Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!





Amikor betelik a pohár! - Menj Te a francba!

Ugye, nektek is megvan az az érzés, amikor egyszer csak tele lesz a hócipőtök, és képtelenek vagytok tovább tolerálni valakinek a viselkedését? Arra a fajta „ Na most már elég!” pillanatra gondolok, amikor hosszú ideje próbálsz önuralmat parancsolni, és csak mormolod magadban a lelki békéd mantráit, esetleg még mosolyogni is próbálsz, de valahogy a túl oldalon az érzelmi intelligencia és az empátia hiányából fakadóan nem érzik, hogy penge élen táncolnak.

olvass tovább

Nő, dolgozó nő, anya, társ, háziasszony, barát, szerető. - Hogyan álljak helyt mindenhol?

Felnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?

olvass tovább

Gyógyítsd meg magad a múltból!

Sokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.

olvass tovább

Kedves 2023! Remélem, hogy ..

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem személy szerint a 2022 – es év nem volt a legfelemelőbb, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem szoktam panaszkodni, sőt, igazából a negatívumokat is úgy élem meg, hogy ha máskor nem, a távoli jövőben biztos, hogy célja volt az éppeni nehéz döntéseknek, pillanatoknak. Nem vagyok híve az Új évi fogadalmaknak sem, inkább a „szűrjük le az előző év tanulságait, és azt, hogy mit akart tanítani” – tábort erősítem.

olvass tovább

Akik a lelkünkben élnek tovább..

Ők azok, akik veled vannak akkor is, amikor úgy érzed, teljesen egyedül maradtál. Ők azok, akik bár nincsenek velünk fizikai jelenlétben, de egy – egy elágazásnál az életünk útvesztőiben, biztosan feltesszük magunkban a kérdést: Vajon Ő mit mondana? Merre indulna? Hogyan döntene?

olvass tovább