Kövess minket Facebookon.
Szentes Flóra Babett
Ti vagytok többen – ti, akik nem láttok értéket az utas szerepben. Legalábbis nem mindegy nektek a környezet, hogy milyen körülmények közt kell utas szerepben lennetek. Pedig ha tudnátok, hogy mit hagytok ki, ha csak éreznétek az előnyöket.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Talán annak nem fáj, aki arra kényszerül, hogy kimondja: eddig, és ne tovább? Az nem csókolt olyan szenvedéllyel, nem öltelt forró törődéssel, nem emlékszik a reggeli párnalenyomatos birkózásra? Éppen annyira szereti a közös emlékeket, mint az, aki maradt volna még egy kicsit. De amikor szakít, még nem gyászolhat.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Amikor találkoztunk, mindketten romokban voltunk. Persze nem volt a homlokunkra írva, hiszen mindketten magabiztosan mosolyogtunk. Felszabadultnak, tehertelennek tűntünk – de csak annak tűntünk.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Miért jó az neked, hogy kijelented, te most senki mellett nem állapodnál meg, de azért velem belekezdesz? Akármit is teszek, jót, vagy éppen neked nem tetszőt, csak az alkalmat lesed, hogy az orrom alá dörgölhesd. Minden lépésem számon tartod, és ha csak egyszer is bizonytalanabbul emelem a lábam, arra hivatkozva intesz búcsút nekem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Itt állok a sokadig félresikerült történet felett, bevallom, egy kicsit könnyes a szemem. Nyilvánvalóan nem megy könnyen, nem élem meg derűsen a sikertelenséget. Fárasztó ugyanahhoz a ponthoz érni a párkapcsolatokban, ahol arról döntesz, hogy a másik nélkül kell tovább menned. Megfogalmazod, hogy miért nem maradhat változatlanul a helyzet, hogy miért nem elég már ez neked: többre vágyik a lelked.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem nézel szívesen a tükörbe, nem fogod meg jó érzéssel a combodat, nem szereted az arcodat, a mosolyodat. Képtelen vagy látni a gyönyörűségedet, az őszinte, meztelen valódat. Nem tölt el jó érzéssel a fizikai megnyilvánulásod – nem fogadod el, de nem is akarsz változtatni azon, amin lehetőséged van – csak szimplán a gyűlöletet választod magaddal kapcsolatban.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Amikor felfedezzük, hogy valami tökéletesen funkcionál az életünkben, megfelelő szerepet tölt be és jó értéket képvisel, akkor magától értetődő a hozzá való ragaszkodás. Vegyük például a jó szokásokat, az éltető szabályokat, a biztonságot adó határokat. Azzal, hogy az életünkben vannak, előre visznek, gazdagítanak, és a bőség útján vezetnek minket.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Aki sokat kapott, adósként már nem tudja magát egyenrangú félként, társként megélni a kapcsolatban – ugyanis többek között erre lenne szükség ahhoz, hogy egészségesen működhessen két különálló ember között egy kapcsolat. Hogy a kettejük között lévő finom, mégis rettenetesen érzékeny mérleg, ha csak időről időre is, de mindig helyre billenjen, egyensúlyban legyen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Ezt egyszerűen képtelen vagyok megemészteni, feldolgozni, majd elengedni és elfelejteni. Főleg te nem kapod meg ezt tőlem – nem lesz olyan pont az életemben, amikor békét lelek, és a szemedbe nézve azt mondom, hogy figyelj, igazából mindegy: már értem, másképpen és máshonnan nézem, többé már nem a részem. Elengedtem, és szeretném, hogy többé téged se emésszen, költözzön közénk végre béke. Na, ez az, amit te nem érdemelsz meg.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Néha már-már szürreálisan sokat számít, ha valaki ténylegesen letesz valamit az asztalra, ha szemmel látható, esetleg még kézzel is fogható a sikere, elért eredménye. Érthető, hogy alapvetően ehhez kötjük az elismerést, az alázatot, és a hajlandóságot a tőlük való tanulásra. Mert bizonyította az a valaki, hogy nem csak vizet prédikál, hogy valójában van mögöttes tartalma, meg van a miértje, és ténylegesen bízhatunk benne. Hogy lehet tőle tanulni, sőt érdemes, hiszen minden szava értékes és értelmes.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nem alakul ki magától, nem éred el szigorral vagy szabályokkal, de van egy recept, néhány olykor nehezen beszerezhető összetevővel, és a benned rejlő készséggel. Mindez karnyújtásnyira tőled, ott van benned és a gyermekedben.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy neked is óriási a fájdalmad. Ahogyan én neked, úgy te is a szemembe mondtad. Ketten együtt, elkezdtük a terápiát, megkezdtük a gyógyulást – ezzel pedig életembe engedtem a fájdalmat.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Alapvető, hogy ott van a kölcsönös vonzalom, a közös értékrend, az előremutató célok, és egy összeegyeztethető élet. A nagy szerelem. De összeér a lelkünk is? Tudok előtted bármiről, szégyenérzet, tabuk, félelem nélkül beszélni? Te vagy az, akit tényleg nekem szánt az élet?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Annyi ideje vagy egyedül, hogyan nem őrültél még meg, hogyan tartod össze magad? Mondjam, hogy sosem voltam egymagam, hogy sosem voltam még jobban és boldogabban? Hogy vagy ezer mini kapcsolatom volt és van? Könnyen mosolyogtam, és könnyen sétáltam kézen fogva – megéltem éveket hónapok alatt, pár perc volt a boldogságom, de olyan is volt, hogy hetekig tartott a szomorúságom.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Mit akarsz még? Nem volt elég? Nem adtam elég esélyt? Nem csináltam mást, csak kerestem a jót benned, próbáltam keresni a miértedet és megérteni az életedet. Annyira feleslegesen tettem, de tényleg. Egyáltalán nem érdemelted meg.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Lapul pár szerelmes levél a fiókodban, cikázik néhány fájdalmasan kimondott, és kegyetlenül kimondatlan gondolatfoszlány a fejedben. Őrződ az emlékeidet. De hogy minek? Mert van egy beteljesületlen a zsebedben? Egy beteljesületlen szerelem?
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Azt éreztem, hogy egyedül vagyok, úgy, ahogyan még soha életemben ezelőtt. Nehéz volt eldönteni, hogy az életem legboldogabb, vagy legszomorúbb pillanata volt. Mert éjszakákon át itattam az egereket, szenvedtem miatta eleget. Képtelen voltam látni, hogy miért kell ennyire egyedül lennem, miért morzsolódik le, és tűnik el mindenki körülöttem.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Rokonlelket találtam benned - megtaláltalak, pedig még csak nem is kerestelek. A hazádba utaztam egy hónapra: a közeledben éltem, mégis csak az utolsó napokban ismertelek meg. Nem volt sok időnk, főleg két idegen számára nem lehetett elég az az idő, amit végül együtt tölthettünk. Szerencsénkre nem voltunk idegenek – mert kicsit olyan volt, mintha már ezer éve ismernélek.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Már éppen elhittem, hogy vége: vége van a gyötrelmes, pihenéstől mentes, forgolódással teli éjszakáknak. Az olyanoknak, amikor nem tudom csitítani magam, amikor képtelen vagyok kikapcsolni az agyam.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Kikérem a véleményedet, mert fontos nekem, és általában figyelembe is veszem. Azért kérdezlek, mert sokszor helyettem is látod, hogy mi a jó nekem, így bízni is képes vagyok benned. Kiérdemelted.
olvass tovább
