Az otthon nem egy hely! Az egy érzés!
Vannak azok a pillanatok, események, melyek ösztönösen is arra késztetik az embert, hogy picit megálljon, és számot vessen az elmúlt időszakról. Két és fél év.
olvass továbbVannak azok a pillanatok, események, melyek ösztönösen is arra késztetik az embert, hogy picit megálljon, és számot vessen az elmúlt időszakról. Két és fél év.
olvass továbbMár túl vagyok a lebegés fázisán. Nem bambulom végig a napot, nem merengek azon, hogy vajon hol rontottam el, hol rontottad el, hol ronthattuk el. Nem keresem lélekszakadva a kezed éjjel.
olvass tovább„ Az ellentétek vonzzák egymást”- hallottuk már oly sokszor. De vajon a vonzáson túl, a való életben tényleg össze egyeztethető két különböző személyiségű ember élete? Elég lehet a szerelem ahhoz, hogy működjön a kapcsolat a mindennapokban annak ellenére is, hogy tulajdonképpen szinte semmiben sem hasonlít a két fél egymásra?
olvass továbbEgy igazi Nő! A mágia, a varázslat, egy tündér. Erőd és bátorságod felülmúlhatatlan. Csak hinned kell magadban, hogy bármit, amit szeretnél, elfogod érni az életben.
olvass továbbAz intimitás a közelségről szól, azonban ezt nem csak szexuális értelemben valósulhat meg. Az intimitás fennáll két egymáshoz közelálló ember között, intimnek nevezhetünk mindent, ami bensőséges, és meghitt. Ez kifejeződhet barátok és családtagok között is, nem csak szerelmes, vagy egymáshoz vonzódó párok között.
olvass továbbA se veled se nélküled kapcsolatok korszakát éljük, ahol a játszmák szinte mindennaposak, azonban valódi szeretetet nem élünk meg bennük, azonban az itt szerzett sérülések egy életre szólnak. Valójában, ha önmagunkba nézünk akkor tudjuk legmélyen, hogy aki valóban szeret az nem bánt és nem okoz fájdalmat szándékosan. Ha esetleg „nem tudod” akkor most én leírom neked.
olvass továbbMennyi ágyban forgolódó éjszaka és lenyelt könnycsepp árán érjük el azt, hogy szeressük és elfogadjuk önmagunkat? Hány olyan csalódásnak és kemény arcon csapásnak kell még megtörténnie, hogy belássuk, nem felelhetünk meg mindenkinek?
olvass továbbSokszor nehéz meghatározni azt, hogy valóban szerelemről vagy traumás kötődésről beszélünk egyes párkapcsolatok esetében. Például, ha folyton ugyanazokat az ördögi köröket futjátok, szakítotok, majd újra összejöttök, de a dolgok egy kicsit sem változnak, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban a mély érzelmek tartanak-e titeket össze. Az is intő jel, ha képtelen vagy a másik nélkül normálisan funkcionálni.
olvass továbbRájöttem, hogy még rengeteg mindent szeretnék neked elmondani. Elsősorban azt, hogy köszönettel tartozom. Tudom, hogy ha megtörténne igazából ez a beszélgetés, akkor furcsán néznél rám és nem is igazán értenéd, hogy miről is beszélek pontosan, de az igazság az, hogy igen, köszönetet szeretnék neked mondani, amiért akaratod ellenére, vagy talán mégis tudatosan, de sokkal jobb emberré tettél, mint előtte voltam.
olvass továbbA spirituális önfejlesztő úton járók körében már ismerős lehet a tükör effektus tudatos használata, de még gyerekcipőben jár helyes használatuk és megértésük. Az önfejlesztés egyik legfontosabb pillére a körülöttünk élő világ és a bennük zajló velünk történt események, és a mellettünk élő szereplők.
olvass továbbUgye, nektek is megvan az az érzés, amikor egyszer csak tele lesz a hócipőtök, és képtelenek vagytok tovább tolerálni valakinek a viselkedését? Arra a fajta „ Na most már elég!” pillanatra gondolok, amikor hosszú ideje próbálsz önuralmat parancsolni, és csak mormolod magadban a lelki békéd mantráit, esetleg még mosolyogni is próbálsz, de valahogy a túl oldalon az érzelmi intelligencia és az empátia hiányából fakadóan nem érzik, hogy penge élen táncolnak.
olvass továbbMi emberek láthatatlan fonallal vagyunk összekötve. Ha akarnánk, se tudnánk függetleníteni magunkat egymástól. Amíg hallunk, látunk és beszélünk, áradni fog kintről a világ zaja.
olvass továbbFelnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?
olvass továbbNem sokat gondolkoztam azon, hogy mi lett volna velünk, ha. Valószínűleg semmi, túl hamar tele lett volna a lelkünk harmadfokú égési sérülésekkel. De felesleges ezen agyalni, így is szétrágtam már a szám, ahogy a képeit nézegettem, hogy milyen boldogok vagytok együtt. Vagyis annak tűntök.
olvass továbbMár egy jó ideje tudom, hogy csak az időnket húzom. Nem illünk egymáshoz, talán sosem passzoltunk. „Míg a halál el nem választ..” – fogadtuk, mégis röghöz kötve keresem a kiutat a labirintusból. Egyszercsak kidurrant a lufi, amit eddig is csak az tartott egyben, hogy borzalmasan akartuk. Ha újrakezdhetném, nem akarnám ennyire. Nem szaladnék elszántan a vesztembe, hogy ki ne lógjak a sorból.
olvass továbbMennyit beszélgetnek egymással a párok? Megosztják-e egymással mélyebb problémáikat? Nézetkülönbség esetén hányan jutnak el a sértegetésig? Ezekre a kérdésekre kereste a választ több száz fős online felmérésében dr. Piczkó Katalin pszichiáter. Kiderült, hogy a válaszadók - többségében nők - 36%-a alig kommunikál párjával. Veszekedés esetén a felek negyede a sértegetéstől sem riad vissza. Bár az adatok szerint még bőven van mit tenni a kapcsolatokért, a szakértő úgy látja: egyre többen figyelnek arra, hogy ne söpörjék szőnyeg alá gondjaikat.
olvass továbbAzt veszed észre, hogy a borús, demotivált pillanatokból és napokból átlépsz a kiegyensúlyozottság, elfogadás és nyugalom zónáiba. Nem hergeled magad arra, hogy elégedetlenkedj a hiányosságokon, nem a hibákra fókuszálsz, hanem a meglévő dolgokra, és az elért sikerekre, még ha aprók is. A szabad percekben, amikor kinézel ebédszünetben az irodád ablakán, nem azon tűnődsz, hogy te miért nem vagy ott, ahol lehetnél. Hálát fogsz érezni, hogy ott vagy, éppen a te életedben, a te testedben.
olvass továbbNem. A legtöbben inkább másokat cseszegetnek helyette. És velük bizony, annak is meggyűlik a baja, aki minden erejével igyekszik a saját útját járni. Úgy tűnik legalábbis, hogy kishazánkban még mindig ez a virtus dívik. Pedig ép ésszel felfogni nem nagyon lehet (legalábbis, eddig nekem még nem sikerült), hogy a fészkes francba tud örömet okozni valakinek az, ha porig alázhat másokat? Miért attól nő az egója, hogy a másikat maga alá gyűrheti? És egyáltalán, miért érzi bárki is felsőbbrendűnek magát a többieknél?
olvass továbbMost úgy írom ezt a bejegyzést, mintha gyermekem születne vagy minimum férjhez mennék. Annyira vártam ezt a pillanatot. Hónapok óta nem volt egyetlen olyan érzés amiből tudtam volna merítkezni. Nem történt gyakorlatilag semmi, ami megmozdított volna és ezt mindig rossznak gondoltam.
olvass továbbFent vagyok a társkereső felületeken, egymás számára ismeretleneknek szervezett társasági esteken veszek részt, nyitott vagyok a mindennapokban, a boltban, a buszon, a munkahelyemen. Mégsem érzem azt, hogy akár csak közelében lennék a nagy ő megismerésének.
olvass tovább