2. Varga Maja írásai



Klisé lesz, felkészültél? Mindenkinek megvan a saját hullámvasútja

Amit más egy látszólag értelmetlen és zavaros és idegörlő hullámvasútnak lát, az annak az embernek, aki éppen átéli, maga a pokol. Mindig a szélsőség fog vezetni téged, a köztes részt csak hírből fogod ismerni, mert neked az a normális, hogy a két véglet között szambázol. Egyszer nagyon magasan repülsz, máskor a legalján ásod a gödröket a lehető legmélyebbre. Vagy feltétel nélkül szeretsz valakit, vagy azt is elfelejtetted, hogy létező személyről beszélünk.

olvass tovább

Tényleg nem bűncselekmény az sem, ha a bántalmazó azt mondja, valami megtörtént, holott nem történt meg?

Minden ötödik embert ér valamiféle atrocitás. Csak minden negyedik ember mer teljesen őszintén beszélni a lelki részről, a traumákról, az érzésekről, a bántalmazásokról. A verbális bántalmazásnak általában nincsenek fizikai jelei; nem történik tettlegesség. Viszont ettől még a nyoma nagyon is megmarad bennünk. Nem az számít, hogy mikor, hány évesen történik meg velünk az erőszak, hanem az számít, hogy egyáltalán átéltük.

olvass tovább

A közösségi médiában többnyire mindig egyvalakinek szánjuk a posztjainkat

Lisa Taddeo: Három nő című könyvéből származik ez a kijelentés, amit a címbe tettem. Elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg így van? Tényleg ennyire függünk mindig valakinek a véleményétől? Tényleg szükségünk van mindig valakire, hogy inspiráljon minket az élethez és az életben egyaránt? Tényleg kellenek a külső visszacsatolások és bókok és helyeslések ahhoz, hogy könnyedebben el tudjuk fogadni saját magunkat? Hogyan lett a közösségi média az életünk (fő)irányítója?

olvass tovább

Quimby - Honnan számítható a stabilitás és a hosszútávú maradandó népszerűség egy zenekar körül?

32 év. 32 éve töretlenül együtt akkor is, ha éppen visszavonulót fújnak a nyilvánosság előtt. 32 éve töretlenül akkor is, ha éppen igencsak képlékeny és fárasztó ez a töretlen kifejezés. Egy szakadatlan hullámvasútnak tűnik az egész létezésük, az egész személyiségük, az egész zenekari létük, a barátságuk, de az a valódi őszinte hullámvasút, amibe ha belenézel, meglátod önmagadat is: nem rejtegetnek semmit, nem hazudnak bele a szemedbe, és nem hagynak ott az útszélén akkor se, ha éppen önmagukat is nehezen találják meg.

olvass tovább

A Z-generáció királynője az idei Sziget-en egy lemeztelenített intenzív interakciót hozott létre a közönségével

Az a kósza pletyka, ami így vagy úgy, de a köztudatban terjedt, hogy a Sziget idén Billie Eilishra tett fel mindent, tőle várta a nagy durranást, látszólag igaznak tűnik. S bár tényleg több ezren voltak a fiatal lány koncertjén, egy kicsit az jutott eszembe, amit az emberek és a sajtó Rihannával csinált: felrótták neki a késést, s az utána lévő playbacket, a szerintük semmiféle produkciót, amivel “megtisztelt” minket.

olvass tovább

Mintha azért kéne szorongani, mert rosszindulat és gyűlölet nélkül élünk – mi is lesz normális egy társadalomban?

Feltűnt az, hogy többségében azok szoktak bocsánatot kérni, azok szoktak - képletesen értve - lehajtott fejjel olykor járkálni, akiknek a szíve nincs teljesen tele negatív érzelemmel? Akiknek nem az az első gondolatuk, hogy ki és micsoda a másik, hogy mennyire csúnya, buta, szerencsétlen, egoista, önző, érthetetlen, hanem akik igyekeznek mindenkivel szemben szeretettel fellépni, mert már tisztában vannak azzal, hogy egyetlen egy szó is mennyi bajt tud okozni a másikban.

olvass tovább