Kövess minket Facebookon.
Virág Klaudia
Zsák a foltját. Ugye neked is ismerős ez a mondás? Voltaképpen, ma már nem szükséges spirituális vallásokra támaszkodnunk, hogy ennek a mondásnak a bizonyosságát igaznak véljük.
olvass tovább
Varga Maja
Velünk született tulajdonság a félelem. Abba születünk bele, és úgy is nővünk fel, hogy a félelem automatikus és normális érzés; nem kell vele törődni, nem kell átgondolni, meggondolni, megkérdőjelezni, egyáltalán teljesen felesleges vele foglalkozni, hiszen nem rajtunk áll vagy bukik a mi-, és kiléte.
olvass tovább
Szabó Rebeka
Lehet nem is sejted, de mindig beléd kapaszkodom. Jól emlékszem, milyen sokat ábrándoztál arról, vajon büszke leszek-e majd rád? Én, az idősebb éned, aki már felnőtt. Emlékszem, mennyire féltél attól, hogy visszatekintve a múltra, nem tartanálak értékes, fontos kislánynak. Hát csak tudd: A lehető legbüszkébb vagyok rád. Mindenért.
olvass továbbNem sok ember hajlandó elismerni, hogy rossz vezető. Ugyanez igaz a kommunikációra is. A legtöbb ember azt állítja, hogy megfelelő kommunikációs készséggel rendelkezik. Végtére is, beszélnek veled, nem igaz?
olvass tovább
Virág Klaudia
Mélyen legbelül tudjuk, hogy mi az, ami igaz, ami helyes, és mi az ami nem jó sem nekünk, sem másoknak. Néha jobban hallgathatnánk erre a belső kis hangra, de nem mindegy, hogy ezek az ítéletek valóban önmagunk igazságából ered, vagy az elvárások talajában gyökereznek. Ha lelkednek hátat fordítasz, önmagadat taszítod el.
olvass tovább
Hári Katalin
Nehézséget okoznak nekünk a társas kapcsolataink, míg saját magunkba nem vagyunk „szerelmesek”. Milyen érdekes az élet, hiszen összezár magunkkal, de a többit ránk bízza. Próbálunk mások által közel kerülni magunkhoz, inspirálódni belőlük. Amíg nem tudjuk határainkat, mások átléphetik azt, és eléggé tud fájni.
olvass tovább
Virág Klaudia
Milyen függő játszmákban tartod magad még? Miért kötöd még magad, ahelyett, hogy inkább szabadon repülnél? Miért akarsz másoknak megfelelni? Nincs szükséged arra, hogy mindenki szeressen, ha te százszázalékosan szereted és becsülöd önmagadat. Ne keresd görcsösen a visszajelzéseket, ne mások véleménye alapján ítéld meg a saját értékességedet. Ez egy olyan negatív szokás, ami nem fog sohasem felemelni, csak még jobban a mélybe taszít. Mondj igent magadra, és vedd be a leszarom tablettádat. Nem kell másokat meggyőznöd arról, hogy mennyit érsz. Pontosan elég, ha te tudod, hogy mennyire csodálatos ember vagy.
olvass tovább
Tóth Éva
Sokan a külvilágnak élünk. Számít, a presztízs, fontos, hogy mit lát belőlünk a nagyérdemű közönség. Dobáljuk fel a közösségi oldalakra minden pillanatainkat, idézeteket, gondolatokat, fotókat, élményeket osztunk folyamatosan. A kapcsolatainkat vagy éppen a párkeresésünket is a nyilvánosság előtt éljük.
olvass tovább
Király Eszter
Régen sokan kopogtatás nélkül bejöhettek hozzám, úgy gyűjtöttem az embereket, hogy nem szelektáltam őket. Ma tudatos emberbarát vagyok, megválogatom, kit engedek a vaskapukon túl. Nem halmozok mindenféle színes, tetszetős, ízlelőbimbóimat lázba hozó, ám szervezetemre, lényemre ártalmas, mérgező emberi kapcsolatokat. Egyetlen pillantásból, és beszélgetésből kiszűröm a junk-ot, az érdekembert, az álbarátot, az arctalan kalandort, az energiavámpírt a tehetséges szívrablót.
olvass tovább
Virág Klaudia
Az egyik dolog, ami egyesít minket, hogy mindannyiunknak vannak érzései. És ezek az érzések minden formában megmutatkozhatnak. De miért csak a pozitívakat fogadjuk el? Miért kell bezárnunk magunkat és szégyellnünk, ha idegesnek vagy dühösnek érezzük magunkat? Miért kell elnyomnunk ezeket az érzéseket? Talán azért van így, mert így gondoltuk, mert ezt tanultuk meg.
olvass tovább
Tóth Adél
Manapság egyre többet hangoztatják az önszeretet fontosságát, a belső béke megtalálását és az önmagunk elfogadását. Úgy hiszem, ennek különös jelentősége van a mai időkben. Nem véletlen, hogy sokszor ebbe futunk, hiszen ebben a felgyorsult ingergazdag világban valahogy nehezebb megtalálni a belső békénket.
olvass továbbVan, amikor valaki már annyiszor esett ugyanabba a hibába, hogy szinte sikítva fut a másik irányba, ha azt érzi, hogy érzelmek kerülhetnek a képbe az ő oldaláról. Ez nem azért van, mert nem akarna nyitni a másik felé, hanem mert fél. Fél, hogy újra visszaélnek a bizalmával. Néha ez a túlzott óvatosság ridegségnek, elutasításnak tűnhet. De van pár mód arra, hogy különbséget tegyünk az ignorálás és a sérüléstől való félelem között.
olvass továbbAz, hogy a következő lépcsőre ugrunk egy csodálatos dolog, azonban ez a fajta elhatározás alapjaiban képes megváltoztatni az életünket. És hogy mik azok az aspektusok, amik csorbát fognak szenvedni annak érdekében, hogy egy jobb életet élhess?
olvass tovább
Szabó Rebeka
Hazudhatnám azt, hogy időszakos csupán ez az érzelmi hullámvasút. Hazudhatnám azt is, hogy még mindig erősen hiszem: Lesz jobb.
olvass tovább
Róka Fanni
Megosztó téma következik, hiszen mindenkinek saját véleménye van, úgy általában mindenről. Mostanában sokszor foglalkoztatott a kérdés, hogy régebben, miért akartam mindig is megfelelni másoknak? Ismerős ugye?
olvass tovább
Szabó Alexandra
Az életben az ember sokszor csöppen bele olyan helyzetekbe, amikor az életét mozgató és megalapozó elvek szerint kellene meghoznia egy döntést, amennyiben azok az elvek tisztán definiáltak, és személyiségéhez illeszthetők. Mit tegyünk azonban, ha vágyaink más kimenetelt hordoznak magukban, mint a jól bevált és magunknak szilárdan felépített erkölcsi szabályaink?
olvass továbbTalán az egyik legnehezebb dolog a világon elfogadni azt a tényt, ha nem vagyunk elég jók valakinek. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem vagyunk elég szépek, intelligensek, ambiciózusak, figyelmesek és odaadóak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szeretetünket nem a megfelelő embernek szeretnénk adni. Ilyenkor általában magunkat okoljuk, pedig elegendő lenne kívülről vizsgálni a helyzetet, és észrevenni, hogy a szeretett személy nem illik hozzánk.
olvass tovább
Virág Klaudia
Sokszor esünk abba a hibába, hogy beleragadunk a történetünkbe, abba, ami már nem komfortos, de még kényelmetlenebb rajta változtatni. Egyszerűbb panaszkodni és nem vesszük észre, a megoldás mindig is ott rejtőzött bennünk. Akarnunk kell ezt a változást és cselekednünk érte, mert nem fogja senki helyretenni helyettünk az életünket. Ha valami kényelmetlen azt levetjük, ha nem, akkor valószínűleg még nem szorít eléggé az a cipő.
olvass továbbÉletünk bármely szakaszában előfordulhat, hogy az önbecsülésünk küzdelmes útja számos hullámvölgyet tartogat a számunkra. Az egyik pillanatban magabiztosnak és elégedettnek, a másikban bizonytalannak és kétségbeesettnek érezhetjük magunkat. Bármennyire is nyugtalanító lehet ez a jelenség, attól még nem ritka. Önértékelésünk gyakran nem a valós történéseken, tényezőkön alapszik, mert az úgynevezett „kritikus belső hang” az, ami súlyosan eltorzíthatja a realitást.
olvass továbbManapság igen sok pár említi problémaként azt, hogy nehezen tudnak úgy közel maradni egymáshoz, hogy azt egy életerős és bensőséges kötelékként is éljék meg. Ugyanakkor panaszkodnak az önfeláldozás sötét oldalára, vagy arra, hogy kompromisszumokat kell kötniük, és fel kell adniuk bizonyos aspektusokat saját magukból, ahhoz, hogy a kapcsolatukban ténylegesen jelen lehessenek. A valóság az, hogy ez a két dolog gyakran kéz a kézben jár.
olvass tovább
