KERESD A NŐT


Megváltoztattam az életed, és nem is tudtam róla

Vasárnap este éppen egy órára tettem le a telefonomat, majd amikor ismét a kezembe vettem, szokásomhoz híven felmentem Instagramra, ahol a feed pörgetésébe kezdve láttam, hogy legalább 3-4 poszt Kobe Bryant-ről szól. Elfogott egy érzés, az a megmagyarázhatatlan rossz, amikor zsigerből érezzük valahonnan, hogy baj van.

olvass tovább

Miért töltöttem le és töröltem le a Tindert?

A Tindert ugyanúgy, mint sokan mások azért indítottam, azzal a reménnyel indítottam, hogy találkozhatnék én is valakivel, aki talán olyan mint én, aki talán olyan értékekkel rendelkezik, mint én, aki úgy szeret, mint én és akinek az az igényei egy kapcsolatot illetően hasonlóak, mint nekem. Egy szóval egy különleges férfit kerestem.

olvass tovább

Hiába fáj

Már hiába fájna. Nem sírom vissza többé az időket, amikor még úgy éreztem, hogy van fény az alagút végén. Ne bánd, hiszen eddig sem fájt, hogy hazudtál.

olvass tovább

Ismerd be, ha hibáztál

Egy kapcsolatban megannyi lehetőség adódik arra, hogy hibázzunk. És rendre meg is tesszük ezt. Na, nem mintha élveznénk, hogy baklövéseket követünk el, de attól még elkövetjük őket, persze utólag meg is bánjuk ezeket.

olvass tovább

Introvertált, vagy extrovertált vagy?

A világ különböző pontjain úgy vélik, hogy az extrovertált személyiségű emberek minden téren viccesebbek, jobban alkalmazkodnak a környezetükhöz, talpraesettebbek, hamarabb elkezdenek unatkozni, mint az introvertált társaik. Ők inkább csendesebbek, nyugodtabbak, jellemző rájuk, hogy befelé fordulnak, jobban dolgoznak, ha egyedül vannak, viszont pontosan tudják, mit akarnak az élettől.

olvass tovább

Ez az én életem

Tudjátok, azért volt tele az önbizalmam foltokkal és lyukakkal, mert az emberek szeretik kiélni a rosszindulatukat másokon. Úgy érzik feljebb kerülnek, ha a másikat lejjebb rugdossák és nem látják, hogy egy csomó energia befektetése után ők még mindig ugyanazon a lépcsőfokon toporognak és térdig gázolnak a rosszindulatban.

olvass tovább

Néma kapcsolatok

Csak nézek rád, fürkészem a tekinteted, ahogy te az enyémet. A gondolataim dübörgik érzelmeimet az elmémben, de csak az ajkamba harapok és beszűkült szempárral mérlek végig, majd csukódik mögöttem az ajtó és már úton is vagyok. Ki kell szellőztetnem a fejem, el kell terelnem a gondolataim, hogy mikor visszaérek folytathassuk az életünket, mintha mi sem történt volna.

olvass tovább