Kövess minket Facebookon.
Dibáczi Dóra
Bár, nem tartoztam soha azon egyedülálló Nők táborába, akik görcsösen akartak párt keresni, sőt, a 10 éves kapcsolatom meggyászolása után kifejezetten élveztem az „egyedül” töltött pillanatokat. – Persze, az „egyedül” szó, az anyaként mindig csak egy feltételes mód.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
“A kor az csak egy szám. “ - szokták mondani. Manapság már rendkívül színes a társadalmunk, és igen eltérő a korosztályokon belüli gondolkodás is. Nincsenek beskatulyázott - életkorból adódó társadalmi elvárások. Ha csak egy szórakozóhely vendégeinek életkorát vezetném fel egy számegyenesen, már az is rendkívül jól tükrözné, mennyire színes a skála.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Boldogság. Egy szó, mégis megannyi gondolat. Sosem lehet egzakt módon, megfogható szavakkal leírni, mit is jelent. Más tesz boldoggá engem, és más tesz boldoggá téged is. De vajon, ha a boldogságot megszemélyesítenénk, ki lenne az, aki ezt jelentené a számunkra?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Vannak azok a pillanatok, események, melyek ösztönösen is arra késztetik az embert, hogy picit megálljon, és számot vessen az elmúlt időszakról. Két és fél év.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
„ Az ellentétek vonzzák egymást”- hallottuk már oly sokszor. De vajon a vonzáson túl, a való életben tényleg össze egyeztethető két különböző személyiségű ember élete? Elég lehet a szerelem ahhoz, hogy működjön a kapcsolat a mindennapokban annak ellenére is, hogy tulajdonképpen szinte semmiben sem hasonlít a két fél egymásra?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
„Kérlek, ne akard annyira görcsösen!” – talán ez lenne a legfőbb mondat, amit elmondanék magamnak, ha visszamehetnék az időbe, hogy figyelmeztessem a „tudatlan én”- t.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Ugye, nektek is megvan az az érzés, amikor egyszer csak tele lesz a hócipőtök, és képtelenek vagytok tovább tolerálni valakinek a viselkedését? Arra a fajta „ Na most már elég!” pillanatra gondolok, amikor hosszú ideje próbálsz önuralmat parancsolni, és csak mormolod magadban a lelki békéd mantráit, esetleg még mosolyogni is próbálsz, de valahogy a túl oldalon az érzelmi intelligencia és az empátia hiányából fakadóan nem érzik, hogy penge élen táncolnak.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Felnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem kell nagy dolgokra gondolni, hisz egy apró, kedves gesztus is nagyon sokat jelenthet valakinek. Olyan sokszor rohanunk. Annyiszor vagyunk túlterheltek, figyelmetlenek, stresszesek, mèg a közvetlen környezetünkkel is.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
„ Hepe után mindig hupa következik és hupa után mindig hepe jön. És még soha nem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe, vagy hupa után hupa következett volna.”
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Sokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem fog megváltozni. Ez talán az egyik legfontosabb mondat, amivel kezdeném is, így a legelején. Mondjuk, ezzel valószínűleg nem mondok nagy újdonságot.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem személy szerint a 2022 – es év nem volt a legfelemelőbb, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem szoktam panaszkodni, sőt, igazából a negatívumokat is úgy élem meg, hogy ha máskor nem, a távoli jövőben biztos, hogy célja volt az éppeni nehéz döntéseknek, pillanatoknak. Nem vagyok híve az Új évi fogadalmaknak sem, inkább a „szűrjük le az előző év tanulságait, és azt, hogy mit akart tanítani” – tábort erősítem.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Ők azok, akik veled vannak akkor is, amikor úgy érzed, teljesen egyedül maradtál. Ők azok, akik bár nincsenek velünk fizikai jelenlétben, de egy – egy elágazásnál az életünk útvesztőiben, biztosan feltesszük magunkban a kérdést: Vajon Ő mit mondana? Merre indulna? Hogyan döntene?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Mindannyian találkoztunk már olyan megpróbáltatásokkal az életünk során, amiket borzasztó nehezen vészeltünk át. Amelyek felforgatták akár az egész életünket, és amik hosszú órákat vettek el az életünkből azzal, hogy agyaltunk és stresszeltünk rajtuk.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Annyi mindent átéltél már. Egészen gyerekkortól kezdve számtalan nehéz és fejtörést okozó helyzetekkel találkoztál, amelyekben nem mindig sikerült meghoznod a megfelelő döntést. De még az is lehet, hogy hiába is döntöttél helyesen, a körülmények végül mégsem neked kedveztek.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Életem során számtalanszor szembe jött már velem az a mondat, hogy: „Az embernek élete során csak egy Igaz szerelme van!” .Szerintem viszont ez baromság!
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Bár az egyedülálló anyaként töltött évek alatt sok mindent megtanultam, megfogadtam, és bölcsebb lettem, ha döntésekről van szó, de vannak azok a helyzetek, amire az ember nem tud felkészülni. Az életünk során sok olyan szerep van, amiben kipróbáljuk magunkat: Nő, feleség, barát, társ, anya. Egyik szerep sem könnyű, de mindegyikben van valami csodálatos.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Az elmúlt hónapok nagy része arról szólt számomra, hogy gyógyítottam valakit, ott legbelül, magamban. Valakit, akiről - bár túl vagyok már a harmincadik életévemen, - csak nemrég szereztem tudomást. Ő az a gyermek, aki bennünk él. Benned is ott él a sajátod, és bennem is az enyém.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Tanulmányok tömkelege boncolgatja a kötődési típusokat, kialakulásának okait, következményeit. De vajon hogyan befolyásolja az emberi kapcsolatainkat, szerelmi életünket, a mindennapi tevékenységeinket az, ha bizonytalanul kötődő emberek vagyunk? Vajon képes –e az ember meggyógyítani magát, és felülírni a gyermekkorból hozott sérüléseket?
olvass tovább
