Szex egyenlő szégyen és bűntudat?
Mostanában több olyan jellegű tünettel fordultak hozzám a nők, ami a szexualitásukhoz kapcsolódott. Vaginizmus, genitális herpesz, visszatérő hólyaghurut…
olvass tovább
Soós Aliz vagyok, szomatodráma játékvezető, önismereti segítő, újságíró. Hiszek az önismeret gyógyító, életünket átformáló erejében. Én magam is azért mélyedtem el ezen a területen, mert éreztem, hogy valami nincs rendben, és a testem is jelzett, női betegség formájában. Megtapasztaltam, hogy nincs annál gyógyítóbb dolog, mint élményeket szerezi önmagunkról, a belső világunkról, és megfejteni a testünk üzeneteit. Segítőként a szomatodráma módszerével dolgozom. A tőlem telhető legnagyobb szeretettel, türelemmel, együttérzéssel támogatlak abban, hogy megismerd a testi és lelki folyamataid közötti rejtett összefüggéseket, ami a gyógyulás kulcsa lehet.
Mostanában több olyan jellegű tünettel fordultak hozzám a nők, ami a szexualitásukhoz kapcsolódott. Vaginizmus, genitális herpesz, visszatérő hólyaghurut…
olvass továbbA mai társadalom elsősorban a férfias típusú működésre rendezkedett be. Célokat kitűzni, stratégiát alkotni, versengeni, a célt minden áron, a lehető legrövidebb úton-módon elérni...
olvass továbbSok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.
olvass továbbA hétvégén csoportos szomatodráma-napot tartottam, és szinte mindegyik résztvevő hölgynél nagyon erősen jelen volt önmaga visszafogása, háttérbe szorítása, a kényszerű alkalmazkodás másokhoz. Az életüket az önfeladás, önfeláldozás határozta meg.
olvass továbbSokan szenvednek attól, hogy a családjuk közelében lenni nem jó – mert ítélkeznek, kéretlen tanácsokat osztogatnak, bántóak, mindenbe beleszólnak -, de nem merik megengedni maguknak, hogy ne tartsák velük a kapcsolatot. „Mégiscsak a családom” – hangzik el gyakran a kliensek szájából.
olvass továbbA nehéz érzések megélésének manapság eléggé rossz a „marketingje”. Sok segítő irányzat azt hirdeti, hogy „írd át”, „töröld ki”, „programozd át”, „engedd el” a fájdalmakat. Ezek a megközelítések az ego szándékát fejezik ki, ami mindig arra törekszik, hogy a könnyebb utat válassza. Az igazi átalakuláshoz, a hosszútávú fejlődéshez, az erőnk megtalálásához pont a mélységeinkben való megmerítkezésen át vezet az út.
olvass továbbVannak emberek, akik nem tartják tiszteletben mások határait. Hízelgéssel, jó szándéknak álcázott beleszólással („én csak jót akarok neked”), kíváncsiskodással, faggatózással, puhatolózással elérik, hogy a másik megnyíljon nekik, és olyasmit is elmondjon, ami nem tartozik rájuk. A megszerzett információ birtokában aztán elkezdhetik rejtetten irányítani, manipulálni a másikat.
olvass továbbVannak, akik szentül hiszik, hogy csodás gyerekkoruk volt, a szüleik egyszerűen tökéletesek, és csak hálával tartoznak nekik. A saját felnőtt életük viszont koránt sem ilyen makulátlan. Testi panaszoktól szenvednek, esetleg nehezen találnak párt, vagy bármennyire szeretnének, nem tudnak szülővé válni, saját családot alapítani. A „tünetek” sokfélék lehetnek – testi és életvezetési gondok egyaránt. Az érintettek általában magukat hibáztatják – mondván, hogy ők csinálnak valamit rosszul (hiszen a „hibátlan” szülők felelőssége általában fel sem merül). A problémáknak viszont ennél mélyebb gyökerei vannak…
olvass továbbSzorongás, félelem, bizonytalanság, pánik – egyre többen jönnek hozzám ezekkel a tünetekkel. Szívdobogásérzésről, alvási zavarokról, izomfeszültségről, nehézlégzésről, gyomoridegről, álkapocsszorításról számolnak be a leggyakrabban, de van, akinek sokízületi gyulladásként nyilvánul meg a szorongása. Úgy élik meg a mindennapjaikat, hogy szinte folyamatosan ott van bennük egy alap feszültség, ami nem hagyja őket nyugodtan élni, elveszi az erejüket, az életkedvüket, a motivációjukat. Vajon mit üzen a test ezzel az állandó befeszültséggel?
olvass továbbTesti tünetekkel, betegségekkel, életvezetési témákkal jönnek hozzám a kliensek. Azt érzik, beszorultak egy helyzetbe, nem találják a megoldást, a kiutat. Ez elindít bennük egy erőltetett igyekezetet: meg akarják oldani a problémákat, túl akarnak lenni rajta, meg akarnak gyógyulni. Sokszor magukban keresik a hibát: „Mit kell magamon változtatnom, hogy megszűnjenek a problémáim? Mit csinálok rosszul? Mire kellene még rájönnöm/felismernem?”
olvass továbbA hétvégén csoportos szomatodráma-napot tartottam, és szinte mindegyik résztvevő hölgynél nagyon erősen jelen volt önmaga visszafogása, háttérbe szorítása, a kényszerű alkalmazkodás másokhoz. Az életüket az önfeladás, önfeláldozás határozta meg.
olvass továbbHalogatsz? Nem mennek úgy a dolgaid, ahogy szeretnéd? Úgy érzed, nem vagy hatékony abban, amit csinálsz? Félsz megvalósítani a terveid? Könnyen lehet, hogy a folytonos agyalásod térít le a helyes útról.
olvass továbbSokan szenvednek attól, hogy a családjuk közelében lenni nem jó – mert ítélkeznek, kéretlen tanácsokat osztogatnak, bántóak, mindenbe beleszólnak -, de nem merik megengedni maguknak, hogy ne tartsák velük a kapcsolatot. „Mégiscsak a családom” – hangzik el gyakran a kliensek szájából.
olvass továbbHa valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.
olvass továbbGyerekként - bármilyen bántalmazó, elhanyagoló közegben nőttünk is fel -, az volt számunkra a természetes. Nem ismerünk mást. Amit kaptunk, azt azonosítottuk szeretetként, törődésként. Gyerekként idealizáljuk a szüleinket. Erre szükségünk is van, hiszen tőlük függ a túlélésünk.
olvass továbbSokan fordulnak hozzám párkapcsolati elakadásokkal – főleg pártalálási nehézségekkel -, és azzal, ha nehezen jön össze a baba. Van, akinél ez a két téma egyszerre jelenik meg az életében: szeretne saját családot, de még a párját sem találta meg. Amint egy kicsit mélyebbre ásunk, gyakran találjuk a háttérben azt, hogy az illető még nem tudott érzelmileg leválni a szüleiről. Amíg ez nem történik meg, nehézséget jelenthet egy párkapcsolatban elköteleződni, és saját családot alapítani. Összegyűjtöttem a leggyakoribb jeleket, és a mögöttük rejlő hiedelmeket.
olvass továbbSok felnőtt ember szenved attól, hogy baj esetén nem érez igazi támogatást – sem a környezete, sem saját maga felől. Magára hagyva érzi magát még akkor is, ha vannak körülötte, akiktől segítséget kérhetne. Lehet, hogy kap is valamilyen segítséget, de a lénye legmélyén lévő kínzó magárahagyottság-érzést ez nem enyhíti. Ez pedig többnyire abból fakad, hogy gyerekként nem kapott megfelelő ÉRZELMI TÁMOGATÁST.
olvass tovább… legalábbis a kapcsolat elején… és legalábbis valami hasonlót. De mit is jelent ez? Sok olyan hölgy megfordult már nálam, akik nárcisztikus férfi áldozatai voltak egy párkapcsolatban. Nagyon hasonló élményekről számoltak be. A kapcsolat elején a férfi lehozta nekik a csillagokat is az égről. Nagyon gyorsan nagyon intenzív érzelmek alakultak ki köztük. Hatalmas volt a szenvedély, jó volt a szex, minden klappolt. Úgy tűnt, végre a hölgy megtalálta, amit mindig is keresett. A férfit, aki odavan érte, aki a „lelki társa”, akivel minden fantasztikus, nagyszerű és csodálatos.
olvass továbbA múlt hétvégi szomatodráma-napon több játékban is előkerült ugyanaz a motívum. Látszólag párkapcsolati nehézségekről volt szó, de később kiderült, hogy a párkapcsolatra csak rávetült egy súlyosabb probléma: egy konfliktus egy harmadik személlyel vagy egy titok/tabu, amiről a pár nem beszélt egymással. Ez a láthatatlan „harmadik” súlyosan megterhelte és beárnyékolta a kapcsolatot, ezáltal nehezítve az egymáshoz való kapcsolódást.
olvass tovább