KERESD A NŐT / Szívvonal


Mindig a nő választ!

Bevonzod őt, vagy beengeded? Mi a különbség? Olyan könnyen kijelented, hogy mindig csak a rosszfiút, a házast, a habituális megcsalót, az agresszort hívod be az életedbe. Emberi kapcsolatok jönnek-mennek, végig trappolnak lelkünk előszobáján, kicsit ott maradnak, megpróbálnak beljebb férkőzni, még a cipőjüket sem rúgják le, sáros lábbal portyáznak a szívünkön.

olvass tovább

Jó kommunikáció egyenlő jó szex?

Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, ezek egyre magasabbak lesznek, melynek eredménye a teljes elzárkózás. És érzelmi falaink megölik a vágyat.

olvass tovább

Ha te nem lennél

Ha te nem lennél, én valamiféle Kis hercegnek képzelném magam, saját tűzhányóval, rózsával és megszelídíteni való lényekkel. Ha te nem lennél, én kiterjeszteném a nehéz napokat, amikor a hajam is rosszul áll, és jó sokat időznék ott. Néha lemásznék a bolygómról a földre. Részt vennék a mindennapi élet játékban, látnám magam ahogy élem, messziről figyelném, jól csinálom -e, mintha valami útmutatóból dolgoznék. De alig várnám, hogy hazamehessek a saját bolygómra.

olvass tovább

Miről ismerhető fel a kényszeres hazudozó?

Miért vagyunk néha elhallgatók és elferdítők? Egyetlen mondattal össze lehet foglalni: az igazság nem tesz jót. Úgy kezeljük az igazságot, mintha fölöslegesen felírt gyógyszer lenne, ezért be sem adjuk a másiknak, akit szeretünk. Az igazság-dózis csak fölösleges adalékanyag volna, csak rosszat tesz, mérgez, vitát szít, bonyodalmakat okoz, magyarázatot vár, és eltávolít egymástól.

olvass tovább

A szerelem, amiért megéri

Az érett szerelem az egyetlen, amiért megéri. Ez nem valami olyasmi, ahová csak meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, és közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezem.

olvass tovább

A közöny a nő halálcsókja

Ha a nő szeret, akkor beszél hozzád. Akkor tombol, kiabál, hisztizik, sír, elpanaszol, kérdőre von, magyarázatot vár, és gondolkodás nélkül, az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, gyűlölet-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet.

olvass tovább