Kövess minket Facebookon.
A boldogságunknak nagyon sok összetevője van, de kétségtelen, hogy az egyik legfontosabb, hogy kiket engedünk be az életünkbe, kikkel osztjuk meg a napjainkat, gondolatainkat, érzéseinket. Nagyon kevesen igénylik, és még kevesebben képesek arra, hogy magányosan éljék életüket, így nagyon figyelnünk kell arra, hogy milyen minőségű kapcsolatokkal vesszük körül magunkat.
olvass tovább
Varga Maja
„A múlthoz kétféle viszony vagy kapcsolat köthet: a feldolgozás vagy a kiégés.” Aki folyamatosan, teljes szenvedéllyel habzsolja a könyveket, az pontosan tisztában van vele, hogy egy jó könyv felér három pszichológussal is. Tompa Andrea legújabb megjelenése, a „Haza” is ilyen.
olvass tovább
Szentes Flóra Babett
Vágyak. Óhajok, sóhajok, kívánságok, féltve őrzött álmok, tervek és víziók – van egy hely, ahol valóra válnak. Nevezhetjük tónak? A teremtés tavának.
olvass továbbElőször is azért, mert egyszerűen nem tudnak. Mert túl fájdalmas. Másodszor pedig azért, mert félnek. És teljes joggal.
olvass továbbAz introvertált embereket sokszor beskatulyázzák vagy furcsának találják extrovertált társaik. Ők nem furcsák, csak mások. Más dolgok töltik fel őket, és más dolgok húzzák le az energiaszintjüket. Van néhány szembetűnő különbség azonban introvertált és extrovertált között, amit jobb időben megérteni.
olvass tovább
Szilágyi Edina
Nem baj, ha néha megbotlunk, és letérünk arról az útról, amelyen haladnunk kellene. Hibát mindenki követ el, ez nem vitás. Ki kisebbet, ki nagyobbat, de a botlás mindannyiunk életének a része. A kérdés az, hogy a megtett ballépésekkel mit tudunk kezdeni, mennyit tanulunk belőle, és utána hogyan folytatjuk úgy az életünket, hogy ne a múlt hibái határozzák meg a jelenünket.
olvass tovább
Czene Alexandra
Hajlamos vagyok rágódni múltbeli dolgokon, annak ellenére, hogy tudom, kárt okozok vele magamnak. Ezt tapasztalom a környezetemben élők közül is pár emberen. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ezeket szimplán elengednénk.
olvass tovább
Pilát Gábor
Talán túl sokáig próbáltál megfelelni mindenkinek, talán ellenkezőleg, túl sokáig azon voltál, hogy mindenkinek meg kell felelnie neked.
olvass továbbA traumák hatására az ember sokszor teljesen elveszíti önmagát. Egyértelmű az, hogy ez hatással lesz a környezetére is. Ahogyan az is egyértelmű, hogy rengeteg fázisa van a traumák feldolgozásának, és ehhez bizony olykor szeretteink vagy szakember segítsége elengedhetetlen
olvass továbbAz idősebb emberektől gyakran halljuk azt, hogy élvezzük ki a fiatalságunkat. Milyen igaz, ugyanakkor az is igaz, hogy minden életkornak megvan a sajátos szépsége. Miért félnek sokan mégis a felnőtté válás folyamatától?
olvass továbbA legtöbb probléma gyökere még mindig a túlgondolás. Ez teszi a dolgokat a kelleténél is bonyolultabbá, Ha nem tudod abbahagyni ezt a mérgező tulajdonságot, akkor sokkal többet ártasz magadnak, mint azt gondolnád. Hiszen senki sem tud felszabadult lenni, ha rabságban él a saját fejében.
olvass tovább
Kántor István
Olyan világban élünk, ahol a félreértelmezett szabadság önkéntes függőségek garmadáját termelte ki magának, és szószólói önmaguk által felcsatolt bilincsekben vergődnek.
olvass tovább
Varga Emese
Mit látsz, ha belenézel a tükörbe? Én egy olyan nőt, aki nem akar megalkudni. Aki nem tökéletes, sose lesz az, főleg, ha benned kevés a szeretet, de már nem is akar tökéletes lenni.
olvass továbbMásokat lenyűgözni -és elérni, hogy megjegyezzenek minket- nem egyszerű. Azonban egy kis odafigyeléssel és pár apró trükk bevetésével elérhetjük, hogy vonzónak és megnyerőnek találjanak minket, vagy legalábbis felkeltsük az érdeklődésüket. Ha szeretnéd, hogy mások jobban figyeljenek rád, akkor próbáld ki mindazt, amit az alábbiakban javaslunk!
olvass továbbSokunknak a múltbeli csalódások miatt olyan túlbiztosított védőrendszere van, hogy ember legyen a talpán, aki képes azon átverekedni magát. Persze érthető, ha kihagynád az újabb csalódásokat, ám sajnos, ha túl magasra emeled a falaidat, azzal egyúttal a boldogságot is kizárod.
olvass továbbHiszünk-e abban, hogy a kezünkbe vehetjük az életünk irányítását, mert sok minden rajtunk, a mi választásainkon múlik? Vagy úgy véljük, hogy a körülményeknek, a környezetünknek, a múltunknak, a felmenőinktől hozott mintáknak kiszolgáltatottan, óhatatlanul be kell járnunk egy utat? Képesek vagyunk-e hosszú távon is kitartani a döntéseink mellett, akár külső elvárások ellenében, ha azok más irányba sodornának, mint amerre menni szeretnénk? Van-e elegendő autonómiánk? És, ha most még nincs, mit tehetünk azért, hogy megnövekedjen a belső (s vele együtt a külső) szabadságunk?
olvass tovább
Dr, Váradi Éva
Naponta kapom a kérdést, hogy vajon mi számít minek? Naponta olvasok cikkeket, ahol a szenvedő nő az "erős nő, mert ő ezt is kibírja" (ez csak egy driver, egy coach tud Neked segíteni), és naponta olvasok olyat is, hogy "miért nem kell az erős nő senkinek" (ezek pedig szégyelljék magukat, amiért arra használják a tollat, hogy hiedelmeket ültetnek el emberek fejében).
olvass tovább
Kántor István
Talán tizenhat lehettem, mikor először találkoztunk. Ennek már vagy huszonkét éve. Rendkívül, babonázóan szépnek találtam minden vonalát, ívét. Aztán mikor beszélgetni kezdtünk a tikkasztó nyári napsütésben, percek alatt ömlesztett rám annyi kérdést, amennyit feldolgozni sem voltam képes, nemhogy megválaszolni.
olvass továbbMinden kornak megvannak a maga ideáljai, és így a társadalom által felállított elvárások is azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene öltözködnünk, milyen legyen a stílusunk vagy éppen az ideális testsúlyunk. Természetesen ezeknek a kritériumoknak megfelelni szinte lehetetlen (és lássuk be, hogy fölösleges is), azonban akkor jön csak a neheze, amikor ehhez igazítjuk a saját elvárásainkat is, ráadásul magunkkal szemben.
olvass továbbAzt hiszem ma már nem létezik ember, aki ne találkozna spirituális tanításokkal, akinek az életére ne lenne hatással a változó világ, amelyben emberként, lélekként is fejlődni kell. Az élet is egyre inkább rákényszerít mindenkit arra, hogy fejlődjön, hogy átlépje saját korlátait.
olvass tovább
