Tényleg szükségünk van kapaszkodókra ahhoz, hogy önmagunk lehessünk?

Vannak, akik szerint nincs véletlen, de nem tudják megfogalmazni, hogy mit jelent az ok-okozat a való életben, vagy épp a saját életükre levetítve. Vannak, akik szerint nem történhet minden okkal, de véletlenül sem. Vannak, akik elvakultan hisznek abban, hogy minden okkal történik, és a legapróbb történést is meg tudják magyarázni úgy, hogy kizárt, hogy véletlen legyen. Ahány ház, annyi szokás. Mint egy örökös háború a két nézőpont között. Mintha kötelező lenne választani az egyik és másik között úgy, hogy igazából valójában egyikben sem hiszünk, vagy egyiket sem ismerjük, mert igenis létező dolog, hogy valaki azt mondja, hogy minden okkal történik, de közben nem hisz ebben százszázalékban.