2. KERESD A NŐT
  3. Lélekhangok

KERESD A NŐT / Lélekhangok


Ez az életetek?

Nem tudok hozzászokni. Egyszerűen megdöbbent az emberek valósága. Az, amiben élnek. Figyelem a történeteiket és nézem, ahogy sodródnak. Nem értem. Vagy is nagyon. Így még rosszabb. Azon gondolkodom éltem-e valaha is így. Hogy? Teljes káoszban és drámában. Pont olyanban, amelyet még a legfelkészültebb drámaíró sem tudna megírni. Rájövök, hogy nem. Valahogy mindig időben kiültem a nézőtérre és nem mentem le a legaljára. Persze játszottam én is, hibáztam, csaltam, bántottam, de valahogy volt bennem éberség a megálljra.

olvass tovább

A tisztességtelenség nem menő

Aki kifelé csal, az befelé is. Néha úgy érzem, hogy igazán azok tudják tisztán megmutatni az élet sötét oldalát, akik élesen látják, élik a fényeset is. Ez ad valamiféle tisztánlátást, nem az éles különbségek miatt, hanem a bátorság miatt.

olvass tovább

Szeresd magad jobban

A legáltalánosabb problémánk a kapcsolatainkban, hogy azt gondoljuk, hogy valaki nem szeret minket eléggé. Képesek vagyunk magunkat teljesen elzárni a külvilágtól abban a hitben, hogy konfliktusunk oldalán a másik ember felelős a boldogtalanságunkért.

olvass tovább

Csalódás voltál

Minden ismerkedés olyan izgalmas és vibráló, az ember kicsit megkergül és elveszti a totális realitásérzékét. Minden gondolatot lefoglal a kiszemeltünk és az agyunk sorban filmeket pörget, melyeket vágyaink írnak.

olvass tovább

Ha valakit szeretsz, nem ragaszkodsz ideálokhoz

Sokszor vitatott téma, hogy ki hogy képzeli el az álom pasit, a nagy Ő-t, milyen a férfiideálja. Ilyenkor persze megkezdődik a külső- és belső tulajdonságokat egyaránt tartalmazó felsorolás: legyen jó a humora, legyen kedves, figyelmes, őszinte és intelligens. Külsejét tekintve legyen magas, sportos testalkatú és sokszor még egy ideális szem és hajszín is párosul ehhez.

olvass tovább

Még nem szeretlek, de tudnálak

Még mindig hezitálok, hogy kinyújtsam-e a kezem, hogy az ujjaimmal megérintsem az arcodat. Még mindig elkapom a tekintetem, ha úgy érzem, hogy túl mélyre merülnél a lelkemben. Mert még nem szeretlek, de tudom, hogy nagyon is tudnálak.

olvass tovább

Nem féltem ugrani és most szárnyalok

Pár hónapja még egy stégen ültem, néztem a távolba és rengeteg minden kavargott a fejemben. Az egykori nyugalmamat, ami a lelkemben volt akkor, felváltotta a csönd, és a félelem. Mert igen, féltem. Rettegtem. Minden kilátástalannak tűnt. Próbáltam megtalálni a választ, hogy az élet miért tesz próbára megint.

olvass tovább

Tanuljunk meg nemet mondani!

A mai felgyorsult világban egyre több dolgunk akad, egész életvitelünk nyüzsgő és felgyorsult, amivel nincs is semmi baj. Szeretek nyüzsögni, élni az életet a lehető legteljesebben. Azonban ha már feltöltekezni sincs időnk, önmagunkra nem tudunk időt szánni, hogy űzzük vagy megtaláljuk azt a tevékenységet, ami visszatölt bennünket, könnyen túlhajszolhatjuk magunkat, aminek lelki és egészségügyi következményei is lehetnek.

olvass tovább