'Talán egy női hang jobban át tudja adni az üzenetünket’ – interjú a Belauval

Egy Fonogram-díjas budapesti downtempo, electronica, trip-hop, chillwave duóról van szó, melynek két tagja Kedves Péter és Buzás Krisztián. Nem csak nálunk itthon, de külföldön is már elég szép nevet szereztek maguknak. Van bennük valami jól eső elvontság, tisztaság, s egy koktéllal a kezemben a tengerparton hallgatnám őket a legszívesebben. A dalaiktól úgy érzed, hogy nincsen semmi baj, hogy nem történhet semmi baj, és ez az érzés a most megjelenő júniusi albumuknál sincs másképp. Meginterjúvoltuk a Belau-s fiúkat.

olvass tovább

'Még mindig egy traumával küzdő személy vagyok.' - interjú Carolina Setterwall-lal

1978-ban született Svédországban; kommunikációs szakember és írónő. A „Reméljük a legjobbakat” című könyvével debütált 2018-ban, a magyar fordítás Hollander Juditnak köszönhető, és 2019-ben jelent meg a Park könyvkiadó jóvoltából. Őszintén szembenéz a könyv a gyásszal; azzal a gyásszal, amikor egy feleség ottmarad a pici gyerekével egyedül, mert egyik napról a másikra a férje elhuny.

olvass tovább

'Fura, de nők is lehetnek írók; olyan Nők, akik nem önmagukról írnak.' - Interjú Kiss Noémivel

1974-ben született Gödöllőn, úszott még Egerszegi Krisztina csapattársaként, vízilabdázott is, majd írni kezdett. Ikeranya, író, műfordító és kritikus. Kimondja amit gondol, és bátran beszél társadalmilag tabunak számított témákról. Vitázik és kiáll a női jogokért. A „Sovány angyalok” című regényében, ami a Magvető kiadó gondozásában jelent meg, irodalmi nyelven beszél az élethazugságokról, a családon belüli erőszakról, és a meddőségről is. Hamarosan megjelenik egy újabb könyve, „Balaton” címmel.

olvass tovább

'Egy feltétellel: ha nem te keresed őket, hanem ők jönnek hozzád' – Avagy kritika ’A láthatatlanok’ című filmről

Április 20-án, hétfő reggel 10kor kezdődött a sajtóvetítés „A láthatatlanok” című filmnek. Igen ám, de nem a megszokott forgatókönyv szerint zajlott ez sem, hiszen kijárási korlátozások vannak és #maradjotthon hashtagek, a művészmozik pedig az elsők között zárták be a kapuikat március közepén. Akkor hát hogyan is történt a vetítés? Távmoziban.

olvass tovább

„Mindenki megkapja a saját pofonjait az élettől, de ezeket erénnyé lehet kovácsolni” – Interjú a Bagossy Brothers Companyvel

2013-ban alakultak, méghozzá Gyergyószentmiklóson. 2015-ben jelent meg az „Elviszlek” című stúdióalbumuk, amivel egyből belopták magukat a rajongók szívébe, és ez azóta is töretlen. Van bennük valami remény(ség) és hit. Ártatlanságnak is lehetne írni, mégis van valami megmagyarázhatatlan titokzatosság, ami körbelengi őket. De beszéljen helyettem a Bagossy-testvérpár, vagy épp Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyűk).

olvass tovább

„Az egyik legnagyobb dolog,ha az egyik ember segít a másiknak eligazodni a saját történetében” – interjú Jakobovits Kittivel

Kittit már egy ideje követem Instagramon, s valahogy megfogott a közelsége, a szavakban meghúzódó lágysága és bája, és az a bizonyos tenni akarása az emberekért. Tisztaság, ez jellemző rá. Olyan személyiség, aki talán tudatosan tisztában sincs azzal, hogy az ember legszívesebben az első találkozás vagy privát üzenet után az egész életét elmesélné neki. Jakobovits Kittivel folytatott interjúnk következik.

olvass tovább

'Olyat várok el az élettől, amit talán nem tud megadni nekem' – interjú Perjés Jánossal, a Spirit Színház igazgatójával

Perjés János 1982-ben kezdte karrierjét a Nemzeti Színház stúdiójában, ahol utána szerződtetett tagként is növelte a Nemzeti Színház színészstábját. Rengeteg film-, és sorozatszerep is kötődik a nevéhez, például 2014-ben a „Munkaügyek” -ben is szerepelt, vagy 1998-ban a „Zimmer Frei” -ben.

olvass tovább

Mitől is olyan ijesztő bezárva lenni a saját otthonunkban?

Eleve ijesztő az a szó, hogy bezárva lenni. Bezárnak, és egyből szükséged lesz az azonnali szabadságra, mert úgy érzed, hogy máskülönben megbolondulsz. Amíg nincs meghatározva és lekorlátozva az egyén saját szabadsága, addig fel sem tűnik az, hogy milyen nagy mértékben alkot minket. A mai társadalomban eleve nagy kincs, a mostani generáció velejárója, de még az előző generációjáé is.

olvass tovább

Megfelelni valaminek, ami bezárja a szíved

Valamilyen szinten, gyerekkorunkban mindenkinek meg szeretnénk felelni. Hogy jók vagyunk, hogy nem is vagyunk olyan rosszak, mint amilyennek néhanap a szüleink és az idegenek látnak minket, hogy eléggé okosak vagyunk és csinosak és kisebb korban pedig még aranyosak is, de egyben vagányok is annyira, hogy szeressenek velünk lenni az emberek. Kamaszkorunkban ez ellen próbálunk lázadni különféle módokon, hogy aztán fiatal felnőttként vissza-visszatérjünk a megfelelési-kényszer talajára.

olvass tovább