Nincsenek örökké tartó stabilitások
Nőként, férfiként, mindig várjuk azt, hogy a dolgok egyszer csak működjenek maguktól. Csakhogy gyakran egyetlen lényeges részletet felejtünk el.
olvass továbbNőként, férfiként, mindig várjuk azt, hogy a dolgok egyszer csak működjenek maguktól. Csakhogy gyakran egyetlen lényeges részletet felejtünk el.
olvass továbbNéha elgondolkozom azon, mit keresek még itt. Régen folyton világot akartam látni. Alig vártam, hogy elkezdhessem az egyetemet, hogy legalább egy félévet külföldön töltsek. Szerettem volna látni, mi vár rám. Mi vár rám, túl az ismerten.
olvass továbbAkit szeretünk, abban megbízunk. Nem tudok elképzelni bizalom nélkül egy párkapcsolatot. Mert csak úgy adhatom magam oda mindenestül a szeretett férfinak, hogy a bizalom nem kérdés, nem kiváltság, nem egy légbuborék, hanem egy szilárd alap, amely nélkül halott egy kapcsolat.
olvass továbbA sorsod, amit jelenleg élsz, a személyiséged kivetülése. Ez egészen addig így van, amíg nem untad meg a saját drámád főszereplőjét, aki te magad vagy. Egészen addig így van ez, amíg fel nem ismered, hogy a kellékek, a díszletek, a helyszínek és a szereplők mind-mind egy általad konstruált színmű részei a saját életedben.
olvass továbbA gondolatoknak hatalma van. A kimondott szónak már teremtő ereje, két ember viszonylatában. Napjainkban a fizikai agresszió egészségesebb elmében és szervezetben nem elfogadott. Az, hogy tettel ártok a másiknak, ezzel megakadályozva, hogy ő jól érezze magát, elfogadhatatlan társadalmunkban. De mit mondanak a szavakról?
olvass továbbNagyon sokszor éreztem már úgy, hogy azok az emberek, akik sokkal szenzitívebbek, mint az átlag, azok kilógnak a sorból.
olvass továbbÓóó, azok a csodálatos első randevúk, amikor órákon keresztül készülsz, fogalmad sincs, hogy mit vegyél fel, a pasi meg virágot hoz, és kinyitja neked a kocsiajtót. Aztán, amikor meg már benne vagytok a kapcsolatban, egészen máshogy lesz minden, durván megváltoznak a dolgok. Persze nem lehet általánosítani, de azért van a következő felsorolásban némi igazság. Nemde?
olvass továbbSzeretnék nem félve gondolni rád. Szeretném hinni, hogy a pillanat a miénk lehetne.
olvass továbbHol volt, hol nem volt. Az Óperenciás tengeren is túl, élt egy herceg. A herceg egy csodaszép palotában lakott. A palotának hatalmas nagy ablakai voltak, de sajnos egyiken sem tudott bejutni a ragyogóan fénylő napsugár, mert mindenhol a sötétség uralkodott, ahogy a herceg szívében is. Magányos volt, de egyben makacs is.
olvass továbbArra vágyom, hogy felismerj. Úgy ismerj fel, hogy a szavaim és a cselekedeteim mögött is látod azt, ami belőlem hozzád tartozik. Az a rész azonos bennünk, és ha végre felismernéd Önmagad, összekapcsolódhatnánk.
olvass továbbEz már a sokadik búcsúm lesz, tudod két éve újra és újra megteszem. Mindig azt hiszem, hogy ez az utolsó, aztán jön egy újabb. Elbúcsúztam tőled, amikor azt éreztem boldogtalan vagy mellettem, de itt tart a megszokás.
olvass továbbAz emberi létben az a legérdekesebb, hogyha egész ügyesen kevergetjük a szálakat magunk körül, akkor nincs szükségünk önismeretre. Figyelmünket lekötik a körülöttünk zajló ügyek, és pontosan elég számunkra, hogyha minimális szinten érinti meg a lelkünket. Felelősséget nem kell vállalnunk tetteinkért, mert mindig a környezet határozza meg saját nyomorunkat, olyan nem létezik, hogy a pokolra mi taszítottuk magunkat.
olvass továbbNéha félek behunyni a szemem, s nem a sötétség az, ami megriaszt. Emlékek, melyek még mindig képesek ellepni a gondolataimat, mintha csak itt játszódnának a jelenben. Olyan, mintha valaki kényszerítene, hogy üljek végig egy filmet, amit egyáltalán nem akarok. Nem tehetek ellene semmit. Ülnöm kell, figyelni.
olvass továbbAmikor az élet nem hordoz a tenyerén, bele tudunk süllyedni olyan helyzetekbe, amelyek nem szolgálják a fejlődésünket. Olyan érzések és olyan események történnek velünk, amikkel nem számoltunk.
olvass továbbA szerelemmel az a baj, hogy az embert teljesen elvakítja, olyannyira, hogy sokszor azokat a jeleket sem vesszük észre, melyek óriási piros fénnyel vakítanak a szemünkbe. Pedig néha kellene. Jó volna.
olvass továbbMa délután, miközben kerestem az orvosi rendelőt, eszembe sem jutott, hogy bármi más miatt rosszul érezhetném magam, mint a vizsgálatok eredményei. Tévedtem. Minden már azelőtt elkezdődött, hogy beléptem volna a szobába, s később az is elhalványult.
olvass továbbKeveset beszélünk a gyerekekről. El vagyunk foglalva, a fogyasszunk, szerezzünk, élvezzünk, túléljünk mottóinkkal. Eltávolodtunk egymástól, vagy még inkább, soha nem tudtunk közel kerülni. Ez az egész valami óriási hiányként lebeg az életünkben, és néha úgy látom, mint egy nagy szürke leplet, ami beterít minket. Távol tart egymástól.
olvass továbbAhogy az idővel együtt én is öregszem, néha úgy érzem, éppen hogy csak pislogtam, és egy újabb évet magam mögött hagytam. - Felgyorsult az idő - olyan sok ember szájából hallom ezt, olykor én is elgondolkodom azon, hogy valami kvantumfizikai, téridő bolydulásnak lettünk az áldozatai, de azt hiszem, mi emberek szeretünk keresni valamit, vagy valakit bűnbaknak, akire rányomhatjuk keserűségünk bélyegét, felmentve magunkat a részvétel alól.
olvass továbbMindenki azt mondja, ti olyanok vagytok, mint az ég és a föld. És tudod, néha elhiszem.
olvass továbbRohadt hideg van. Pedig kabátban ülök. Mondhatnám, hogy a magyar egészségügy, de inkább nem is gondolok ilyenre. Elég, hogy beszűrődik a beszélgetések foszlánya a sapkám alá. " És képzelje, ez a mocsok egészségügy. Hagytak volna meghalni, ha..."
olvass tovább