Kövess minket Facebookon.
Szilágyi Edina
A kapcsolati státuszom…. Egyedülálló? Nem. Kapcsolatban? Nem. Nos, akkor? A közkedvelt és közutált közösségi oldal tartogat még olyat, hogy bonyolult.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Akit szeretünk, abban megbízunk. Nem tudok elképzelni bizalom nélkül egy párkapcsolatot. Mert csak úgy adhatom magam oda mindenestül a szeretett férfinak, hogy a bizalom nem kérdés, nem kiváltság, nem egy légbuborék, hanem egy szilárd alap, amely nélkül halott egy kapcsolat.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Az értelmes élet mindenkinek mást jelent. Van, akinek erről a tervek, időbeosztások, a kikapcsolódás és a munka egyensúlya jut az eszébe. Vagy a jó döntések, a pörgős és felvillanyozó napok átélése. Nos, nálam talán egy kicsit mást jelent értelmesen élni az életet.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A legnyomasztóbb érzés mindig akkor költözik belém, amikor a világ lecsendesedik körülöttem. Ilyenkor semmi nem tereli el a gondolatokat a fájdalomról, a gondokról. Amikor lenne időm a pihenésre, de az elmém nem tud koncentrálni a kikapcsolódásra, zaklatottá válok, s az érzés minden sejtemet átjárja.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A napokat úgy élni, hogy azt a bizonyos poharat félig telinek lássuk, megnyugtató. Ha félig üresnek véljük, lélekölőnek, idegesítőnek, gyűlöletesnek, borzalmasnak, és értelmetlennek hisszük a világot.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem kell, hogy teli pénztárcával elcammogj a plázába. Nem kérek méregdrága göncöket, sem márkás parfümöt, csak valami igazán szívből jövőt. Ne használd a hitelkártyád, nincs szükségem a legújabb kütyüre, csak gondolj ki valami frappánsat, valami olyat, amiről tudom, hogy nem egy kelekótya gondolat szülöttje.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A szívem nem lapul. Hevesen lüktet, ki akar törni, hogy ne törje meg. S csak néz rám, rideg tekintete elemészti mindazt, ami fontos volt, s kellett. A karom nem engedelmeskedik. Mert ölelném magamhoz, s térdre hullanék előtte. De mit érnék vele? Csak földbe tipornám a büszkeségemet.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Belenézek a tükörbe, és egy megfakult arc bámul rám. Ismerem ezt az arcot, már láttam őt. És csak nézek bele a tükörbe, átvizslatom ezt az arcot. Kiolvasható belőle a gyötrelem, az átélt vívódások, a kínzó gondok.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Mindig csodáltam azokat az embereket, akik az élet különösen fájdalmas történésein viszonylag rövid időn belül túl tudnak lépni. Ezt nem úgy értem, hogy abszolút érzéketlenek lennének a lélekkaristoló eseményeket illetően, hanem egész egyszerűen gyorsabban dolgozzák fel mindazt, ami engem hosszú ideig száműz az érzelmek börtönébe.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Kevés dolog fáj annyira, mint csalódni a szerelemben. A legkegyetlenebb érzés, amikor attól kapunk tőrt a szívünkbe, akiben megbíztunk, akiben hittünk, akivel szinte egyek voltunk, aki számára minden tettünk és érzésünk nyitott könyv volt.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Egyre többen élünk a Vonzás Törvényének bűvöletében. Egyre jobban elhisszük, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van. Hogy mindannak, amit a valóságban elérünk, annak a megteremtése a gondolataink szintjén kezdődik el.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Csak egy kávé, kedvesem? Ismersz te engem, a nőket, azt, hogy micsoda rémtörténeteket, brazil szappanoperákat gyártunk le a fejünkben a „csak egy kávé” miatt? És ezt nevezhetjük féltékenységnek, mit bánom én, minek kereszteled! Ez puszta düh, féltés, és szerelem. Bódító koktél, ami szédít, és eluralkodik a józan ész felett.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Van úgy, hogy azt gondoljuk, a kapcsolat, amelyben éppen létezünk, az örökké tart. Tündérmesének, csodának, egy valóra vált álomnak hisszük, és hálát adunk érte az égieknek, akiktől ilyen meseszép ajándékot kaptunk.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Egyre magasabb ez a fal, amely elválaszt minket. Felváltva pakoljuk a téglákat, és már különösebben nem is érdekel sem téged, sem engem, hogy egy monumentális akadályt építünk mi ketten magunk közé. Elfáradtunk, hiszen a kezdetektől fogva építjük ezt a falat, és rakjuk egymásra az egyre súlyosabb téglákat.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Ha veszteség ér, ha szerelmi vívódást élünk meg, erősnek kell mutatni magunkat, olyannak, akit egy hurrikán sem terít le a lábáról. A nyílt színen nem árulhatjuk el a fájdalmunkat. Nem láthatnak meggyötörve és összetörve, mert az a vesztes oldalra állítana.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A szüleinket és a nagyszüleinket látva, olyan egyértelműnek tűnik az emberi élet alakulása, a fordulópontok, a nagy lépések, szinte magától értetődően jönnek el az ember életébe. És szépen sorban felépül egy szabályos élet, annak minden pozitív és negatív hozadékával. Férjhez menni, gyereket szülni, családanyának és feleségnek lenni egyszerre, helytállni a munkahelyen, valahogyan így néz ki egy korabeli rendes élet.
olvass tovább
Szilágyi Edina
A kitérő manővert, mint fogalmat abban az esetben használom, amikor felfoghatatlan módon a nő, menekülőre fogja a lépteit, amint meglátja a Férfit. Azt a Férfit, akitől a mellkasában forróságot érez, aki a gondolatainak a középpontjában áll, akivel egy egész életet megtervezett már a fejében, akinek a hangja folyton mesés dallamként cseng a fülében, akinek az illata bódítólag hat rá, és a tudathasadás állapotába taszítja.
olvass tovább
