Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.





Hogyan szeress valakit, aki nem szereti önmagát?

Miért olyan nehéz olyan embert szeretni, aki nem szereti önmagát? Egy önleértékelő ember azt gondolja, szeretni csak „kifelé” lehet, a szeretet csupán másokra vetülő érzés, és soha nem lehet egyszemélyes. Az önmagukkal rossz viszonyban lévő emberek nem értik, mit szeressenek önmagukon, közben pedig figyelemre, elfogadásra, dicséretre, és szeretetre szomjaznak.

olvass tovább

Az újrakezdést nehezíti, ha valaki folyton visszanéz

Az exeket elfelejtik, ugye? Vagy húzzuk, vonszoljuk szuszogva, fújtatva a szellemét az új kapcsolat szép, frissen festett falai közé? Bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban.

olvass tovább

Amire már nem vagyok hajlandó, és sokkal boldogabb vagyok tőle

Már nem vagyok hajlandó megérteni az emberek viselkedését. Már nem analizálom ki mit mondott, mit gondolhatott közben, és miért. Már nem keresek indokot a köddé válásra, erre a ma időkben divattá vált, némán beszédes kommunikációs formára, a kikapcsolt telefonra, a lebeszélt és soha sorra nem kerülő találkozásokra, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakra, melyek azonban gyorsabban pukkannak el és vesznek semmibe, mint egy szappanbuborék.

olvass tovább

Nekünk dolgunk van egymással

Útjaink mióta keresztezik már egymást? Hányadik alkalommal állok már a keresztútnál, azt remélve, most végre arra az útra lépek, ahol soha többé nem találkozom veled? A sorsunk úgy tűnik, élvezi, hogy csapnivalóan rossz ripacsokat csinál belőlünk. Szántszándékkal játszunk botrányosan tehetségtelenül a való élet színpadán, előre elrendelt sorsú tragikus hősök vagyunk, kiknek az élete eredendően boldogtalan.

olvass tovább

Mit ér a szex érzelmek nélkül?

Szenvedéllyel, „hegyes fogakkal” marjuk egymás ajkát, és a kezdeti vonzalom módosult tudatállapotában képtelenek vagyunk szavakba önteni, amit érzünk. Intenzív testi vágy, vagy mindent elsöprő szerelem? Az szexuális vágy könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít, nem vagyunk beszámíthatók, ne is várja el senki, mert józan ítélőképességünket kint hagytuk a küszöbön kívül.

olvass tovább