Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.





A sivár szavak világa

Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.

olvass tovább

Egy életen át

Világéletemben hittem az igaz szerelemben, amely soha nem szűnik meg létezni, ami átível téren és időn. Hittem abban a varázslatos kapocsban, ami két embert a végtelenségig összetart jóban, rosszban.

olvass tovább

És akkor majd visszakapjuk a múltat

Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.

olvass tovább

Megjelentél, és a megtört szívem élni kezdett

Csalódtam a szerelemben. Talán azért, mert nem jó embert szerettem. Csak illúzió volt ő, sohasem ismertem igazán. És mert nem engedte soha, hogy belelássak a lelkébe, a szívébe, csak arra támaszkodhattam, amit olykor-olykor nagy kegyesen megmutatott önmagából. És ez hol jó volt, sőt, gyönyörű, hol rémes, és fájdalmas. És ebből születtek a kételyek és a félelmek, amelyek között lavíroztam az egyre gyengülő szívemmel.

olvass tovább

Amikor a szív az úr

Vad szél seper végig az utcán. Hideg a tél, s én egyedül didergek. Nincsen kihez hozzábújnom, nem karol át éjszaka senki, nem tudok odabújni a jéghideg tappancsaimmal két meleg nagy talp közé. Elszomorít a magány, vágyom a szerelemre. Vágyom rá, mégis taszítok minden kedvesen közelgő férfit. Meddig lesz még így? Mikor állok majd újra készen befogadni valakit a szívembe?

olvass tovább

Ismerd be, ha hibáztál

Egy kapcsolatban megannyi lehetőség adódik arra, hogy hibázzunk. És rendre meg is tesszük ezt. Na, nem mintha élveznénk, hogy baklövéseket követünk el, de attól még elkövetjük őket, persze utólag meg is bánjuk ezeket.

olvass tovább

Soha nem terveztem nélküled az életem

Soha nem terveztem nélküled az életem. Ha a jövőre gondoltam, mindig benne voltál. Benne voltunk, mi ketten, együtt, egy erős szövetségben. Soha nem hittem, hogy túl kell majd élnem a hiányodat. Soha nem tudtam elképzelni, hogy az, ami kettőnket összekötött, egyszer szétbomlik majd.

olvass tovább

Reménykedni az újrakezdésben

Léteznek olyan kapcsolatok, amelyekről úgy vélik a benne élők, hogy eleve elrendeltetett az ő szerelmük, hogy a nagybetűs Sors, őket egymásnak teremtette. Ezek a szerelmek, a legszebb és leggyötrőbb érzéseket tartogatják. Az ilyen szövetségek mélyen beleivódnak a szívbe. Mert a két ember, mintha egy kozmikus varázslat részese volna, úgy élik meg ezt a szerelmet. És ha megtörik, vagy elfárad a kapcsolat, a szerelem mégis ott él a két szívben hosszú időn át, akár örökké is.

olvass tovább

Szívből szeretlek, szívből sértelek

Amikor rád nézek, és azt látom a szemedben, hogy nem tartasz túl sokra, hogy az értékeimet nem veszed észre, hogy minden tettemet kételkedve nézed, nos, ilyenkor elgondolkodom, hogy a szerelmes érintéseid mennyire őszinték. Hogyan lehet két ennyire ellentétes érzéssel fordulni a szeretett nő felé?

olvass tovább