KERESD A NŐT


Mi lett volna, ha...

Mi lett volna, ha ... máshova születek, ha igent mondok, vagy ha nemet. Mi lett volna ha, nem hal meg és még élne, vagy ha léptem volna? Mi lett volna, ha másképp döntök, ha hagyom elmenni, vagy ha nem, s mi lett volna, ha hagynak dönteni vagy ha helyettem döntenek? Mi lett volna, ha egyetemre járok, vagy ha külföldön élek?

olvass tovább

Ne érezz bűntudatot amiatt, ha azt teszed, ami neked a legjobb

  • 2024. augusztus 10.

Soha nem szabadna bűntudatot éreznünk, hogy úgy cselekszünk, ahogyan nekünk a legjobb. Sajnos sokszor alárendeljük magunkat emberi kapcsolatainkban és emiatt önmagunkról is kicsit lemondunk. Holott nagyon fontos tudni azt, hogy a prioritási listánk elején magunknak kell szerepelni. Nem beszélve arról, hogy az az emberi kapcsolat közel sem nevezhető jónak, ahol azért szeretnek minket, mert mindig az ő kedvükben járunk.

olvass tovább

Az érzelmi megcsalás ugyanolyan, mintha szeretkeznél valaki mással

A kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.

olvass tovább

A bizalom nem jutalom és nem is nyeremény

Nem szabadna általános tényként kezelni, hogyha éppen jól viselkedsz, akkor megkaphatod. Csak manapság tűnik olyannak a bizalom, mintha olcsó játékszer lenne? Mintha ki kéne érdemelni, hogy megkaphasd, hogy bárkinek is odaad, hiszen mint egy aranycikesz, ezt sem lehet csakúgy meglátni, ez sem való mindenkinek: persze, ez a része még normális is lenne, de közben hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha mi irányítanánk, és kényünk kedvére húzhatjuk ki a kalapból vagy épp vonhatjuk el valakitől, hiszen ki más dönthetné el, hogy kiben bízunk meg és kiben nem, ha nem mi magunk, nem igaz?

olvass tovább

Lehetek valaha elég jó? - Tényleg nárcisztikus az anyám?

Minden anya szereti a gyermekét, minden anya a legjobbat akarja szíve legdrágább kincsének. Legalábbis elviekben így mennek a dolgok. Aztán a kevésbé szerencséseket egyszer csak arcul csapja a valóság. Merthogy nem minden szülő alkalmas a szerepére és saját sebzettségük okán, bizony rengeteg fájdalmat tudnak okozni az állítólagosan imádott csemetéiknek.

olvass tovább

Tíz ember közül 7 elégedetlen az életével

Ráadásul a kutatási eredmények alapján tíz ember közül hét elégedetlen akkor is, ha a dolgai úgy alakultak, ahogy azt előzetesen szerette volna. Hogyan lehetséges ez? A képlet egyszerű: a legtöbb embernél a szabadon meghozott, jó döntése nyomán is viszonylag hamar megnő a veszteségtudat. Mert hiába veszi feleségül Dezső a számára tökéletes nőt, hát mégiscsak le kell mondania cserébe a másik három és fél milliárdnyi nőről - az meg azért, lássuk be, mégsem csekélység.

olvass tovább

Magunkra vagyunk hagyva

Magára hagyott társadalom. Magára hagyott egyén. Kevesen vannak akiket követni lehet. A Nő nem követi a Férfit, a Férfi a nőt, a gyermek a szülőket és a szülő a gyermeket. Az egyéni szenvedésünk annyira lefoglal minket, hogy kizárja azt a valóságot ahol nem csak mi, hanem mások is vannak. A vezetés képessége alapvetően a programozott reakcióink és épìtményeink lebontása után történik. Azok kik ezt meglépték képesek utat mutatni és feladatuk is.

olvass tovább

Férfiszempont: Hányszor érezted, hogy kong a lelked az ürességtől?

Még most is emlékszem azokra a hideg februári reggelekre. Alig két hónapja érkeztem haza Amerikából. A napjaimmal mással sem teltek, mint munkával, barátokkal, szórakozással és hosszúra nyúlt éjszakákkal. Ma már tudom, menekültem. Menekültem önmagam elől. Nem akartam egyedül lenni. Nem akartam azt a furcsa belülről rám törő érzést, amit akkor még nem is igazán értettem. Folyton kerestem valakinek a társaságát. Amikor másokkal voltam, boldognak éreztem magam...Ez a helyes kifejezés: éreztem. De valójában nem voltam boldog.

olvass tovább

A férfi nem készen érkezik

Tele van a világ királyfikkal és királylányokkal, egymást kergetig, de a nő Férfit akar, a férfi Nőt és nem értik együtt miért nem megy nekik. Pedig a válasz egyszerű, nincs kész Nő és nincs kész Férfi, nagy betűs N-el és nagybetűs F-el, melyek betöltenék valódi szerepüket nem csak egy kapcsolatban, hanem az élet hétköznapjaiban és a világunkban. Gyámoltalanul, esetlenül és kiegyensúlyozatlanul vagyunk önmagunkban vagy akár valaki mással. Ugyan hogy lehetnek egymás nagy betűi, mikor két sebzett ember egymásra akad, de csak elvenni akarnak, adni nem, és saját szerepüket is hibásan áramoltatják kifelé?

olvass tovább