2. Kulcsszó keresés

Kulcsszó keresés /


Akik igazán közeli kapcsolatot ápolnak felnőttként a szüleikkel, megértik a dinamikát

  • 2022. október 28.

A szüleinkkel való kapcsolatunk az egyik legalapvetőbb és legnagyobb mértékben befolyásoló kötődésünk. Ha valaki úgy nőtt fel, hogy egészséges, stabil dinamikája van a szüleivel, más emberi kapcsolataiban is biztonságban érzi magát. De azok, akik gyermekkorukban nehézségeket szenvedtek el, azoknak nem csak emberi kapcsolataikban, de az önmagukkal való kapcsolatukban is problémákkal találják szemben magukat.

olvass tovább

Magunkra vagyunk hagyva

Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.

olvass tovább

Fertőzőek vagyunk egymásra lelkileg?

A maszkolós korszak elgondolkodtatott, hogy milyenek is vagyunk néha, hogy milyen „betegségeket” hordozunk és adunk át másoknak. Tényleg hasznos lenne néha befogni a szánkat, mert a szavainkkal több ember életét tettük már tönkre. Szülők a gyerekek szárnyait, szavakkal törték le.

olvass tovább

Az érzelmileg éretlen személyek mélységes szenvedést okoznak másoknak

Az érzelmileg éretlen szülők szeretete olyan, mint fényképen csodálni a hegyeket - írja Lindsay C.Gibson: Szülősebek című könyvében. Akiknek hasonló élményekben volt részük a családi fészekben, azok pontosan tudják, miről beszél a könyv szerzője. Tudják, milyen érzés magányosnak lenni, megszégyenülni és folyvást abban reménykedni, hogy ha végre sikerül szüleink kedvére változnunk, akkor végre úgy fognak szeretni bennünket, ahogy arra mindig is vágytunk. Akik szeretnék továbbra is homokba dugni a fejüket, azok messzire kerüljék ezt a kötetet. Akik viszont, szeretnék megtudni, hogyan is gyógyíthatják be az érzelmileg éretlen szüleik (és más emberek) által okozott sebeiket, a könyvben választ találhatnak a kérdéseikre.

olvass tovább

Az én legnagyobb félelmem az, hogy egyszer elveszítem a szüleimet

  • 2022. május 15.

Egyszer megkérdeztem egy ismerősömet, hogy mi a legnagyobb félelme. – Nem, nem kérdezem meg mindenkitől, de a beszélgetés ezt hozta. – Az ismerősöm pedig durván fél másodperc gondolkodás után úgy válaszolt, mintha ez teljesen magától értetődő lenne. „Attól, hogy egyszer elveszítem a szüleimet.”

olvass tovább

Találni egy férfit, aki szeret, és aki elfogad a szorongásommal együtt

Nem könnyű találni valakit, aki tudja, hogy mikor vagyok frusztrált, mikor szorongok, meg is érti azt, és fel is ismeri. Valakit, aki, ha velem van, a jelenlétével megtud nyugtatni, és aki képes a gondolataimat is jó irányba terelni. Valakit, aki megérti, hogy, ha csendben vagyok, az azt jelenti, hogy nem vagyok jól, épp megfulladni készülök a saját gondolataimban, bánatomban, gondjaimban, és aki azonnal visszahoz a partra, aki megment engem.

olvass tovább

Emlékeztető azoknak, akik nárcisztikus szülők mellett nőttek fel

  • 2022. március 13.

Talán még mindig nem tudod, hogyan lehet felnőttként élni és működni anélkül, hogy mindig újra hallanád a szüleid degradáló mondatait. Hogy hogyan tudj anélkül egészséges felnőtt életet élni, hogy ne azt éreznéd, folyton bizonyítanod kell. Mert nem könnyű annak, aki nárcisztikus szülők között nevelkedett.

olvass tovább

Életünk férfijai: Apa csak egy van

Sokan azt állítják, hogy a lányok születésüktől fogva apásak, míg a fiúk inkább anyásak. Rám ez az elvileg genetikailag kódolt tulajdonság sokáig nem volt igaz. Apát mindig tiszteltem, mert rengeteget dolgozott, hogy mindenünk meglegyen, de ezért nagyon kevés időt tölthetett velünk.

olvass tovább

Hogyan használd tudatosan a közösségi médiát

Minden reggel van egy kis rituálém. Legalább 10 percig meditálni szoktam, olykor egybekötve egy kis jógával vagy egyszerűen csak időt szánok a gondolataimra, érzéseimre, önmagamra, miközben felkészülök az előttem álló napra. Ez számomra egy olyan szokás, ami energiával tölt fel egész napra. Vannak azonban olyan reggelek, amikor csak fekszem még az ágyban és ezt az énidőmet, felváltja a közösségi média görgetése. Ilyenkor néha úgy érzem haszontalanul elvesztegettem az értékes időmet.

olvass tovább