtapasztaltam már jótékony hatását is.
olvass továbbNem mindenki olyan szerencsés, hogy elmondhassa még jelen vannak a nagyszülei az életében. Azonban nagyon boldognak nevezheti magát az, akinek volt szerencséje megtapasztalni milyen a nagyszülők végtelen szeretete. Ők azok a meghatározó karakterek az életünkben, akik mindig jót adnak útravalóul. Hozzájuk íródtak ezek az idézetek.
olvass tovább
Dr. Németh Eszter
Elgondolkodtál már azon, hogy bár elsajátítunk számos elméleti tudást az iskolákban, de vajon az érzelmi öngyógyítás fortélyaira kinek kéne megtanítania? Meddig és hol van a határ? Szívünk marcangolásából mikor ocsúdunk fel, mikor tanuljuk meg a leckét? Ha már elégszer csattant az ostor a hátunkon, mégis miért nem hagyunk fel vele?
olvass továbbÉs tényleg így van. Senki sem úgy születik, hogy egyből erős és határozott lesz. Azok a nők, akik most erősek és kiállnak magukért ugyanúgy sebezhetőek voltak egykor. Kapták ők is sorra a pofonokat és a csalódásokat.
olvass továbbIdegeskedünk, szorongunk, bánkódunk olyan dolgokon és dolgokért, amiknek az égvilágon semmi jelentőségük ahhoz az aprócska tényhez képest, hogy az időnk véges.
olvass tovább
Várszegi Réka
Komolyan mondom, néha legszívesebben megráznám az embereket a fülüknél fogva…Elsősorban persze magamat, de magamon kívül még sokakkal vagyok így. Azt tapasztalom, hogy annyira nem hiszünk magunkban, annyira nem látjuk a saját értékeinket, hogy az katasztrofális! Nem ismerjük el az erőnket, nem ismerjük el a képességeinket, nem ismerjük el a szépségünket!
olvass tovább
Pilát Gábor
Az egyéjszakás futamok és laza kapcsolatok fő jellemzője a közös öröm, külön bánat. Ilyenkor semmilyen elkötelezettségről nem beszélhetünk, merthogy sokszor éppen ennek elkerülése a cél.
olvass továbbA nárcisztikus személyekből hiányzik az empátia, ugyanakkor rendkívül önérzetesek. Sajnos túl sok pozitív jelzőt nem lehet rájuk aggatni, hiszen manipulálnak, és gyakran bántalmaznak érzelmileg. Ennek ellenére szeretik saját magukat áldozatként feltüntetni.
olvass továbbAz élet bármelyik területén előfordulhat, hogy az ember úgy érezi: nem veszik komolyan. Nem hallgatják meg, nem kíváncsiak a véleményére, ötleteire, vagy épp ellenkezőleg, minden gátlás nélkül eltulajdonítják, mintha ő ott sem lenne. Pedig mindenki megérdemli, hogy észrevegyék és tiszteljék. Ám, ha a karizma mégsem jön magától, ideje dolgozni érte!
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem olyan régen úgy alakult, hogy az élet egy új feladatot sodort az utamba, ezáltal picit mélyebben bele kellett merülnöm az értékrendem részleteibe. Igazából mindig úgy álltam ehhez a kérdéshez, hogy kellő intelligenciával rendelkezem mind érzelmileg mint egyébként, és ezáltal alapvető, hogy van értékrendem is.
olvass tovább„Ha megadod magad annak, ami van, és így teljes mértékben jelen leszel, a múltnak megszűnik hatalma feletted. A jelenlét a kulcs." – Eckhart Tolle szavai bőven jól leírják a megengedés hatalmát. Persze nem mindig ilyen könnyű ez.
olvass tovább
Papp Attila
Bármikor kibillenhetünk, ha a traumák árnyékában próbálunk létezni, bármennyire is jól funkcionáló életvitelt folytassunk. Az elfojtás egy bizonyos pontig működőképes szerep, valamelyest háttérbe tudjuk szorítani a múltat, ám erre építeni sosem kifizetődő – és előbb-utóbb hiba csúszik a rendszerbe.
olvass tovább
Király Eszter
Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass tovább
Király Eszter
Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.
olvass továbbSzeresd őt a megfelelő módon és életed hátralévő részében boldogsággal tölti majd meg napjaidat. Mert amikor úgy érzi, szeretik, vágyik rá, hogy felfedje előtted a legjobb oldalát. És amikor megadják neki a szabadságot, hogy megmutathassa valódi színeit, különleges eufóriát hordoz majd magában, ami elég ahhoz, hogy téged is mindig felvidítson, és bebizonyítsa neked azt, hogy semmi sem lehetetlen.
olvass továbbMiért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass tovább
