Megkapom jótanácsként, hogy erősödjek meg, ne foglalkozzak vele, szarjam le
Annyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének.
olvass továbbAnnyit ostorozzuk magunkat olyan dolgokért is, amikről nem tehetünk vagy amik teljesen természetes dolgok lennének.
olvass továbbMegvan az az érzés, amikor nem létezik más, csak te, és a lecsupaszított gondolataid? Nem ér semmiféle extra impulzus, kívülről is látod saját magad. Csend honol, és végre minden képkockát, történést vissza és le tudsz pörgetni magadban.
olvass továbbAz öreg lelkek mindig egy szinttel mélyebben élnek meg mindent a világból. Sokkal szenzitívebbek és sokan vannak egyedül, talán pontosan amiatt, mert számukra a párválasztás nem egyszerű feladat. Nehezen érti őket a külvilág, még akkor is, ha látszólag sok ember veszi őket körül.
olvass továbbPár nappal ezelőtt költöztem – nincs messze a két lakás egymástól, a budai környék maradt, mégis annyira más az új lakás utcájában sétálni. Olyan más kávét inni a teraszon, levegőt venni a négy fal között, vagy csak olvasni az éppen aktuális könyvet. Ismerős érzés neked is?
olvass továbbHarmincnyolc éves voltam, amikor igazán elkezdett foglalkoztatni annak a vágya, hogy úgy szeressem magam, és úgy szeressenek, ahogyan vagyok. Ez akkor főleg a testemre vonatkozott. Fekete fehér fotókat kezdtem magamról készíteni.
olvass továbbElőfordult már veled, hogy történt valami rossz - baleset, betegség, kapcsolati válság, pénzügyi csőd stb – és egy mindentudó, „beavatott” ismerősöd közölte veled, hogy ezt te teremtetted magadnak? Hogy érezted magad ezek után? Jobb lett? Erőre kaptál? Vagy az amúgy sem könnyű helyzetedet még tetézte egy rakás alkalmatlanságérzés, bűntudat, szégyen és a félelem attól, hogyha valamit rosszul csinálsz akkor majd folyamatosan katasztrófákat fogsz „bevonzani”?
olvass továbbIsmeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól? Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön.
olvass továbbAkármilyen nehézség érjen minket lelki szinten, meg kell értenünk, hogy a gyógyuláshoz idő kell. Ez egy hosszú folyamat, amit teljesen feleslegesen próbálunk sürgetni instant megoldásokkal, végig kell mennünk az úton, ha tetszik, ha nem. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy egyre több olyan dologra leszünk figyelmesek, az idő elteltével, amelyek megmutatják, hogy már jó irányban vagyunk a felépülés felé.
olvass továbbLezárult egy korszak. Elengedjük egymás kezét, és ennek valamiért így kellett történnie, ezt mi is tudjuk. Sóhajtunk egyet, de elfogadjuk, hogy az élet már csak ilyen. De mi történik akkor, ha kérdéseink maradnak?
olvass továbbLegyünk őszinték: csalódni marha rossz érzés, talán az egyik legrosszabb…Amikor az ember valami szépet, jót, igazán magasrendűt, és szupergigamega klasszat vár, és szembe találja magát egy – legjobb esetben is – átlagossal.
olvass továbbBocsánatot kellene kérnem. Bocsánatot kellene kérnem magamtól. Hogy annyi éven át másoktól vártam mindent, amit magamnak kellett volna megadnom.
olvass továbbNagyon nehéz az embernek ránézni, főként rálátni saját magára. Kifelé tekintünk. Másokat figyelünk, mások velünk szemben tanúsított viselkedéséből leszűrve határozzuk meg adott reakcióinkat. És csodálkozunk, hogy mások fájdalmas viselkedését magunkba engedve a pillanat végül nekünk fáj. Felnőtt testbe zárt gyermekek vagyunk.
olvass továbbAnnak ellenére, hogy a pozitív gondolkodás és a motiváció hívei erre egyértelműen harsány igennel válaszolnának még mindig meglepően sok ember küzd az érdemtelenség érzésével. Ennek természetesen az az oka, hogy önmagunk alkalmatlanságának, leértékelésének sebe mélyen van bennünk és a pozitív megerősítések mondogatása ennek a szintnek a gyógyításához már nem elég.
olvass továbbLelkem mélyén hordom hegeimet és senkinek nem mutatom meg. Láthatatlan könnyek csordulnak arcomon a mosoly álarca mögött. Csodás napra virradunk, mégsem tölti meg a szívem nyugalommal.
olvass továbbTudod mi a legjobb érzés? Jelen lenni. Beledőlni a mostba. Lehajtani a teraszon a reggeli kávéd, úgy, hogy közben nem gondolsz arra, hogy milyen hibákat követtél el, amiket most már nem tudsz újrarajzolni vagy korrigálni. Behunyni a szemed és élvezni a napsütést, úgy, hogy nem aggódsz minden másodpercben a holnapon.
olvass továbbA tanácsom neked, ha lehetőséged nyílik megismerkedni még egyszer egy nagyszerű nővel, ragaszkodj hozzá, és soha ne engedd el. Talán szerencséd lesz, és a varázslat megtörténik megint, ahogy néha a filmekben szokott lenni.
olvass továbbHajlamosak vagyunk arra, hogy különböző ideákban éljünk. Arra is hajlamosak vagyunk, hogy mindent magunkra vonatkoztassunk. Minden történést, ami bár nem velünk történik azonosítunk önmagunkkal, valamilyen mértékben.
olvass továbbMire is vállalkozunk amikor gyógyulás útját választjuk? Hat évig jártam önismeretbe, elolvastam száz meg száz önfejlesztő könyvet, elmentem a hollisztikus gyógyítás irányaiba, az aktuális párjaimmal párterápiába..etc. Azt gondoltam és egyben reméltem, hogy a segítségkéréssel és ahogyan megkezdem a lelkem gyógyítását, közelebb kerülök magamhoz, a múltamhoz, ezáltal javítva a jelen életminőségem.
olvass továbbNehéz hetem volt. Érzelmileg nehéz. Mondhatnám, hogy nőként nehéz, mert egészen mély dolgokkal szembesülhetek. Ehhez a szembesüléshez azt hiszem, már leginkább az vezet, hogy rendbetettem a női részemet. Ez elengedhetetlen volt, hogy őszinte figyelemmel tudjak fordulni a férfiak felé.
olvass továbbGyerekként mindenki nárcisztikus, jelentette ki Dr. Máté Gábor. De miért olyan nehéz magunkat rávenni arra, hogy ráeszméljünk, a nárcisztikus is traumákkal küzdő személy és pont olyan, mint mi?
olvass tovább