Újra és újra ugyanaz a sztori

Seggfejnek lenni elkerülhető. Találkozni velük elkerülhetetlen. Bevonzani őket pedig… miért is történik meg? Miért van az, hogy újra és újra olyan ember ölelésében találod magad, aki profi abban, hogy teljesen kicsináljon érzelmileg?

olvass tovább

Nem hazugság, csak mást jelent

Kicsit olyan ez, mint mikor hajmosásnál a víz alá merülünk és nem halljuk, ha beszélnek hozzánk. Majd kibukunk és már értjük tisztán. Legalábbis a kimondott szavakat, a hátukra pakolt jelentést nem feltétlen. Hihetnénk akkor, ott, a víz alatt, hogy megsüketültünk. Hihetnénk azt, miután behunyjuk a szemünk, hogy sose látunk újra tisztán. De nem tesszük. Akkor miért van az, hogy az érzésekkel már máshogy bánunk?

olvass tovább

Így hazudjuk az érzéseket

Nem, a cuccaid ne hagyd itt, nem, nincs senkim, csak nincs elég hely. Számodra a szívemben. Ne haragudj drágám, de meg kell osztanom kétségbeesett lányokkal, akik hajnalban hívogatnak, mert csak egyetlen biztos hálótársuk van, a magány.

olvass tovább

Megtanultam változtatni

Az ember rengeteget képes fejlődni akár pár hónap alatt is. Ha kezdeni akar valamit a lehetőségekkel, amit kapott. Ha nem a rosszat látja meg abban, amit a gép dobott, hanem hajlandó változtatni.

olvass tovább

Ha sosem maradnak

Volt már olyan, hogy azt érezted, hogy csak egy olyan megálló vagy a másik életében, ahol tévedésből szállt le, vagy azért hogy megpihenjen mielőtt továbbsiet? Hogy te vagy az, aki a másik hátát simítva hallgatja őt, te vagy az, akinek megszorítja a kezét és köszönömöt rebeg, miután kicsavarta a lelkét. Aztán az órájára néz, puha csókot nyom a homlokodra, majd közli, hogy menni kell.

olvass tovább

Lecke voltál, nem hiba

Még évekkel később is képes voltál bántani. Csak most az volt a különbség, hogy nem a kimondott, hanem a ki nem mondott szavaid csapódtak erősen a védelmi rendszeremnek, ami már akkor küldte a riasztást, amikor megpillantottalak.

olvass tovább