Kövess minket Facebookon.
Tóth Éva
Múltam árnyai közt járok. Nézegetem régi emlékeimet. Mily régiek, mily valósnak hitt ábrándok vetődtek papírra... és mennyi minden változott azóta. Vágyaim, fájdalmaim létezőek voltak, erősek... lám, az idő mi mindenre képes. Megfakította, megkoptatta minden sebem.
olvass tovább
Virág Klaudia
Időnként azt gondoljuk, hogy erre a személyre soha nem találunk rá, de talán csak azért, mert nem hiszünk igazán a létezésében. Meg kell tanulnunk úgy élni az életünket, hogy elhiggyük, és tudjuk, hogy létezik valaki, aki úgy bánik majd velünk, mintha mi lennénk számára a legcsodálatosabb dolog, ami megtörténhetett vele az életben.
olvass tovább
Várszegi Réka
Tudom, hogy nem lehetne, tudom, hogy hülyeség, de nekem mégis Te vagy az. És ezen a ponton nem számít semmi sem. Nem érdekes, hogy ki vagy, nem érdekel a múltad, igazából még az sem, hogy a jelenben mit csinálsz... Nem azért, mert nem törődöm Veled, hanem mert nem azért szeretlek, amit csinálsz.
olvass tovább
Várszegi Réka
Nem erkölcsileg közelítek, tehát semmi bajom a laza kapcsolatokkal. Semmi bajom az egyéjszakás kalandokkal; semmi bajom azzal, ha valakinek több partnere van; semmi bajom, ha gyakran váltogatja őket; semmi bajom a korkülönbséggel, akárki is legyen az idősebb vagy a fiatalabb; és semmi bajom a nyitott házasságokkal sem. Nem akarok erkölcsi kérdést csinálni a dologból egyáltalán.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Magzatpózban fekszem az ágyon, és tudom, nehéz lesz a holnapi nap. Persze ismerős az érzés, sokszor volt már példa erre, mégis olyan, mintha a félelem, átvenné az irányítást felettem. Hangosan dobog a szívem, kezdem a kontrollt elveszteni véglegesen. Aztán megpihenek, először csak körbenézek, hogy lássam, kezd minden kitisztulni a látóteremben.
olvass tovább
Tóth Éva
Építünk egy világot magunk köré. Falaiba keserűségünk önt cementet, és megszilárdul a lelkünk, mire végzünk a bástyánkkal, hogy utána egyedüli uralkodóként üljünk magányunk trónusán, látogatók nélkül. Mindannyian ilyen magányos trón örökösei vagyunk.
olvass tovább
Dobos Amira
Ha pár szóval kéne jellemeznem az elmúlt évet, azt tudnám mondani, hogy a lecke nagy volt és drága pénzt fizettem érte. Azonban mára már tudom, hogy minden forintját megérte, hiszen fejlődtem. Talán új ember is lettem.
olvass tovább
Tóth Éva
Feltételezhetőnek tartom, hogyha egy emberen, mondjuk, Noé véleményén múlna, hogy felkerüljek-e a bárkára, jót fürödtem volna az özönvízben. Az, hogy az embereknek történetesen van a fejükben valami, amit igyekszenek folyamatosan a köz érdekében is hasznosítani, nem tűnik a gyakorlatban széles körben elfogadottnak.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Félig álomban ébredek melletted, de még élvezem a takaró és a bőröd meleg érintését, ezért nem kelek fel. Csak nézlek, és próbálok rájönni, miért is ennyire varázslatos a béke és a biztonság égboltig emelő kettőssége. Nincsenek kételyek, vagy könnyekkel teli szempárok, amik minduntalan kérdőre vonnak, vagy vizslatnak.
olvass továbbFurcsa érzés a feltétel nélküli szeretet. Furcsa, de nagyon jó érzés. Szeretni úgy, hogy legyen a másik akármilyen, mindig ott leszünk mellette. Akarom, hogy tudd, ilyen vagy Te, nekem.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Addig, amíg a sötét mélység húz magába és nem enged, addig minduntalan úgy fogod érezni, hogy nincs esélyed kivánszorogni belőle. Acélkeménységű szemellenzőt erőltet rád, mégis azt kérdezem: Gondoltál arra valaha is, hogy igazából csak a gondolataid tapasztották oda olyan erősen?
olvass tovább
Barna Berni
Mintha most, mindent hirtelen még meg kéne élnünk, mintha nem hinnénk, hogy lenne időnk. És habzsolunk. Mindent. Jól bezabálunk és még is éhesen szédelgünk. Hányingerrel.
olvass tovább
Mertain Lilla
Ma este végre egy nagyon nehéz évet hagyhatunk magunk mögött. Még én is nehezen hiszem el, hogy megint ennyi volt. Eltelt egy újabb év. Hirtelen, egyik napról a másikra. De bízom benne, hogy érkezik egy szebb és jobb korszak. Mert Te, 2020 nem igazán voltál jó hozzánk…
olvass tovább
Szabó Rebeka
Elhulló könnyeimben ott van az első alkalom, amikor a bőrömet hideg levegő érintette. Elhulló könnyeimben ott vannak az első esések és térdhorzsolások véget nem érő sokasága.
olvass tovább
Krausz Dominika
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden rendben. Az sem lenne igaz, ha panaszkodásba kezdenék és sajnálnám magam, azért amim nincs. Mert úgy összességében egy nagyon szerencsés ember vagyok. Örülök a kis dolgoknak, hálás vagyok azért ahol tartok az életemben és hiszem, hogy a nehézségek ellenére az életünk csodálatos.
olvass tovább
Mertain Lilla
December 24-e van. A szeretet és a béke ünnepe. Adni, törődni, szeretni. Hosszú időszak van mögöttünk, ezért nincs más dolgunk, mint megpihenni, megnyugodni egy picit és hálásnak lenni mindazért, amink van. Meg kell találnunk az öröm forrását bármi is legyen az, amely segít abban, hogy pozitívak maradjunk.
olvass tovább
Szekeres Fanni
Nagyon sok helyen találkozunk nap, mint nap ezekkel a szavakkal, tényleges jelentésébe talán bele sem gondolunk, mert rohan a világ és nekünk is rohannunk kell, hogy beérjük őt. Ezért nincs idő elmerengni ilyen kis apróságokon. Pedig megérné.
olvass tovább
Szabó Rebeka
A zakatoló vonat ablakán kitekintve azon gondolkodom, vajon az esőcseppek egységes, meg nem szűnő koppanása kelti bennem azt az érzést, hogy minden felgyorsult, vagy az emberek tényleg lélekszakadva rohannak?
olvass tovább
Virág Klaudia
Szokták mondani, hogy minden fejben dől el, és talán az élet színpadán ez valóban meg is állja a helyét, de a szív útján már nem biztos. Magunkra nézve azt mondanám, mennyire ostobák vagyunk, idegenként még ki is nevetném a botlásainkat. Hiszen kívülről minden olyan egyértelmű, fejben olyan könnyen meg lehetne oldani a kettőnk párbaját, de mind hiába, ha a szívzörejei mégis megállítanak mindkettőnket.
olvass tovább
Tollas Tímea
December 20-a volt és már kérlelhetetlenül közeledett a Karácsony. Az emberek rohamtempóban futkároztak a bevásárló központokban- mint pókok a falon. Leértékelések, őrjítően villogó reklám táblák, felhúzhatós, hahotázós télapók csábították a kiéhezett vásárlókat a boltokba. Az ünnepi forgatagban- vagy nevezzem inkább hajszának?- egy kislány megelégelte a nagy futkorászást. Apró lábait csak úgy kapkodta egymás után. A földig érő, mikulásos tüllszoknyája és csúszkálós lakkcipője sem könnyített a helyzeten.
olvass tovább
