„Egy érzés az csak egy érzés – nem a teljes identitásod” - Dr. Edith Eva Eger fontos mondanivalója a saját lelki szabadságunkkal kapcsolatban

Dr. Edith Eva Eger valószínűleg a legtöbbünk számára már nem ismeretlen. A magyar származású hősnőt 1944-ben deportálták Auschwitzba, tizenéves lányként, családjával együtt, akkor még mit sem sejtve arról, hogy túl fogja élni az elképzelhetetlent: a nácik haláltáborát. A Döntés című könyvével nagy port kavart, hiszen a haláltáboron át, önmagához való visszatalálásáig, mindent elmesél benne. A tátongó űrt, melyet szülei és szerelme elvesztése okozott, örök álmát, amit a tánc jelentett, és hitének erejét, ami soha sem hagyta el.

olvass tovább

Újra lennék gyermek

Néha a csend körülölel és a nyugodt percek emlékképeket vetítenek elém, én pedig ilyenkor csak arra gondolok: újra lennék gyermek. És akkor magam előtt látom a pirospozsgás arcú kislányt, aki egyszerre nevet és rohan megállás nélkül, hiába hívják a szülei vacsorázni.

olvass tovább

Mi vagyunk az erősebbek

Magzatpózban fekszem az ágyon, és tudom, nehéz lesz a holnapi nap. Persze ismerős az érzés, sokszor volt már példa erre, mégis olyan, mintha a félelem, átvenné az irányítást felettem. Hangosan dobog a szívem, kezdem a kontrollt elveszteni véglegesen. Aztán megpihenek, először csak körbenézek, hogy lássam, kezd minden kitisztulni a látóteremben.

olvass tovább

Mert ez most olyan szép

Félig álomban ébredek melletted, de még élvezem a takaró és a bőröd meleg érintését, ezért nem kelek fel. Csak nézlek, és próbálok rájönni, miért is ennyire varázslatos a béke és a biztonság égboltig emelő kettőssége. Nincsenek kételyek, vagy könnyekkel teli szempárok, amik minduntalan kérdőre vonnak, vagy vizslatnak.

olvass tovább

Amikor már nem a démonok ijesztenek meg

Addig, amíg a sötét mélység húz magába és nem enged, addig minduntalan úgy fogod érezni, hogy nincs esélyed kivánszorogni belőle. Acélkeménységű szemellenzőt erőltet rád, mégis azt kérdezem: Gondoltál arra valaha is, hogy igazából csak a gondolataid tapasztották oda olyan erősen?

olvass tovább

Kislány, a január nem ment meg

Tudom, mindig ez van, már csak ilyenek vagyunk. Várjuk az újévet, mint a Messiást. Végigtáncolod az éjszakát a legcsillogóbb ruhádban, ami valaha is létezett, egy izzadtságszagú szobában, tele az úgynevezett „jó arcokkal”. Minden a feje tetején áll, de a mai nap a tiéd, a mai nap más lesz, ha csak egy napig is…

olvass tovább