Amíg fáj, addig van dolgod velem
Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass továbbA párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.
Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass továbbAz igazi szerelem megtalálása esetenként valóban hasonlatos egy női misszió teljesítéséhez. A tiszta, romlatlan, őszinte érzést úgy kutatjuk, mintha ez volna nő létünk első, alapvető mérföldköve. A szerelmet lepkehálóval üldözzük, és rengeteg hibát elkövetünk, önbecsülést veszítünk, testünket tartós használatra bocsájtjuk, és hagyjuk, hogy hátunkat sáros lábbal tapossák az érdemtelenek.
olvass továbbAki önmagát nem szereti, az nem gyöngéd, nem jóságos önmagához, és jótett helyébe már régen nem várja a jót. Azt gondolja, a szeretet kizárólag másokra vetülő, másokkal kapcsolatos érzés, szeretni csak kifelé lehet, és soha nem lehet egyszemélyes élmény. Aki önmagát szereti, az csak egoista, önző, hiú érdekember lehet, vallják eltökélten az önmagukkal diszharmóniában élők. Mennyire nincs igazuk. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő, szétcsúszott, negatív emberek valóban nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig kétségbeesetten, figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjazva élnének támaszkodó kapcsolatokban.
olvass továbbHa a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.
olvass továbbA jó érzelmi kommunikációnak nagyon is sok köze van a kiegyensúlyozott szexhez. Sokszor érzelmi falaink ölik meg a vágyat. Hiába törekszünk az összefonódásra, ha folyton falakba ütközünk.
olvass továbbBevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.
olvass továbbA legelső szerelmes találkozásban százezer perc várakozás rejlik, hormonok tombolása, egymás tekintetében elmerülés, és színtiszta vegytan. A szerelem kezdetben valóban rózsaszín, mámoros köd, és gyomortájon repkedő pillangók, és ez a kegyetlenül édes drog, függővé tehet, csak ízleljük egymást telhetetlenül, újabb és újabb szerelemmámor adagért esdekelve.
olvass továbbHarminc felett talán kissé visszalépünk. Talán megcsappant az önbizalmunk, tele vagyunk negatív tapasztalatokkal, mert sáros lábakkal tiporták a szívünket az érdemtelenek. Talán túl sokat reméltünk, és keveset kaptunk, túl sokat álmodtunk, de tündérmeséink nem végződtek heppienddel. Harminc felett visszaveszünk a lendületből, és megpróbálunk tudatosabbá válni, közben észre sem vesszük, hogy bezárjuk a szívünket.
olvass továbbA férfi illata elárulja, fogod –e, tudod-e szeretni. A nő, ha szeret, kis kapszulákba csomagolná e sűrített szerelem-illatot, időnként eltörne egyet, és csak szívná magába a férfi illatát, mint koncentrált oxigéndús levegőt.
olvass továbbEgy kapcsolat elvesztése sokszor kegyetlen, pusztító valami, ami ha végigsöpör életeken, tör, zúz, elvesz önbecsülést, otthont, biztonságot, és talajt a láb alól, szinte mindent, ami a lelki és fizikai komfortérzetet nyújtja. De fontos mérföldkő, és sok mindenre rávilágít, sok mindent megtanít, többek között azt, hogy csak tiszta, lecsupaszított talajra lehet új életet építeni.
olvass továbbSaját érzelmeim felismerése mellett ugyanilyen fontos a társam érzelmeinek, hangulatának felismerése, „dekódolása”. Az igazi boldogságot adó adok-kapok egyensúly a párkapcsolatban csak úgy tud kialakulni, ha képes vagyok teljes szível, elmével belehelyezkedni a másik világába, és nem sajnálni erre az időt, energiát, tanulást.
olvass továbbManapság nem igazán szeretünk megizzadni semmiért. Ahol unatkozunk, ahol dolgozni, küzdeni, változtatni, teperni, teremteni kellene, ahol kreatívnak kellene lennünk, onnan előbb-utóbb menekülünk, van úgyis másik, percek alatt elérhető opció, inkább arra szavazunk. De eszünk ágában sincs kidobni a régi, földön vergődő, friss oxigénért, vérátömlesztésért kiabáló egykori kapcsolatot, azt is megtartjuk látszatként, kirakat-kötelékként, pedig már régen nem az, aminek lennie kellene.
olvass továbbSzeretem, ha egy férfi bókol, ha tud is bókolni. Tudja még mi fán terem az udvarlás, és tudja milyen egy ódivatú randevú. Szeretem, ha egy férfi virágot hoz, és előremegy az étteremben. Ha kihúzza nekem a széket, és ő választja ki a bort. Szeretem, hogy tölt a poharamba, hogy minden rezdülésemre figyel, hogy minden mozdulata azt üzeni, fontos vagyok.
olvass továbbAz olcsó áru nem tartós használatra termett, senki nem tekint rá büszkén évek múltán is, nem mondogatja, igen, rá érdemes volt várni. Az egyedi darabokból csak néhány különleges példány van. Nem hivalkodnak a kirakatban, mégis elkápráztat a fényük, és a naponta arra sétáló férfi álmodozik, eljátszik a gondolattal, milyen is lenne, ha az övé volna.
olvass továbbA társam a tükröm. Ez a tükör mindig igazmondó, és ha nem szeretek belenézni, akkor még változnom kell, változtatnom, és dolgozni magamon, mert pontosan azt mutatja, amit nem akarok látni, amilyenné nem akarok válni.
olvass továbbMár nem mondok igent, amikor valójában nemet akarok mondani. Nem élek megfelelési kényszerrel, aki eltökélten hiszi, kapcsolatait csak úgy tudja fenntartani, megőrizni, ha soha nem mond nemet.
olvass továbbTalán egyszer magunktól is ráébredünk, hogy egy ölelés néha többet ér a cizelláltra fogalmazott szavaknál. Egyetlen szeretetkapcsolatban sem nem felejtődhet el az ölelés, a fontossága, olyan természetes kellene, hogy maradjon mint ahogyan a levegőt vesszük.
olvass továbbElhidegülni olyan, mint valakit önként, akarattal a sorsára hagyni. Mint betapasztani a fület, ha valaki segítségért kiált. Mint rázárni az ajtót egy síró gyerekre, mert hidegen hagynak, a terhemre vannak, és fárasztanak az igényei. Kihűlni hagyni egy szerelmet, olyan, mintha magára hagyni egy haldoklót, mert nem akarod már visszavágyni az élők közé, és nem szeretnél összeroppanni a fájdalomtól, hogy többé már nem lesz neked.
olvass továbbAkit nem szeretnek, az megreked, stagnál, és éveket pazarol el. Akit rosszul szeretnek, az elveszti életkedvét, és ellenségessé válik, mert a szeretetlenség zsémbes, gonosz, rosszmájú embert formál bárkiből. Akit viszont úgy szeretnek, és annyira, amennyire igazából szüksége van, az életörömöt, és sikereket talál élete más területein is, és boldogabbá válik számára a világ.
olvass továbbEgy egészséges kapcsolatban a szexuális vágy és a szerelem egyszerre van jelen, így nem is fontos, hogy a kettő közötti határt tisztán lássuk. Szenvedéllyel, hegyes fogakkal marjuk egymás ajkát, és az eszeveszett vonzalom kezdeti, módosult tudatállapotában képtelenek vagyunk szavakba önteni, amit érzünk.
olvass tovább