Olyan mintha mind megőrültünk volna
Mintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk. És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.
olvass továbbMintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk. És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.
olvass továbbMa este végre egy nagyon nehéz évet hagyhatunk magunk mögött. Még én is nehezen hiszem el, hogy megint ennyi volt. Eltelt egy újabb év. Hirtelen, egyik napról a másikra. De bízom benne, hogy érkezik egy szebb és jobb korszak. Mert Te, 2020 nem igazán voltál jó hozzánk…
olvass továbbHazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben. Az sem lenne igaz, ha panaszkodásba kezdenék és sajnálnám magam, azért amim nincs. Mert úgy összességében egy nagyon szerencsés ember vagyok. Örülök a kis dolgoknak, hálás vagyok azért ahol tartok az életemben és hiszem, hogy a nehézségek ellenére az életünk csodálatos.
olvass továbbDecember 24-e van. A szeretet és a béke ünnepe. Adni, törődni, szeretni. Hosszú időszak van mögöttünk, ezért nincs más dolgunk, mint megpihenni, megnyugodni egy picit és hálásnak lenni mindazért, amink van. Meg kell találnunk az öröm forrását bármi is legyen az, amely segít abban, hogy pozitívak maradjunk.
olvass továbbNagyon sok helyen találkozunk nap, mint nap ezekkel a szavakkal, tényleges jelentésébe talán bele sem gondolunk, mert rohan a világ és nekünk is rohannunk kell, hogy beérjük őt. Ezért nincs idő elmerengni ilyen kis apróságokon. Pedig megérné.
olvass továbbDecember 20-a volt és már kérlelhetetlenül közeledett a Karácsony. Az emberek rohamtempóban futkároztak a bevásárló központokban- mint pókok a falon. Leértékelések, őrjítően villogó reklám táblák, felhúzhatós, hahotázós télapók csábították a kiéhezett vásárlókat a boltokba. Az ünnepi forgatagban- vagy nevezzem inkább hajszának?- egy kislány megelégelte a nagy futkorászást. Apró lábait csak úgy kapkodta egymás után. A földig érő, mikulásos tüllszoknyája és csúszkálós lakkcipője sem könnyített a helyzeten.
olvass továbbHogy mondjam el neked, hogy az érzések, amikből szavakat formálnék mennyire nehézzé váltak? Hogy mondjam el azt, hogy pontosan tudom, nem adtál esélyt sem arra, hogy lebontsam a falakat?
olvass továbbZaklatottan forgolódom. Izzadtan ébredek fel minden holdvilágos éjjel, hogy aztán magamra húzzam a könnyeimtől nedves takarót, hogy ne vacogjak annyira magányomban. Minden nap állandó zajban élek, csak ne jöjjön el a fojtogató, fülzúgató csend, mert különben meghallom lelkem sikolyait.
olvass továbbSzeretem a téli reggeleket. Még akkor is, ha korán kell kelni. Szeretem a friss kávém illatát, és néhány perc erejéig visszabújni, a meleg ágyba, majd újult erővel nekikezdeni a napnak. A baj csak az, hogy a mai reggel volt az utolsó, amikor ezt érezhettem, mert te gondoskodtál róla, hogy innentől kezdve utáljam a reggeleket…
olvass továbbTegyük fel, hogy valahol a világban van egy Dóri, akinek a 90-es évek hajnalán, szépsége abszolút csúcsán, egy Bence nevű férfiú udvarolt, aki ma szerető férje és büszke apja két kislányuknak.
olvass továbbÍgy az év végéhez közeledve akarva, akaratlanul is summázni kezdtem az idei évemet. Sokszor soroltam fel én is, hogy az idei rendelkezések miket vettek el tőlem/tőlünk, miközben pont arra nem figyeltem, hogy mit is adott.
olvass továbbEz a kijelentés gyakran elhagyja az ember száját, főleg, ha szerelmes, majd ezt követően jöhet a boldogító igen az oltár előtt, és kezdődik a holtomiglan-holtodiglan véget nem érő boldogsága.
olvass továbbNéhány hete pakoltam a papírjaimat. Adóbevallás, számlák, egészségügyi cuccok… Volt itt minden, mint a búcsúban. Amikor Apa felhívott, még mindig ezekkel bíbelődtem, ő pedig egyre csak mondogatta, valami hiányzik. Néztem magam elé, számolgattam, hánytam-vetettem a dokumentumokat, aztán büszkén bejelentettem, hogy higgye el nyugodtan, biztosan nem hagytam ki semmit.
olvass továbbA mai divatos spiritualitással átitatott világban mindenhonnan dőlnek felénk a tanítások. Mindannyian emocionálisan vagy pedig intellektuálisan fejlesztjük magunkat egy szintre, és észrevétlen dolgokon csúszunk el a nagy mindent befogadó szeretet talaján. Akárhonnan is nézzük, ha jól megfigyeljük magunkat és a reakcióinkat, csak beleesünk a folyamatos ítélkezés csapdájába.
olvass továbbSzerelemben, párkapcsolatban a legfontosabb, beszélni. Hiszen honnan tudná, mit gondolsz, mit érzel, ha nem mondod el neki? Csak találgatásokra és félreértésekre adsz okot. „A hallgatásnak pedig egész fészekalja rút.” Elbeszélünk egymás mellett, pedig azt tudom szeretni, amit ismerek. Amit ismerek, abban bízni tudok. Hát mondd el neki, és hallgasd úgy, hogy elmondja.
olvass továbbValamelyik nap a reggeli készülődés közben bekapcsoltam a rádiót háttérzajnak. Ez a nap sem indult másképp, mint a többi, de amikor épp a parfümömet kerestem a szoba és a fürdő között rohangálva megütötte a fülemet egy szókapcsolat: a hűséges férjek világnapja.
olvass továbbHihetetlen, hogy ilyen rövid időn belül a két legmesszibb partra vetődtünk egymástól. Próbálnék visszatalálni hozzád, de én talán még sem értem partot. Annyira bizonytalan a talaj alattam, hogy rá kell jönnöm, hogy bent vagyok az óceán kellős közepén. Olyan nehéz a szívem, hogy időközönként minden nagyobb hullám képes víz alá meríteni.
olvass továbbVágyom arra, hogy megszelídíts és kételyek nélkül idomulhassak hozzád. Arra, hogy leemeljük egymásról az évek óta cipelt terheink súlyát és közös célirányba induljunk el abban reménykedve, hogy a világ leglehetetlenebb akadályait is átugorhatjuk. Arra, hogy a külön testben élő vad lelkeink egymás mellett haladva, összefonódva megélhessék a szabadság gyönyörét és zavartalanul tombolhassák ki magukat.
olvass továbbEgy friss kapcsolat kezdetén az ember tele van izgalommal, várakozással és reménnyel. Gyakran azonban már ideje korán csődöt mondhat a dolog, és könnyen elijeszthetjük a kiszemeltet már a legelején. Persze minden párra más és más szabályok érvényesek, de íme néhány általános tipp, amire érdemes figyelni egy kezdődő kapcsolat esetében.
olvass továbbEl vagyunk foglalva a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. A legtöbb esetben nem vagyunk példák. Ez az igazság. A példamutatást is valami külső dolognak tekintjük, amit ha látnak, mert megfogható, akkor elég. De a gyermekeink a lelkünkért küzdenek. Azt is teszik magukévá, értékelik igaznak. Azzal azonosulnak. A fizikai példa ad fizikai stabilitást. De a lelki stabilitás az lesz, ami bennünk rezeg.
olvass tovább