Kövess minket Facebookon.
Soós Alíz
Sokan még ma is azt hiszik, hogy ha a menstruáció fájdalmas, görcsös, az „normális”. Olyan üzeneteket hallottak a környezetükben már gyerekként is, hogy a menstruáció fáj, ez a női lét velejárója, el kell viselni. Pedig ez nem így van. Ha fáj, az valamit jelent, üzen a testünk általa.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak, akik túlsúllyal küzdenek, és bármit tesznek, nem tudják leadni a felesleget. Sokaknál az evés egyfajta önnyugatás, stresszlevezetés. És van olyan is, aki nem élvezi igazán az ízeket, számára az evés csak „tankolás”.
olvass tovább
Soós Alíz
Sokan küzdenek azzal, hogy bár van édesanyjuk, ott volt mellettük fizikailag, de érzelmileg mindvégig távol volt. Nem nyújtott igazi megnyugvást, vigaszt, védelmet, biztonságot, melegséget, nem tudott ráhangolódni a gyermeke valódi szükségleteire.
olvass tovább
Soós Alíz
„Olyan, mintha egy test és egy lélek lennénk a párommal.” „Ő a mindenem, és én vagyok az ő mindene.” „Mindent együtt csinálunk.” „Nélküle az élet elképzelhetetlen.” Első hallásra romantikusnak tűnnek ezek a mondatok. Ha jobban belegondolunk a jelentésükbe, akkor viszont már egészen más színezetet kapnak.
olvass tovább
Soós Alíz
A múlt hétvégén női elvonulást tartottunk Taliándörögdön, a Balaton-felvidéken. Felemelő volt megtapasztalni, milyen csodákra képes 21 nő, milyen átütő ereje van annak, ha mi, nők összegyűlünk és támogatjuk egymást.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak emberek, akik remek érzékkel ráéreznek mások vágyaira és félelmeire. A kapcsolat elején a vágyakra alapoznak: azt mondják, amit a másik hallani akar. Jól irányzott bókjaikkal, szép szavaikkal, ajnározásukkal megszerzik a másik bizalmát. Aztán később, amikor már nyeregben érzik magukat, kihasználják, manipulálják, irányítják, uralják a másikat. Ez a nárcisztikusok csapdája. Vajon hogyan kerülhetjük el, hogy beleessünk?
olvass tovább
Soós Alíz
Rengeteg #spiribullshit kering az éterben, ezek egyike az ikerláng-kapcsolat vagy ikerláng-szerelem. Akik ebben hisznek, azt gondolják, hogy egyszer majd eljön a másik felük, akivel minden különleges, semmihez sem fogható. Valahol a világban él az ő lélektársuk, a tökéletes kiegészítőjük, akivel átélhetik az egységélményt, a teljes harmóniát.
olvass tovább
Soós Alíz
Ha valaki gyerekként azt élte meg, hogy egyedül van a bánatával, nincs aki segítsen neki és megvigasztalja, és mindent egyedül kell megoldania, az jó eséllyel felnőttként is arra rendezkedik be, hogy egyedül cipelje a hátán az élet terheit – esetleg nemcsak a sajátját, hanem még másokét is átveszi.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak emberek, akik nem tartják tiszteletben mások határait. Hízelgéssel, jó szándéknak álcázott beleszólással („én csak jót akarok neked”), kíváncsiskodással, faggatózással, puhatolózással elérik, hogy a másik megnyíljon nekik, és olyasmit is elmondjon, ami nem tartozik rájuk. A megszerzett információ birtokában aztán elkezdhetik rejtetten irányítani, manipulálni a másikat.
olvass tovább
Soós Alíz
„Bármit el tudsz érni, csak akarnod kell!” „Mindenre is képes vagy!” „Hálás lehetsz azoknak, akik bántottak, mert megerősítettek.” „Csak találd ki, mit szeretnél, és az univerzum megadja neked.” Lassan már a csapból is folynak ezek a „pozitív gondolatoknak” csúfolt ostobaságok. Azért mérgezőek, mert nem igazak. Sokan mégis elhiszik őket, hinni akarnak bennük, ettől remélve a változást, a boldogságot. Sajnos ez nem ilyen egyszerű.
olvass tovább
Soós Alíz
A negatív érzéseknek manapság elég rossz a marketingje. „A haraggal csak magadnak ártasz.” „Engedd el!” Bocsáss meg!” „Aki haragszik, az két sírt ás egyszerre: a magáét és azét, akire haragszik.” Ilyen bölcsnek hangzó, de valójában rendkívül mérgező „jó tanácsokkal” van tele a közbeszéd.
olvass tovább
Soós Alíz
Sokan fordulnak hozzám olyanok, akik már hosszú évek óta szeretnének szülővé válni, de a baba nem érkezik meg az életükbe. Akár van fizikai akadály, akár nincs, felfedeztem újra és újra visszatérő érzelmi mintázatokat, amelyek a nehezített gyermekvállalás mögött állhatnak. Ez egy megpróbáltatásokkal teli, rögös út, és a próbálkozások és a megoldáskeresés mellett nagyon is érdemes felfedezni a lelki-érzelmi mélységeket is, hogy a belső akadályok el tudjanak gördülni.
olvass tovább
Soós Alíz
Endometriózis és más női betegségek esetén – amikor elkezdünk a lelki háttérrel foglalkozni -, gyakran kerül elő az édesanyával való kapcsolat.
olvass tovább
Soós Alíz
Maximalizmus, megfelelési kényszer, túlzott önkritika, önostorozás… a krónikus önszeretethiány néhány jellemző tünete. A probléma mélyen, a személyiségünk alapjainál gyökerezik. Ahol normál esetben egy egészséges önszeretet tápláló talaját találjuk, ott krónikus önszeretethiány esetén egy soha-be-nem-tömhető „lyuk” tátong. Az alanyi jogon járó szeretet és elfogadás helyén az a meggyőződés áll, hogy „tennem kell valamit azért, hogy jó legyek”. A rengeteg teperés, munka, energia-befektetés viszont nem tömi be a „lyukat”, nem hozza meg a „jó vagyok úgy, ahogy vagyok” érzését – legfeljebb csak rövid időszakokra. De akkor mi a kiút ebből az állapotból?
olvass tovább
Soós Alíz
Gyakran abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy az élet akkor jó, ha jó dolgok történnek velünk: megkapjuk, amire vágyunk, sikerül, amit elterveztünk, bővelkedünk a javakban, a barátokban, az örömökben.
olvass tovább
Soós Alíz
Megfigyeltem, hogy aki ezt mondja magáról, az egyébként is hajlamos mindig magában keresni a hibát: ő mit csinált rosszul, mit kellett volna máshogy csinálnia stb. Ezek az -"ezo-spiri bullshitek" pedig csak ráerősítenek arra a hiedelmére, hogy vele valami baj van.
olvass tovább
Soós Alíz
Vannak, akik azért választanak egy bizonyos hivatást, hogy hatalomérzethez jussanak. Sokan ezért lesznek politikusok, orvosok vagy épp tanárok (persze koránt sem mindenki). Akiket a hatalomvágy vezérel, rendszerint visszaélnek azzal, hogy tekintélyszemélyek. Saját magukat a többi ember fölé helyezik, felsőbbrendűnek hiszik magukat, és lenézően, lekicsinylően bánnak másokkal. Akinek ismerős ez a bánásmód – például gyerekként a szülei is visszaéltek a hatalmukkal – könnyen áldozataivá válhatnak ezeknek a „ragadozóknak”, és úgy érezhetik, esélyük sincs velük szemben. Elhiszik, hogy gyengék, elnyomhatóak, és az ő véleményük nem számít.
olvass tovább
Soós Alíz
Mostanában több olyan jellegű tünettel fordultak hozzám a nők, ami a szexualitásukhoz kapcsolódott. Vaginizmus, genitális herpesz, visszatérő hólyaghurut…
olvass tovább
Soós Alíz
A mai társadalom elsősorban a férfias típusú működésre rendezkedett be. Célokat kitűzni, stratégiát alkotni, versengeni, a célt minden áron, a lehető legrövidebb úton-módon elérni...
olvass tovább
Soós Alíz
Sok olyan ember fordul meg nálam, akiknek a lételeme az alkalmazkodás. Amint valakivel együtt vannak, az az első gondolatuk, hogy a másiknak hogyan lenne jó. Mire lenne neki szüksége? És miközben mindenki más igényeit nagyon is szem előtt tartják, a sajátjukról gyakran fogalmuk sincs. A kényszerű alkalmazkodás is az önszeretethiány egyik jele. Azt jelzi, hogy eltávolodtunk magunktól, a legbelső szükségleteinktől. Persze ez is egy tanult minta, amit gyerekkorban sajátítunk el.
olvass tovább
