Szilágyi Edina

Az írás számomra nem több, és nem kevesebb, mint lételem. Kifejteni a gondolataimat, szavakba önteni az érzéseimet, feloldozás. Hosszú út volt megtalálni a stílusomat, de végül ráébredtem, hogy az a legjobb, ha azt valósítom meg az írásaimban, ami én magam vagyok: kesze-kusza gondolatörvény, elsősorban az emberi lelket leginkább foglalkoztató témákban. A Stylemagazinnál 2015-ben már jelentek meg írásaim, a jövőben heti rendszerességgel lesznek olvashatóak a szavakba zárt gondolataim.





Megbíztam benned, de te hazudtál

Akit szeretünk, abban megbízunk. Nem tudok elképzelni bizalom nélkül egy párkapcsolatot. Mert csak úgy adhatom magam oda mindenestül a szeretett férfinak, hogy a bizalom nem kérdés, nem kiváltság, nem egy légbuborék, hanem egy szilárd alap, amely nélkül halott egy kapcsolat.

olvass tovább

Értelmesen élni az életet

Az értelmes élet mindenkinek mást jelent. Van, akinek erről a tervek, időbeosztások, a kikapcsolódás és a munka egyensúlya jut az eszébe. Vagy a jó döntések, a pörgős és felvillanyozó napok átélése. Nos, nálam talán egy kicsit mást jelent értelmesen élni az életet.

olvass tovább

Napok, amelyeken a pihenést megzavarták a gondolatok

A legnyomasztóbb érzés mindig akkor költözik belém, amikor a világ lecsendesedik körülöttem. Ilyenkor semmi nem tereli el a gondolatokat a fájdalomról, a gondokról. Amikor lenne időm a pihenésre, de az elmém nem tud koncentrálni a kikapcsolódásra, zaklatottá válok, s az érzés minden sejtemet átjárja.

olvass tovább

Az igazi ajándék

Nem kell, hogy teli pénztárcával elcammogj a plázába. Nem kérek méregdrága göncöket, sem márkás parfümöt, csak valami igazán szívből jövőt. Ne használd a hitelkártyád, nincs szükségem a legújabb kütyüre, csak gondolj ki valami frappánsat, valami olyat, amiről tudom, hogy nem egy kelekótya gondolat szülöttje.

olvass tovább

A paplan alatt még élek

A szívem nem lapul. Hevesen lüktet, ki akar törni, hogy ne törje meg. S csak néz rám, rideg tekintete elemészti mindazt, ami fontos volt, s kellett. A karom nem engedelmeskedik. Mert ölelném magamhoz, s térdre hullanék előtte. De mit érnék vele? Csak földbe tipornám a büszkeségemet.

olvass tovább

Minden ember csoda

Belenézek a tükörbe, és egy megfakult arc bámul rám. Ismerem ezt az arcot, már láttam őt. És csak nézek bele a tükörbe, átvizslatom ezt az arcot. Kiolvasható belőle a gyötrelem, az átélt vívódások, a kínzó gondok.

olvass tovább

Érzelmek börtönében

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik az élet különösen fájdalmas történésein viszonylag rövid időn belül túl tudnak lépni. Ezt nem úgy értem, hogy abszolút érzéketlenek lennének a lélekkaristoló eseményeket illetően, hanem egész egyszerűen gyorsabban dolgozzák fel mindazt, ami engem hosszú ideig száműz az érzelmek börtönébe.

olvass tovább

Szívkarambol

Kevés dolog fáj annyira, mint csalódni a szerelemben. A legkegyetlenebb érzés, amikor attól kapunk tőrt a szívünkbe, akiben megbíztunk, akiben hittünk, akivel szinte egyek voltunk, aki számára minden tettünk és érzésünk nyitott könyv volt.

olvass tovább