KERESD A NŐT / Lélekhangok


Szeretni akartunk

Sokszor gondolok rád. Ránk. És mindarra, ami lehetett volna közöttünk. Aztán felidézem a kételyeket, a miérteket és a tekintetedet. Amikor hozzám beszéltél, de gondolataid egy másik nő felé haladtak. Magabiztosabban, mint felém.

olvass tovább

Nem készítek listát a hibáidból

Talán az egész emberiség vagy jó része, talán csak sok emberl de az is lehet, hogy csak nők, a lényeg az, hogy nem egy kis csoportot alkotnak azok az emberek, akikbe sokkal jobban beleég a rossz, mint a jó. Én is erősítem a tábort, bár ez nem szolgál örömömre.

olvass tovább

Pontosan addig

Békeszerető ember vagyok, úgy érzem jól magam, ha minden a saját medrében folyik és nem nagyon vannak kilengések. Az érzelmi viharfelhőket kifejezetten nehezen viselem, inkább hétköznapian, állóvíz párti vagyok.

olvass tovább

Ne félj lépni, ha a szerelem már nem a régi

  • 2018. július 22.

Ami a kapcsolatokat illeti, reméljük a legjobbakat, de néha ez a legrosszabb gondolat, amivel magunkat áltatjuk. Sajnos, bármennyire szeretjük olykor a párunkat, előfordul, hogy a dolgok nem változnak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a szikra már rég elszállt, mégis kapaszkodunk valamibe.

olvass tovább

A barátságról

A barát olyan, mint egy jó házastárs, jóban és rosszban kitart mellettünk. Ő az, aki a második családunkat jelenti, azt a családot, amit nem készen kapunk, hanem mi válogatunk össze. A barátság alapja a szeretet.

olvass tovább

Félelmeink hálójában

Annyira tipikus. Ismerik azt az érzést, amikor a legnyilvánvalóbb helyzetekben váratlanul földbe gyökerezik a lábunk és úgy érezzük, képtelenek lennénk egy adott szituációban cselekedni, mert a félelem marokba fogja szívünket és hiába szorítjuk mellkasunkra a kezünket, próbálva fogást találni a nyilvánvaló fájdalmon, azon a torokszorító érzésen, ami minden határozott döntésünket egy vonással kettészeli?

olvass tovább

Hol van az érzés?

  • 2018. július 15.

Felébredsz, az órára pillantva látod, hajnal van még. Fel kellene kelned, de ehelyett csak arra gondolsz, hogy megint egy „még egy” nap. Nem tudod, hogy akarod-e, csak azt, hogy muszáj. A szemeid még lehunyva, de máris érzed, ahogyan dübörögni kezdenek a gondolatok a fejedben és az érzések a szívedben. Az érzések, melyek nyughatatlanul, újra és újra előtörnek.

olvass tovább

Szakítás: a lelkemben dúló vad viadal

Hallottak a Balin tartott kegyetlen kakasviadalokról? Most pont úgy érzem, hogy egy ilyen viadal dúl a lelkemben. Kegyetlen, brutális, és vannak, akik élvezik. El tudják képzelni, hogy milyen törést jelent az ember életében azt átélni, hogy akiben hittek, akivel együtt álmokat szőttek és éltek meg, az újra és újra fájdalmat okoz?

olvass tovább