Annyi szarsággal foglalkozunk...
Idegeskedünk, szorongunk, bánkódunk olyan dolgokon és dolgokért, amiknek az égvilágon semmi jelentőségük ahhoz az aprócska tényhez képest, hogy az időnk véges.
olvass tovább
Miért nem beszélnek az áldozatok?
Először is azért, mert egyszerűen nem tudnak. Mert túl fájdalmas. Másodszor pedig azért, mert félnek. És teljes joggal.
olvass tovább
A kalitkában született madarak azt hiszik, hogy a repülés betegség
Hiszünk-e abban, hogy a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, mert sok minden rajtunk, a mi választásainkon múlik? Vagy úgy véljük, hogy a körülményeknek, a környezetünknek, a múltunknak, a felmenőinktől hozott mintáknak kiszolgáltatottan, óhatatlanul be kell járnunk egy utat? Képesek vagyunk-e hosszú távon is kitartani a döntéseink mellett, akár külső elvárások ellenében, ha azok más irányba sodornának, mint amerre menni szeretnénk? Van-e elegendő autonómiánk? És, ha most még nincs, mit tehetünk azért, hogy megnövekedjen a belső (s vele együtt a külső) szabadságunk?
olvass tovább
Lehetek valaha elég jó? - Tényleg nárcisztikus az anyám?
Minden anya szereti a gyermekét, minden anya a legjobbat akarja szíve legdrágább kincsének. Legalábbis elviekben így mennek a dolgok. Aztán a kevésbé szerencséseket egyszer csak arcul csapja a valóság. Merthogy nem minden szülő alkalmas a szerepére és saját sebzettségük okán, bizony rengeteg fájdalmat tudnak okozni az állítólagosan imádott csemetéiknek.
olvass tovább
Tíz ember közül 7 elégedetlen az életével
Ráadásul a kutatási eredmények alapján tíz ember közül hét elégedetlen akkor is, ha a dolgai úgy alakultak, ahogy azt előzetesen szerette volna. Hogyan lehetséges ez? A képlet egyszerű: a legtöbb embernél a szabadon meghozott, jó döntése nyomán is viszonylag hamar megnő a veszteségtudat. Mert hiába veszi feleségül Dezső a számára tökéletes nőt, hát mégiscsak le kell mondania cserébe a másik három és fél milliárdnyi nőről - az meg azért, lássuk be, mégsem csekélység.
olvass tovább
Félénk, szégyenlős! Introvertált?
Mint valami velem született kórság, úgy kísérte végig egész eddigi életemet a szégyenlősség bélyege. Hallgathattam a : jajj, ez a kislány milyen szégyenlős, a nem mer szólni kettőt sem, mert túl félénk! sopánkodásokat. Vagy a későbbiek során az: olyan beképzelt , hogy nem akar hozzánk szólni! ostoba (utólag már annak látom) mondatokat.
olvass tovább
A fájdalom elkerülése fájdalmasabb, mint maga a fájdalom
"Anya csak egy van - Az anyák mindennél jobban szeretik a gyereküket - Anya és lánya egymás legjobb barátnői" - stb. stb. Így hangzanak azok a jól ismert mondatok, amik nemzedékről-nemzedékre közvetítenek olyan kőbe vésettnek hitt igazságokat, melyek akár egy életre is megnyomoríthatják azoknak a gyerekeknek a lelkét, akik bizony nem tapasztalták meg, vagy nem épp úgy tapasztalták meg azt az anyai szeretetet, ahogy mások hangoztatták nekik.
olvass tovább
Itt már mindenki tökéletes? Vagy csak jól hazudik?
Abban a hitben éltem egészen tegnapig, hogy a Facebooknál rosszabb már nem jöhet. Egészen jól hozzászoktam , hogy mindenkinek tökéletes élete van, jól néznek ki, edzettek, házasodnak, mosolyognak, boldogok. Mióta nem néztem rá egyetlen ismerősöm adatlapjára sem, azóta hál' isten a hírfolyamomban nem is jelenik meg senki. Köszönet érte, a jótékony algoritmusnak, ami csak azt tolja az arcomba, ami engem érdekelhet - bár hozzáteszem, néha jó volna másféle nézőpontot is látni a sajátomon kívül. Sikeresen kizártam hát magam, ebből a fene nagy tökéletesség cunamiból - gondoltam én.
olvass tovább
Csak tőletek mentsen meg az Isten! - Avagy az 5 legrosszabb embertípus, akiket jobb minél messzebbre elkerülni
Akárhonnan is nézem a dolgot, mind közül a legrosszabb a ...
olvass tovább
Álmodtam egy világot magamnak - Kultúrember öt dologról nem beszél
Kultúrember öt dologról nem beszél, legalábbis a barátain kívül másokkal biztosan nem. Ezek: a származás, a vallás, a politikai hovatartozás, a magánélet és a pénztárca - mondta Náray Tamás a Magyar Narancsnak adott interjújában, majd hozzátette: nálunk sajnos csak ezek a témák vannak napirenden. És ahhoz, hogy megállapíthassuk, mennyire igaz is az állítása, elég csak körülnéznünk kicsit a közösségi oldalakon.
olvass tovább
Csak hinned kell benne és sikerülni fog! Vagy nem...
Lépten-nyomon azt hallani manapság, hogy csak képzeljük el amit el akarunk érni és ha eléggé tudunk benne hinni, akkor sikerülni is fog. De ha a nagy változásokhoz valóban elég a puszta hit is, akkor miért szokunk vissza annyian - minden esküdözés ellenére is - a dohányzásra, miért kúsznak vissza a nehezen leadott kilók és miért ücsörgünk ezredszer is ugyanabban a katyvaszban, amiről tudván tudjuk, hogy ezúttal sem válik majd előnyünkre? A válasz egyszerű. A hit szükséges, de nem elégséges feltétele a sikernek.
olvass tovább
7 lépés a lehető legjobb élethez
Van valami, ami jó eséllyel mindannyiunkban közös: boldogok akarunk lenni. Hogy kit - mi tenne boldoggá, az már egyénenként igencsak eltérő lehet, de végsősoron a többségünk szeretné elérni a kitűzött céljait, megvalósítani mindazokat a dolgokat, amikről azt feltételezzük, elvezethetnek bennünket a megelégedettség állapotához.
olvass tovább
Hitek és tévhitek - Az érzékeny emberek mindenen bőgnek!?
Szükségünk van a címkékre, hogy könnyedén bekategorizálhassuk egymást. Mert mivé is lenne a világ, ha nemes egyszerűséggel csak annyit mondanánk: emberek vannak, akik mind különböznek ugyan, de épp ez a jó bennük? - nem, ez nyilván túl közhelyes lenne, én meg megint álomvilágban lépkedek.
olvass tovább
Értéknek számít-e még napjainkban is a hűség?
Ha szántszándékkal bele akarunk nyúlni a darázsfészek közepébe, akkor keresve sem találhatnánk jobb vitatémát a párkapcsolati hűség-hűtlenség kérdésénél. Erről ugyanis, mindenkinek megvan a maga igencsak sarkos, olykor már bebetonozottnak tűnő magánvéleménye.
olvass tovább
A győztesek 30 törvénye
Ki ne akarna sikeres, boldog életet élni? Elérni az álmait, megélni a vágyait, egy szép napon azt mondani: mindent valóra váltottam, amit csak elterveztem. Vannak, akiknek minden sikerül, mások meg úgy tűnik, mind messzebb kerülnek a céljaiktól - ha vannak még olyanjaik egyáltalán. De mi a különbség közöttük? Miért van az, hogy az egyiknek látszólag, csak megszületnie volt nehéz, a másikat meg az a bizonyos ág is húzza?
olvass tovább
Maradok magamnak
Ma egyre csak ez a gondolat járt a fejemben. Na persze nem abban a nárcisztikus formában, hogy azt hiszem, körülöttem forog a világ.
olvass tovább
Volt idő, mikor még nem tudtam
Volt idő, mikor még nem tudtam, hogy amit rólam mondanak, az nem lehet mind igaz rám, hogy vannak, akik azért bántanak, mert őket is bántották és mindezt így kompenzálják.
olvass tovább
Érezted már úgy, hogy magányos vagy, úgyis, hogy emberek vesznek körül?
Hogy valami eredendően van elromolva benned, hogy mindenki másban megvan az a valami, csak benned nincs? Feltetted már a kérdést: mi a gond velem?
olvass tovább
Soha ne szégyenkezz az érzéseid miatt
Bár társadalmunk mindinkább arrafelé igyekszik tolni bennünket, hogy az érzéseinkről tudomást se vegyünk (maximum a pozitívról), érdemesebb e tekintetben búcsút inteni az elfogadott normáknak és jó mélyre ásni az érzelmeink világában. Persze csak akkor tegyünk így, ha jobb párkapcsolatra, családi kötelékekre, összességében minőségibb emberi interakciókra vágyunk. És hát, miért ne vágynánk?
olvass tovább
A legnehezebb dolog ma, embernek maradni
A legnehezebb dolog ma (szerintem), embernek maradni minden körülmény között. Úgy, hogy közben folyamatosan zúdul ránk a rosszindulat, az irigység, az elfojtott frusztrációk egész sorozata.
olvass tovább