Emeld fel a fejed és tudd, hogy te is elég jó vagy
Minden nap emlékeztesd magad, ha esetleg egy percre is elfelejtenéd, hogy te is ugyanolyan jó vagy, mint a többiek. Te is elég vagy. Nem kell mindig másokra hallgatnod.
olvass továbbMinden nap emlékeztesd magad, ha esetleg egy percre is elfelejtenéd, hogy te is ugyanolyan jó vagy, mint a többiek. Te is elég vagy. Nem kell mindig másokra hallgatnod.
olvass továbbNem kell nagy dolgokra gondolni, hisz egy apró, kedves gesztus is nagyon sokat jelenthet valakinek. Olyan sokszor rohanunk. Annyiszor vagyunk túlterheltek, figyelmetlenek, stresszesek, mèg a közvetlen környezetünkkel is.
olvass továbbIdőre volt szükségem az elválásunk után ahhoz, hogy egyáltalán akarjak tudni rólad. Miután eljutottam arra a szintre, hogy megbocsátottam azt, hogy elhagytál, elkezdtek jönni az ilyenkor szokásos gondolatok. Az életem része voltál, emberként továbbra is szeretlek, és jó lenne ezt mind nem felrúgni azért, mert a párkapcsolatunk nem működött. Muszáj belátnom, hogy ez nálunk nem fog megtörténni.
olvass továbbAz ember olyan alapvetőnek gondolja, hogy mindig ott van a szerelme, barátja, vagy a családja számára, és rögvest helytálló segítséget nyújt, ha arra éppen rászorul a másik fél. De biztosan olyan magától értetődő ez?
olvass továbbTelnek a szürke mindennapok, úgy érzed, beleszakadsz abba, amit cipelned kell, viszont senki sem érti meg, hogy attól függetlenül, hogy te mindezt önszántadból teszed, néha nehézzé válik, akár egy zsák, tele régi kacatokkal, amiktől képtelen vagy megszabadulni.
olvass továbbTudom, hogy többre van szükséged, mint egy lagymatag ígéretre, ami megnyugtatóan próbál végigsimítani a válladon, zavartan köhécsel egyet és amikor látja, hogy nem vagy vevő rá vállat vonva továbbáll. Tudom, hogy olyanra van szükséged, aki marad.
olvass továbbSokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.
olvass továbbA 21. század számos olyan kihívás elé állította/állítja a ma emberét, ami még nekünk, felnőtteknek is komoly fejtörést okoz, nemhogy a gyermekeinknek. Mindennapjainkat uralják az okoseszközök, a közösségi média világa, folyamatosan nő a társadalmi egyenlőtlenség, egyre több az elvárás önmagunk és mások felé és ha mindez még nem lenne elég, a földünk sem érzi túl jól magát mostanság. Hogyan beszélgethetnénk ezekről a dolgokról a legkisebbekkel? Miképpen válaszolhatunk számukra is kielégítő módon a felmerülő kérdéseikre?
olvass továbbElőfordulhat, hogy olyan kereszteződéshez érünk életutunk során, ahol pontosan látjuk, hogy mi történik, ha jobbra vagy balra haladunk tovább az úton. Néha egyszerűen hagynunk kell magunkat a rossz irányba engedni, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem az a “helyes” útvonal.
olvass továbbA szakítás borzasztó. Soha nem gondoltam, hogy ekkora fájdalmat tud okozni az, ha szakítasz valakivel, akit már nem szeretsz. Pontosabban szeretsz, de már nem úgy…
olvass továbbSzembe kell néznünk néhány olyan ténnyel, ami fájdalmas lesz. Szeretni valakit, aki sosem fog minket hasonló módon szeretni, nagyon fájdalmas. De ha meglátod az igazságot, akkor adsz magadnak egy esélyt arra, hogy idővel egy olyan ember mellett legyél, akivel kölcsönösen szeretni és tisztelni fogjátok egymást...
olvass továbbTudom, most te a férfi (tisztelet a kivételnek) szájhúzogatva fogod elolvasni ezt a cikket, de be kell látnod, hiába álmodozol arról, hogy majd a barátnőd/feleséged/menyasszonyod majd egyszer csak felhagy a kislányos hisztijével és nem veszekszik majd veled többet, mert fel kell világosítsalak, hogy inkább ne akard. Mert, ha ez megtörténik, akkor ott bizony hamarosan kikerülnek a szekrényből a ruhák…
olvass továbbManapság még mindig sokan ferdeszemmel néznek azokra, akik harmincasként egyedülállóak. Mintha minden beszélgetés úgy hangzana, hogy "Hé, valami gáz van veled.", még akkor is csak ezt hallom ki a beszélgetésekből szavak nélkül is, ha egy kávézóban ülünk és épp az aktuális izgalmakról beszélgetünk, vagy a világ dolgairól.
olvass továbbNéha elmélázom azon, hogy mennyire fájdalmas, hogy mi emberek valami elfojtott beletörődésben élünk. Természetesnek tartjuk a nehézségeket, a szenvedést, a leépülést, azt, hogy elhasználódva, megnyomorodva halunk meg.
olvass továbbNem vagyok kibékülve a mai világ sztereotípiáival. Sőt, a női feminista téma sem tetszik, mert teljesen eltolódnak a lélek szerepek az emberek között. Nőként fel akarunk zárkózni egy patriarchális világhoz, és közben a saját női szerepünkről feledkezünk meg. És a férfiak?
olvass továbbNem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem személy szerint a 2022 – es év nem volt a legfelemelőbb, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem szoktam panaszkodni, sőt, igazából a negatívumokat is úgy élem meg, hogy ha máskor nem, a távoli jövőben biztos, hogy célja volt az éppeni nehéz döntéseknek, pillanatoknak. Nem vagyok híve az Új évi fogadalmaknak sem, inkább a „szűrjük le az előző év tanulságait, és azt, hogy mit akart tanítani” – tábort erősítem.
olvass továbbSajnos be kell vallani, hogy a világ változott. Sokszor érezni, és látni, hogy az emberek nem képesek őszinték lenni egymással. A nők és ugyanúgy a férfiak is egyre törékenyebbé válnak ahhoz, hogy elviseljék a fájdalmat és ezáltal sokszor elfáradnak küzdeni is.
olvass továbbHosszú fáradságos idő után végre elkezdtem megtalálni a szépséget saját magamban. Leginkább lelki síkon és mentális tekintetében. Újra úgy érzem, hogy igazán gondoskodni szeretnék magamról, a saját jólétemről. Minden nap felébredve megpróbálok valamit tenni, kizárólag a boldogságom érdekében, és nekem ez most így nagyon jó.
olvass továbbÚgy hogy mindkét félnek öröm és boldogság legyen az együttlét ideje. Hogy szabad legyen, mégis közös, ha kell komoly, mégis játékos. Ritka aki úgy születik, hogy már tudja hogyan lehet jól szeretni. Azt általában meg kell tanulni egy erőteljes, átalakító folyamat részeként, de leginkább önmagunkban fejlődve.
olvass továbbSokszor észre se vesszük, de az egyetlen ember, aki igazán a boldogságunk útjában áll az saját magunk. Hiszen nekünk van egyedül elég hatalmunk ehhez. Azonban, mint a legtöbb film elején, most sem gyanakszunk az igazi tettesre és mindenki másból hamarabb válik gyanúsított, hiszen miért is tennénk ezt magunkkal? Miért lenne egyben a tettes az áldozat?
olvass tovább