Kérlek, töröld a számát
A közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass továbbA közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass továbbNem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.
olvass továbbAz örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.
olvass továbbEgy felmérés szerint a HR-esek 93%-a úgy nyilatkozott, hogy előbb venne fel egy „normális súlyú" jelentkezőt, mint egy túlsúlyosat. Valóban ennyire dominál a súlykérdés, a testünk kinézete a 21.században?
olvass továbbIdőnként hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk. Különösen, ha olyan dolgokról van szó, amik esetleg magától értetődőnek tűnnek. Azonban nem árt észben tartani, hogy sokszor ezeket a dolgokat is elveszíthetjük, így amíg lehetőségünk van élni velük, addig kell hálásnak lennünk az életnek.
olvass továbbÉs a legkevésbé sem elismerés. Abban az esetben kivétel, ha egy ovisnak mondod, aki végre először nem pisilte össze magát, önállóan képes volt használni a cipzárt a kabátján vagy egyedül megfésülködött. Egy vezetőtől főleg nem elismerés, csak egy hányaveti dolog, amit szájszegletből odavet az illető.
olvass továbbAzt hiszem, az egyik legnagyobb modern kori károsodásunk, hogy nem akarunk tudomást venni a ránk ható láthatatlan tényezőkről. Ez alapvetően ad egy teljes elszigeteltség érzést és megmagyarázhatatlan magányosságot. Az a hit, hogy vagyunk mi, az-az a testünk, és nem veszünk tudomást a minket ért egyéb hatásokról, az életünk történéseit teljesen megmagyarázhatatlanná teszik - és mivel úgy vagyunk felépítve, hogy ha kapunk választ és megértünk dolgokat, képes feloldani minket- a válaszok nélküliség szorongásban és kilátástalanságban tart.
olvass továbbMikor van vége egy kapcsolatnak? Nem akkor, amikor kimondjuk, amikor hivatalossá tesszük. Sokkal hamarabb. Észrevétlenül szeparálódunk, leválunk, elmúlunk egymás életéből. A közös életünk csak látszólagos, élmények érnek, de már nem ő az első, akivel megosztanám.
olvass továbbVeled is biztosan sokszor megesik, hogy nem figyelsz a saját igényeidre, mert az a fontos neked, hogy másokat boldoggá tegyél. Ezzel viszont azt eredményezed, hogy te leszel az, aki nem képes majd boldog és elégedett lenni. Csak az űr fog a lelkedben tátongani.
olvass továbbVannak olyan találkozások, amelyek hatnak ránk. Úgy igazán. Amikor izomból csapódsz bele a másikba és érzed, hogy ez most valami egészen más, mint amit korábban megtapasztaltál.
olvass továbbA legtöbb párkapcsolatban igazi fordulópontot jelent, amikor úgy döntenek a felek, hogy mesélnek az exeikről és a korábbi kapcsolataikról. Mint oly sok minden mást, a párok férfi és női tagjai az egész kérdéskört is másként élik meg, így cseppet sem meglepő, hogy másként számolnak be az előzményekről, mást tartanak fontosnak.
olvass továbbAlapvetően azt hiszem, szent mindegyik, még a legrosszabb is. Szent, mert végtelen tanítást hordoz, életről, halálról és rólunk. Ha úgy élsz, hogy mindentől kapsz, megérted ezt a fajta szentséget. A halál szentségét is.
olvass továbbBevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass továbbKapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, ezek egyre magasabbak lesznek, melynek eredménye a teljes elzárkózás. És érzelmi falaink megölik a vágyat.
olvass továbbMinden kapcsolat más és más, azonban vannak olyan alapvető dolgok, melyeket mindannyian megérdemlünk egy párkapcsolaton belül. És ha azt tapasztaljuk, hogy ezek közül a dolgok közül jó néhány hibádzik, akkor érdemes elgondolkodni...
olvass továbbMindenkinek azt kellene csinálnia, amitől boldog. Ha mernénk boldogok lenni akkor vagy így vagy úgy sikerülne. Mert az élet csodás. Minden pillanata amiben hiszünk, hogy szép lehet. Imádni kell az apró semmiségeket, hogy van akire számíthatsz. Minden napot imádni kell, amiben érezzük, hogy önmagunk vagyunk.
olvass továbbBármerre is nézel, olyan emberek pillantásába ütközöl, akik próbálják megmondani neked, hogy miben higgy, mit gondolj, és merre keresd a választ a belsőd szétfeszítő kérdésekre? Manapság nehéz olyan személynek lenni, aki hűségesen kitart az elvei mellett, és mindig önmagát adja, de ez tesz igazán szabaddá, tehát ne érezd magad rosszul, ha illenek rád a leírások.
olvass továbbAz Idő mindig zavart. Az Idő határozottan szorít egy keretbe. Régen nincsen már szabadság. Az Idő van, és az Idő által körbefogott kötelezettségek. A ma embere folyton azt érzi, elkésett dolgokkal, vagy lekéste a saját életét.
olvass továbbAnnak ellenére, hogy az értelem rendkívül pozitív minőséget jelent, és minden nőnek kívánatos partnerré kell válnia, valójában sok esetben mégis hátráltató tényező a társkeresésben. Egyes tanulmányok szerint, minél intelligensebb egy nő, annál gyakrabban van egyedül és annál nehezebben talál társat magának.
olvass továbbAmikor gőzerővel szexológusnak készültem ez volt a szakdolgozatom címe. Még TDK versenyen is rész vettem vele, előadást tartottam róla, és amellett, hogy 3. helyezett lettem, még a közönségdíjat is bezsebeltem A szakdolgozatom mind a mai napig itt virít a polcomon, szép vörös bőrbe kötve (a feketét nem találtam megfelelőnek ehhez a témához).
olvass tovább