2. Király Eszter írásai
Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.




Így teszi tönkre a párkapcsolatokat az alacsony önbecsülés

Az önbecsülés belső stabilitás, csendes, nyugodt magabiztosság, és a megingathatatlan tudat, hogy erősségeimet, gyengeségeimet tárgyilagosan látom, ki tudok állni az érdekeimért, képes vagyok nemet mondani, és elsétálok onnan, ahol már semmi keresnivalóm. Az önbecsülésem a gerinc, a tartás, ami ha nincs, összeomlok, és lehet rajtam bármilyen drága dizájner hacuka, csak szomorú, alaktalan madárijesztő leszek benne.

olvass tovább

Te szeretsz, vagy birtokolsz?

Ha szeretsz, úgy bánj velem, mintha vizet tartanál a tenyeredben. Veled maradok, mert nem szorítasz agyon, nem fojtogatsz, hanem női egyéniségemnek szabad folyást engedsz. Abba az irányba haladok, amerre én akarok, de mindvégig veled, melletted maradva. Csak tarts és gyönyörködj, örülj a szerelem váratlan ajándékának.

olvass tovább

Nem kell a gyémánt?

Elfáradt a kapcsolat, szoktuk mondani. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, idővel, energiával töltötték fel. Leülnénk egy kockakőre és mutatnánk, időt kérünk, tagjainkban halálos fáradtság, és gyötrő, betokosodott unalom, már nem viseljük el a másik jelenlétét. Ki eddig a napfényt jelentette, most nyugtalanító, idegesítő módon eltakarja a kilátást, már nem látjuk tőle a szép, közös jövő képkockáit.

olvass tovább

Mi az, amit elvárhatok a társamtól egy kapcsolatban?

Az emberi kapcsolatok nem épülhetnek kínos megfelelési kényszerre, és sorozatos elvárásokra. A párkapcsolati adok-kapok egyensúlyának megtalálása szinte művészet, egy elsajátítandó, és követendő viselkedésminta, melyet állandó, pozitív értelemben vett alázattal, és gondos odafigyeléssel kell ápolnunk, vigyáznunk, szinten tartanunk. Akiknek sikerül, azok tehetségesen megtanulták, és tehetségesen alkalmazzák az egyensúly megteremtésének titkos receptjét, mégis néha fájdalmas, és zavarba ejtő szembesülni a ténnyel, hogy egyikünk mindig jobban szeret.

olvass tovább

Veszélyes férfit szeretni - A rosszfiúság lélektana

Miért a horror? Miért az extrém sport? Miért a hullámvasút, és miért nem idegnyugtató sétahajókázás csöndes vizeken? Miért a rosszfiú? Miért nem a cseppet sem harsány, decens modorú, tiszta körmű, tisztelettudó, disznó vicceket tudatosan kerülő, soha nem elkéső, apró ajándékokkal évek óta kedveskedő jófiú a szomszéd íróasztalnál?

olvass tovább

A szex még működik, de már nem beszélgetünk

Ha szeretjük egymást, beszélgetünk. Akkor megosztjuk negatív érzelmeinket, sírunk, panaszkodunk, kérdőre vonunk, magyarázatot várunk, és gondolkodás nélkül a másik arcába zúdítjuk sérelmeinket. Nem burkolózunk némaságba, nem hagyjuk, hogy az értetlenség, csendes, kommunikációmentes, különálló, közöny-szigetekre sodorja az egykori szép szerelmet. Ha szeretjük egymást, akkor nem csak fizikailag vagyunk jelen, és nem csak futó, érzelemmentes, lélektelen együttlétekre futja.

olvass tovább

Egy magas érzelmi intelligenciájú férfi

Nem ilyen férfira vágyunk mindannyian? Aki empatikus, érzékeny, képes felismerni, és szavakba önteni az érzéseit? Aki tenyerén hordoz, de mégsem kívánságainkat leső férfiatlan papucs? Aki szelíd, de mégis férfias ereje, tartása van, egy védelmező bástya, egy körbe ölelő diófa, akivel egybenöveszt az idő, ha valóban szerencsések vagyunk, ahogyan Nemes Nagy Ágnes írja Diófa című versében.

olvass tovább

A lovagias férfiak tényleg kihaltak?

Néha úgy érzed, manapság nagyítóval kell keresgélni a tiszta, hiteles, jellemes és feddhetetlen emberi vonásokat? Ha felsejlik a halvány remény, hogy mégsem múlt el a világ dicsősége, és léteznek igaz úriemberek, e ritka, különös jelenséget még mindig fenntartással fogadod? Hol vannak a mai férfiak?

olvass tovább