A vágy veszélyes és alattomos
Vágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbVágy. Valaki vagy valami iránt. Veszélyes és alattomos, mert minél inkább nem akarsz róla tudomást venni, annál mélyebb éket ver a fejedben.
olvass továbbMa reggel sétáltam be a munkahelyemre, és láttam egy idős, bőven 80 év feletti párt, akik egymás kezét fogva indultak útnak a szomszéd háztömbből. Elgondolkodtam, hogy mindegy, hogy egészségügyi sétára vagy a napi bevásárlást elintézni indultak-e el, valamiért megmaradt bennük a vágy és az igény arra, hogy a mai napig egy testi érintéssel jelezzék önmaguk és a világ számára: mi egyek vagyunk, összetartozunk.
olvass továbbHányszor hallottam ezt a mondatot! Ma tudatosult bennem, hogy mit is jelent ez. Ki akar többet?
olvass továbbMindig vannak a környezetünkben olyan nők, akikre valamiért példaként tekinthetünk. Az erős nők pont ilyenek. De vajon hogy csinálják? Ezekre a dolgokra figyelj, ha közelebb akarsz kerülni a lelki békédhez, és nem akarod, hogy a mindennapok apró történései föléd tornyosuljanak.
olvass továbbBonyolult vagyok, ezért nehéz engem szeretni. Bonyolult nő, bonyolult érzelmekkel, és bonyolult élettörténettel. Makacs vagyok, mert makacsul ragaszkodom az elveimhez, nem adom alább a szerelemnél, nem fekszem önként lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, és elsétálok onnan, ahol semmi keresnivalóm. Bonyolult vagyok, mert magasra teszem a mércét, mert túl sokat tépelődöm, mert mindent meg akarok magyarázni, átbeszélni, nem érem be félmegoldásokkal, és nem kötök kényszer kompromisszumot.
olvass továbbAz igazság az, hogy vannak idők, amikor jobb, ha csendben maradunk, hogy elkerüljük a felesleges konfliktusokat. Vannak olyan helyzetek, amikor jobb hallgatni. Sokszor a beszélgetéstől való tartózkodás lehetővé teszi, hogy jobban megértsük azokat, akik beszélnek. Ez azért van, mert megfigyelhetjük gesztusaikat és azt, hogyan fejezik ki magukat. Gyakran előnyös a csendes tartózkodás, és különösen ezekben a helyzetben a legjobb, ha a nyelvedet féken tartod.
olvass továbbMondták már Neked, hogy „Örökké veled leszek”? Vagy azt, hogy „Soha nem hagylak el!”, esetleg „Soha nem akarlak bántani Téged!” Hallottad már, hogy „Mindig szeretni foglak!”? Végül pedig előfordult, hogy sajnos nem így lett?
olvass továbbHa valaki arról beszél, hogy önismeretbe jár/önismereti könyveket olvas, dolgozik önmagával, sokan abba a tévképzetbe ringatják magukat, hogy ez az ember semmi mást nem csinál, csak ücsörög és könyékig dagonyázik a sérelmeiben. Pedig dehogyis.
olvass továbbAz állatövi jegyünk nagy mértékben befolyásolja természetünket. Hogy melyik csillagjegy miként viszonyul a korábbi szerelmeihez? Ennek jártunk utána.
olvass továbbA migrénes fejfájás sokakat érint, de még így is vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy ez csupán egy hiszti. Azok kedvéért, akik nem veszik komolyan ezt a láthatatlan betegséget, leírok néhány dolgot, amit ők egészen biztos, hogy nem tudnak.
olvass továbbAz agyunk szerint mindig az van előttünk, amit nézünk. Az elmének van egy olyan tulajdonsága, hogy ami "előtte" van, arra koncentrál. Ezt a képet pedig a meglévő információk alapján forgatja újra és újra. Ezt nevezzük hétköznapi értelemben „rágódásnak a múlton.”
olvass továbbA közös emlékeiteket nem tudod kitörölni a fejedből, mint ahogy őt magát sem tudod kiradírozni a szívedből, de van egy pont, ami után már nem lehet többet várni rá. Rá és arra, hogy végre jól szeressen.
olvass továbbNem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.
olvass továbbAz örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.
olvass továbbEgy felmérés szerint a HR-esek 93%-a úgy nyilatkozott, hogy előbb venne fel egy „normális súlyú" jelentkezőt, mint egy túlsúlyosat. Valóban ennyire dominál a súlykérdés, a testünk kinézete a 21.században?
olvass továbbIdőnként hajlamosak vagyunk elfelejteni azt, hogy mennyi mindenért hálásak lehetünk. Különösen, ha olyan dolgokról van szó, amik esetleg magától értetődőnek tűnnek. Azonban nem árt észben tartani, hogy sokszor ezeket a dolgokat is elveszíthetjük, így amíg lehetőségünk van élni velük, addig kell hálásnak lennünk az életnek.
olvass továbbÉs a legkevésbé sem elismerés. Abban az esetben kivétel, ha egy ovisnak mondod, aki végre először nem pisilte össze magát, önállóan képes volt használni a cipzárt a kabátján vagy egyedül megfésülködött. Egy vezetőtől főleg nem elismerés, csak egy hányaveti dolog, amit szájszegletből odavet az illető.
olvass továbbAzt hiszem, az egyik legnagyobb modern kori károsodásunk, hogy nem akarunk tudomást venni a ránk ható láthatatlan tényezőkről. Ez alapvetően ad egy teljes elszigeteltség érzést és megmagyarázhatatlan magányosságot. Az a hit, hogy vagyunk mi, az-az a testünk, és nem veszünk tudomást a minket ért egyéb hatásokról, az életünk történéseit teljesen megmagyarázhatatlanná teszik - és mivel úgy vagyunk felépítve, hogy ha kapunk választ és megértünk dolgokat, képes feloldani minket- a válaszok nélküliség szorongásban és kilátástalanságban tart.
olvass továbbMikor van vége egy kapcsolatnak? Nem akkor, amikor kimondjuk, amikor hivatalossá tesszük. Sokkal hamarabb. Észrevétlenül szeparálódunk, leválunk, elmúlunk egymás életéből. A közös életünk csak látszólagos, élmények érnek, de már nem ő az első, akivel megosztanám.
olvass továbbVeled is biztosan sokszor megesik, hogy nem figyelsz a saját igényeidre, mert az a fontos neked, hogy másokat boldoggá tegyél. Ezzel viszont azt eredményezed, hogy te leszel az, aki nem képes majd boldog és elégedett lenni. Csak az űr fog a lelkedben tátongani.
olvass tovább