Ikerlángok a hétköznapokban: Elvesztéstől való félelem
A félelem, hogy elveszítem a Nagy Őt az érzések közül az egyik legrosszabb, de akkor mit csinálj ezzel, ha ez a cipő jutott?
olvass továbbA félelem, hogy elveszítem a Nagy Őt az érzések közül az egyik legrosszabb, de akkor mit csinálj ezzel, ha ez a cipő jutott?
olvass továbbMár hiába fájna. Nem sírom vissza többé az időket, amikor még úgy éreztem, hogy van fény az alagút végén. Ne bánd, hiszen eddig sem fájt, hogy hazudtál.
olvass továbbEgy kapcsolatban megannyi lehetőség adódik arra, hogy hibázzunk. És rendre meg is tesszük ezt. Na, nem mintha élveznénk, hogy baklövéseket követünk el, de attól még elkövetjük őket, persze utólag meg is bánjuk ezeket.
olvass továbbTudjátok, azért volt tele az önbizalmam foltokkal és lyukakkal, mert az emberek szeretik kiélni a rosszindulatukat másokon. Úgy érzik feljebb kerülnek, ha a másikat lejjebb rugdossák és nem látják, hogy egy csomó energia befektetése után ők még mindig ugyanazon a lépcsőfokon toporognak és térdig gázolnak a rosszindulatban.
olvass továbbCsak nézek rád, fürkészem a tekinteted, ahogy te az enyémet. A gondolataim dübörgik érzelmeimet az elmémben, de csak az ajkamba harapok és beszűkült szempárral mérlek végig, majd csukódik mögöttem az ajtó és már úton is vagyok. Ki kell szellőztetnem a fejem, el kell terelnem a gondolataim, hogy mikor visszaérek folytathassuk az életünket, mintha mi sem történt volna.
olvass továbbTalán annak nem fáj, aki arra kényszerül, hogy kimondja: eddig, és ne tovább? Az nem csókolt olyan szenvedéllyel, nem öltelt forró törődéssel, nem emlékszik a reggeli párnalenyomatos birkózásra? Éppen annyira szereti a közös emlékeket, mint az, aki maradt volna még egy kicsit. De amikor szakít, még nem gyászolhat.
olvass továbbNincs baj azzal, ha most csak fekszel némán az ágyadon. Üres tekintettel bámulod a plafont, és sírni kezdesz. Tudom milyen érzés. Tudom milyen az, amikor végtelenül egyedül érzed magad, elveszve, magányosan. Tudom milyen az, amikor minden próbálkozásodkor hinni kezdesz és aztán arccal esel neki a padlónak. Mert valami mindig van. Valami, ami megpörget és visszacsap.
olvass továbbKedves Norbi! Először is leszögezném: nem szeretnék képmutató lenni. Meghíztam és le is fogytam 35 kilót szülés után. Lefogytam, mert képtelen voltam magamat elfogadni, ráadásul erősen benne voltak azok az okok, amiket említettél: szerettem volna szép, szexis és kívánatos lenni, szerettem volna átélni azt az élményt, hogy lássam: a férfi, akit szeretek gyönyörködik bennem.
olvass továbbTalán már nem ugyanaz vagyok. Nem ugyanaz a nő, aki előtted voltam. Talán ma már másképp innám a reggeli kakaómat, és nem botlanék el a saját lábamban. Talán már én is más szemmel néznék a rám furcsán pillantókra.
olvass továbbAmikor találkoztunk, mindketten romokban voltunk. Persze nem volt a homlokunkra írva, hiszen mindketten magabiztosan mosolyogtunk. Felszabadultnak, tehertelennek tűntünk – de csak annak tűntünk.
olvass tovább„Egy darabig úgy tűnt, menni fog, aztán kezdődött minden elölről. Az akarás, hogy működjön, és az akadályok, amikbe beleütköztem. Őket már jól ismertem, mindig ugyanaz a lemez. A nagy találkozás, a hit, hogy ő az igazi, aztán a jelek, hogy tévedtem. Sokszor azon gondolkodom, hogy a figyelmeztetések, amik arra utalnak, hogy tovább kell lépnem, csak saját magam által kreált indokok a menekülésre.”
olvass továbbKorai sebzettségem és traumáim miatt viszonylag korán fel kellett nőnöm. Ez kialakított különböző megküzdési módokat, hibás mechanizmusokat bennem.
olvass továbbNem értettem miért vagyok ma ilyen zavarodott, miért felejtek el mindent, miért tűnök úgy, mint, aki nem ezen a bolygón van, és miért érzem újra azt az érzést… azt a mérhetetlen nagy fájdalmat a mellkasomban.
olvass továbbNem akkor kezdődött, amikor az első vércsepp a padlóra pattant. Nem akkor, amikor az első csont elrepedt és nem akkor, amikor a zokogás bekúszott a szomszéd lakásba. Nem akkor. Sokkal hamarabb.
olvass továbbMiért jó az neked, hogy kijelented, te most senki mellett nem állapodnál meg, de azért velem belekezdesz? Akármit is teszek, jót, vagy éppen neked nem tetszőt, csak az alkalmat lesed, hogy az orrom alá dörgölhesd. Minden lépésem számon tartod, és ha csak egyszer is bizonytalanabbul emelem a lábam, arra hivatkozva intesz búcsút nekem.
olvass továbbA nők többsége magabiztos, nagydumás pasiról álmodik, aki semmitől sem jön zavarba. Mondhatnánk úgy is, hogy egy igazi férfiistenállat. De mi a teendő, ha a kiszemeltünk introvertált személyiség, aki visszahúzódó, halk, és rendkívül nehezen nyílik meg egy kapcsolatban? Biztos, hogy nem könnyű feladat összehangolni a személyiségeteket, különösen, ha te nagyon temperamentumos és nyitott személyiség vagy, de talán megéri a próbát. Íme, néhány tipp, ha zárkózott típus a randipartnered.
olvass továbbItt állok a sokadig félresikerült történet felett, bevallom, egy kicsit könnyes a szemem. Nyilvánvalóan nem megy könnyen, nem élem meg derűsen a sikertelenséget. Fárasztó ugyanahhoz a ponthoz érni a párkapcsolatokban, ahol arról döntesz, hogy a másik nélkül kell tovább menned. Megfogalmazod, hogy miért nem maradhat változatlanul a helyzet, hogy miért nem elég már ez neked: többre vágyik a lelked.
olvass továbbSoha nem terveztem nélküled az életem. Ha a jövőre gondoltam, mindig benne voltál. Benne voltunk, mi ketten, együtt, egy erős szövetségben. Soha nem hittem, hogy túl kell majd élnem a hiányodat. Soha nem tudtam elképzelni, hogy az, ami kettőnket összekötött, egyszer szétbomlik majd.
olvass továbbNem nézel szívesen a tükörbe, nem fogod meg jó érzéssel a combodat, nem szereted az arcodat, a mosolyodat. Képtelen vagy látni a gyönyörűségedet, az őszinte, meztelen valódat. Nem tölt el jó érzéssel a fizikai megnyilvánulásod – nem fogadod el, de nem is akarsz változtatni azon, amin lehetőséged van – csak szimplán a gyűlöletet választod magaddal kapcsolatban.
olvass továbbAzt hiszem, hogy őszintén kijelenthetem, hogy most vagyok jó helyen. Nem fizikailag, sokkal inkább lélekben érzem ezt a fajta jóságot. Ha sarkalatosan szeretném nézni a helyzetet, be kell, hogy lássam, hogy eddig is itt voltam, csupán a lelkem volt rossz helyen.
olvass tovább