Tényleg minden út Rómába vezet

Édesanyámnak minden vágya az volt, hogy egyszer eljusson Rómába. Én pedig mindennél jobban szeretem őt, így megleptem egy repülőjeggyel. Fantasztikus 4 napot töltöttünk az olasz városban, finomabbnál finomabb ételeket kóstolhattunk, és csak úgy záporozott a „grazie, ciao bella, amore mio”, és sokszor érezhettük magunkat úgy, mintha már évek óta ott élnénk. De, ha belegondolunk a mondás is úgy tartja…” Minden út Rómába vezet.”

olvass tovább

Ha nem kellek, felejts el, de ne bánts megint

Nem kevés idő telt el azóta. Se üzenet, se hívás, se beszélgetés, se találkozás. Amilyen gyorsan indult, olyan hamar véget is ért. Még mielőtt bármi is lehetett volna. Igazából az okokat már oly fölösleges keresni, hiszen visszafordítani már úgysem lehet semmit, de annyi biztos, hogy ha gondolni nem is gondoltam rád egy ideje, de a múltam része maradtál és tudom, hogy az maradsz is...

olvass tovább

A szívnek nem lehet parancsolni, ha szeretni akar, hagyd, hogy szeressen

Sajnos megtörténik, hogy a szerelem nem akkor érkezik meg az életünkbe, amikor mi azt szeretnénk. Van, hogy egyszer csak hirtelen betoppan, lecsap, mint a villám, a legváratlanabb, és a legfurcsább helyzetekben, pillanatokban, sokszor, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. És néha olyan embert választ a szívünk, aki nem a legjobb nekünk. Olyan valakit, aki nem úgy szeret minket, ahogy mi szeretjük őt.

olvass tovább

Találni egy férfit, aki szeret, és aki elfogad a szorongásommal együtt

Nem könnyű találni valakit, aki tudja, hogy mikor vagyok frusztrált, mikor szorongok, meg is érti azt, és fel is ismeri. Valakit, aki, ha velem van, a jelenlétével megtud nyugtatni, és aki képes a gondolataimat is jó irányba terelni. Valakit, aki megérti, hogy, ha csendben vagyok, az azt jelenti, hogy nem vagyok jól, épp megfulladni készülök a saját gondolataimban, bánatomban, gondjaimban, és aki azonnal visszahoz a partra, aki megment engem.

olvass tovább