Kövess minket Facebookon.
Király Eszter
Manapság rapid megoldásokat keresünk, és mindent azonnal akarunk, akár egy perceken belül letölthető alkalmazást: pozitív testképet, állandó önfeledt, derűs világlátást, és persze virágzó párkapcsolatot.
olvass tovább
Király Eszter
Meg lehet szelídíteni a macsót? Vagy inkább ne gyötörjük, ne formáljuk, ne is akarjuk megváltoztatni, hogy egészen behódoljon? Megszelídítjük, és megtanítjuk mosogatni, port törölni, és egyéb házimunkát végezni, mert hiszen mi is ugyanúgy önmegvalósítunk a kapcsolat komfortzónájának falain túl.
olvass tovább
Király Eszter
Ha csupán a feromonok csapnak össze vadul, és írnak le bonyolult kémiai egyenleteket, akkor hamar kifogy a testi vonzalom tankja, és a szenvedély alábbhagyásával már nem tudjuk mivel újratölteni.
olvass tovább
Király Eszter
Szeretem, és megvédem a társamat, egy csapat vagyunk, egy irányba tartunk. Mentséget találok a hibáira, a gyengeségeire, a botlásaira. Nem bánt meg, nem okoz fájdalmat, sem csalódást. Szerelmes látásmóddal figyelem őt, nem hullik le az álarca, őrzi tartását, méltóságát, férfias erejét.
olvass tovább
Király Eszter
Csak a szemed akartam figyelni, a tekintetedbe belefúrni magam, és kiinni belőle a bizonyosságot: most már letehetem a fegyvert, fejemet a válladra hajthatom, mert minden háborúnak vége, és ha úgy akarom, élethosszig tartó béke vár, boldog napok jönnek.
olvass tovább
Király Eszter
Még mindig kalapál a szíved a jöttére, vagy a jól ismert, unásig hallott léptek a komfortzóna magától értetődő, alanyi jogon járó részét képezik csupán? Finom mozdulatokkal ujjai még mindig ugyanoda helyezik a parfümöt, ha téged vár? Megrészegít még az illata, jólesőn beleborzongsz az érintésébe, ámulatba ejtenek még az okos, csillogó szemek, a sziporkázó intelligencia?
olvass tovább
Király Eszter
Hol vagytok, régimódi férfiak? Énekeltek-e nekünk bús-szerelmes melódiát az ablakunk alatt? Figyelitek-e, ahogyan halvány fény villan, függöny rebben, mert ott vagyunk, ott várakozunk mögötte, aprócska szobánk rejtekében, mi régimódi lányok. Hol vagytok, ti régimódi férfiak, akik nem tartotok minket őskövületnek, vagy lovagkorból visszamaradt, lóháton illedelmesen keresztben ülő, hibbant időutazóknak?
olvass tovább
Király Eszter
Ha egy kapcsolat hanyatlik, akkor igazából minden tényező hanyatlásnak indul, amitől élt, virágzott, és kiteljesedhetett. Van néhány beszédes gyanújel, ami napnál világosabban jelzi a kapcsolatunk végét.
olvass tovább
Király Eszter
A férfiak szeretik boldoggá tenni a nőket. De aki igazán, és ösztönösen érti a dolgát, az mindig meghagyja saját autonómiáját, mindig hagy egy kevéske izgalmas, vibráló bizonytalanságot. Ne szelídítsük meg a macsót, és ne játszunk a tűzzel, mert a férfi, akitől egykor tomboltak hormonjaink végzetesen elveszíti vonzerejét, és ilyenformán már nem lesz érdekes.
olvass tovább
Király Eszter
Én nem hiszek a se veled, se nélküled kapcsolatokban. Ezekben a széthulló, majd ideiglenesen újra összekapaszkodó liezonokban nincs érzelmi biztonság, mert nem azt kapom, amit szeretnék és nem úgy tisztelnek, ahogyan az jó lenne. Mégis beszippant, körülfonja a testem, rabolja a hitemet, az időmet, és az önbecsülésemet, és egyre kényelmetlenebbül érzem magam ebben a szeretetlen kötelékben, mert hol fojtogat és a torkomat szorítja, hol pedig édes-mézes, pillanatnyi boldogságot hozó nedűjében fürdet.
olvass tovább
Király Eszter
Elengedni azt is jelenti, hogy tisztességesen istenveledet mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézzük egymást időnként, anélkül, hogy benne lélegeznénk egymás életében.
olvass tovább
Király Eszter
Egy párkapcsolat sokak számára burok, védelmet nyújtó komfortzóna. Egy érzelmi biztonságot nyújtó szerelemben van, hogy egészen összeolvadunk, amőbapárok leszünk, összefonódva, harmonikus szimbiózisban éljük mindennapjaikat. Életünket a többes szám bejáratott és kényelmes dualizmusa hatja át: barátaink, hobbink, szabadidőnk, kedvenc filmünk, olvasmányaink, a sport, amit űzünk.
olvass tovább
Király Eszter
Vannak emberek, akiket úgy kell hátrahagynunk, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Nem akarjuk látni a pillantásukat, egyetlen képet sem akarunk őrizni róluk. A közösen megélt pillanatokat szemétlapátra söpörnénk, alakja a közös fotókon elhalványul, üres, fehér folt marad a helyén.
olvass tovább
Király Eszter
Készen állsz egy új kapcsolatra? Onnan tudod, hogy már nem olyan kínzó az egyedüllét. Lényed már nem vágyik olyan fájón-sajgón egy társra, teljes egésszé váltál, nem kiabálsz, sírsz a másik feledért, egésszé váltál. Már nem figyeled sóváran az összekapaszkodó párokat, már nem a szerelemtől akarsz boldog lenni.
olvass tovább
Király Eszter
Az egyedüllét jó. Az egyedüllét csöndjében csak saját tükörképem szemlélhetem, ráismerek régen elfelejtett arcomra, rég nem használt mimikai ráncok lépnek újra működésbe. Önként választott elkülönülésemmel csak befelé figyelek, bejárom és meggyógyítom szívem kicsorbult részeit, csak magamat színezem, önmagam dekorálom.
olvass tovább
Király Eszter
Sokszor az időnket pazarlókra vesztegetjük a legtöbb időt, az energiarabló kapcsolatainkra a legtöbb figyelmet, a szárnyaszegett szerelmekre a legtöbb könnyet. Manipulatív, mérgező kapcsolatokban rekedünk, pedig a vészharang ezerszer megszólalt már odabenn, mégsem csomagolunk és menekülünk a helyszínről. Egy manipulátor édes-mézes ígéreteit nagyon könnyű elhinni, szorító ölelésébe sajnos túl egyszerű belegabalyodni.
olvass tovább
Király Eszter
Egymásba kapcsolódó tekintetek, pattogó szikrák, szerelmi tűzijáték, és színtiszta vegytan. Játszanak velünk a hormonok, a fellángolás aligha tudatos, és szakértők szerint a szerelemhormon két év után elillan, mintha csak feromon parfümöt fújt volna testünkre a szenvedély. A szerelem tudattalan, gyönyörű zuhanás, habkönnyű, rózsaszín pillecukor-álom, szép remények, együtt álmodás, közös jövő szövögetés.
olvass tovább
Király Eszter
Magadhoz ölelsz, mintha egy boksz zsákot ölelnék. Megpihenek rajtad, de nincs megnyugvásom, az arcomat már nem érintem hozzád, feszítem a testemet, a lelkem is távol marad. Nincs bosszúvágy bennem, fehér zászlóval jöttem. Vajon hányszor emeltem már fel azt a zászlót, kifulladva, lihegve, belefáradva a hadakozásba? Nem akartad észrevenni, láthatatlan voltam, egy csöndes, lábujjhegyen járó, magányos, átkelni képtelen lélek a házadban.
olvass tovább
Király Eszter
Nem tudok vigasztalhatatlan ragaszkodó lenni. Nem válok olyanná, mint aki nem veszi észre, nem érzékeli, ideje szedelőzködni, örökre hátrahagyni a nem megfelelő embert.
olvass tovább
Király Eszter
Köztudott, hogy egyes férfiak néha túlbecsülik önmagukat. Tévesen azt gondolják, hogy elegendő a túltengő tesztoszteron és maximumon járó potencia, a női nem máris elégedett sóhajjal nyugtázza e csöppet sem nagy erőfeszítést igénylő állapotot.
olvass tovább
