Férfiszempont: Élj a MOST-ban, avagy soha nem késő boldognak lenni
Legyen szó a legrosszabb vagy legjobb dologról, elmúlik. Erre nincs ráhatásunk. Amire viszont van, az az, hogy mennyire éljük meg a jelen pillanatot.
olvass továbbLegyen szó a legrosszabb vagy legjobb dologról, elmúlik. Erre nincs ráhatásunk. Amire viszont van, az az, hogy mennyire éljük meg a jelen pillanatot.
olvass továbbAz olcsó áru nem tartós használatra termett, senki nem tekint rá büszkén évek múltán is, nem mondogatja, igen, rá érdemes volt várni. Az egyedi darabokból csak néhány különleges példány van. Nem hivalkodnak a kirakatban, mégis elkápráztat a fényük, és a naponta arra sétáló férfi álmodozik, eljátszik a gondolattal, milyen is lenne, ha az övé volna.
olvass továbbMilyen igaz, hogy az igazság néha fáj, ezért láttán jobban szeretjük becsukni a szemünket és homokba dugnia fejünket. Bármennyire is rossz lehet felismerni ezeket a dolgokat, és szembenézni velük, az egészen biztos, hogy jobb és erősebb emberré tesznek minket.
olvass továbbSokan sokféle gonddal küzdünk. Tűnjön bármennyire is csillogónak valaki élete, fontos tudnunk, hogy mindez csak a látszat. Tökéletes emberek ugyanis, bármennyire hihetetlen, de tényleg nem léteznek. Ebből pedig egyenesen következik az is, hogy tökéletes életek sincsenek. Maximum elhazudott tündöklések, amik mögött legtöbbször jó mélyre ásott problémák húzod(hat)nak.
olvass továbbMár nem tudok tovább várni rád. Millió és egy alkalommal próbáltam mentségeket felhozni arra, hogy miért tartunk itt. Valahányszor ki akartalak zárni az életemből, mindig nyitva hagytam az ajtót neked résnyire, hátra a cipőd orrával mégis megpróbálsz újra belépni. És majd minden más lesz...
olvass továbbA társam a tükröm. Ez a tükör mindig igazmondó, és ha nem szeretek belenézni, akkor még változnom kell, változtatnom, és dolgozni magamon, mert pontosan azt mutatja, amit nem akarok látni, amilyenné nem akarok válni.
olvass továbbNagyon furcsa az élet. Néha magam sem tudom, hogy a dolgok, hogy tudnak ilyen gyorsan megváltozni. És ilyenkor jövök rá mégis arra, hogy tényleg semmi sem állandó. Hogy mindig, minden formálódik. Akár kívül, akár belül.
olvass továbbAz introvertált személyek gyakran megkapják a "furcsa" jelzőt. Holott viselkedésük mögött semmilyen furcsaság nem rejtőzik, mindössze arról van szó, hogy számukra a befele lét fontosabb, mint az, hogy kifordítsanak mindent a külvilág számára.
olvass továbbLépten-nyomon mondvacsinált megmondóemberek osztják az észt mindenről, de tényleg mindenről. Arról, hogy mit, mikor és hogyan kellene tennünk, éreznünk. Hány kilósnak kellene lennünk, mikor kellene szülnünk, mitől leszünk értékes emberek és mitől nem. Jobbról-balról ömlenek a jó tanácsok, melyeknek számával aztán, egyenesen arányosan csökken az önbecsülésünk, az önértékelésünk, a magunkba vetett hittünk is.
olvass továbbAz őszi időszak, különösen az októberi hónap, nem csak a kirándulások, a színek, vagy a bekuckózás miatt olyan kedves a számomra. Ilyenkor van ugyanis a keresztfiam, és a kistestvérem születésnapja is.
olvass továbbA hűtlenség témaköre még mindig megosztó az emberek között. Sokan elítélik, ugyanakkor még annál is többen vannak azok, akik léptek már félre. Vajon szükségszerű-e elmondani a partnerednek, ha megbotlottál? Vagy jobb a néma hallgatás?
olvass továbbMióta megnyitotta kapuit ez az internetnek nevezett csodagépezet, azóta boldog-boldogtalan előtt kinyílott a vég nélküli lehetőségek tárházának vaskos nagykapuja. Zöld utat kaptunk, véleményünket, gondolatainkat, vélt vagy valós igazságainkat a nagy közönség elé tárhatjuk, megcsillogtathatjuk éles elménket, veszekedhetünk, "kiabálhatunk", lealjasodhatunk, megtehetünk bármit, anélkül, hogy vállalnunk kellene érte a felelősséget. Nincs is ezzel semmi gond. Mindaddig, még ezeket a dolgokat a saját facebook, blog, instagram, stb. oldalunkon tesszük.
olvass továbbLehet, hogy már az elején felismered .. egy pillantásából, a köszönéséből. Érzed, minden apró porcikádban, hogy valami nincs rendben vele. Te mégis hagyod magad, és felülsz a hullámvasútra, mert annyira hívogató, és annyira ismerős.
olvass továbbÉn is látom, hogy a kelleténél talán többször csap össze a fejem felett a káosz-hullám. Sorozatban tör rám, aztán csak nézek, hogy ez a sok minden mégis, hogy jött össze? Szinte már kínosan nevetgélve huppanok le az ágy szélére. Miért az én csomagom mindez?
olvass továbbEl sem tudjuk képzelni, hogy mennyien élnek napi szinten önámításban, tagadásban a múltjukat vagy akár a jelenüket tekintve. Nem is annyira nehéz beleesni ebbe a hibába, hiszen agyunk sokszor áll elő egy szemellenzős félmegoldással abban az esetben, amikor a helyzettel való szembenézés pillanatnyilag sokkal fájdalmasabb lenne.
olvass továbbMár nem mondok igent, amikor valójában nemet akarok mondani. Nem élek megfelelési kényszerrel, aki eltökélten hiszi, kapcsolatait csak úgy tudja fenntartani, megőrizni, ha soha nem mond nemet.
olvass továbbTalán egyszer magunktól is ráébredünk, hogy egy ölelés néha többet ér a cizelláltra fogalmazott szavaknál. Egyetlen szeretetkapcsolatban sem nem felejtődhet el az ölelés, a fontossága, olyan természetes kellene, hogy maradjon mint ahogyan a levegőt vesszük.
olvass továbbVannak néha látszólagos akadályok, amik a szó valódi értelmében nem állják az utadat, csak a fejedben válnak áthatolhatatlanná.
olvass továbbEgy mérgező „barát” élvezettel sokkol le téged olyan dolgokkal, amikről pontosan tudja, hogy fájdalmat fognak neked okozni. Egy őszinte barát pedig bár kendőzetlenül elmondja azt, amit gondol, de soha nem úgy, hogy bántson téged.
olvass továbbAz egyik leggyakrabban feltett kérdés honnan tudhatom, hogy mikor jött el az idő ahhoz, hogy kilépjek a kapcsolatból. Hogy mikor mondjál le a házasságodról, a következőket ajánlom. Ha a válás erkölcsileg szempont számodra, akkor mielőtt ezen az úton haladnál, próbáld meg először legalább egy évig.
olvass tovább